Néha mellé-, máskor belenyúl, de Oliver Stone rendezőnek mindig sarkos és harsány mondanivalója van. Legújabb filmje, a Savages (a magyar címe Vadállatok, Salma Hayekkel, John Travoltával) aktualitását a mexikói drogháború és kábítószer-fogyasztás kriminalizálásáról szóló vita adja. Oliver Stone-nal Los Angelesben, új filmje amerikai premierje előtt beszélgettünk.
– Úgy hírlik, saját pénzéből vette meg a regény megfilmesítési jogát.
– Mert nagyszerű a történet két fiatal srácról, akik kihasználják a kaliforniai politika kínálta rést, elkezdenek nagyméretekben marihuánát termeszteni, beindul az üzlet, ám egyszer csak a hatalmas mexikói kábítószerkartellel találják szemben magukat. A kábítószer-háború nem új keletű dolog. Még Nixon indította ’69-ben a vietnami háború zenitjén, de a fogyasztás kriminalizálása nemcsak visszaütött, hanem egyre nagyobb lett körülötte a káosz. Manapság az amerikai iskolákban egyre többen kábítószereznek, a probléma a nyakunkra nőtt. Reagan is csak tovább mélyítette azt, amikor újabb háborút indított a kábítószer ellen. Ez máig tart, még Obama szerint is bűncselekmény a kábítószerezés. Ez a háború leginkább a mexikói gazdaságot sújtotta, aminek az lett a következménye, hogy Mexikó ma már bedőlne a kábítószer-forgalomból származó bevételek nélkül. Mert amit a turizmusból beszednek, meg az, amit a mexikói bevándorlók hazaküldenek a rokonoknak az USA-ból, kevés ahhoz, hogy az ország talpon maradjon. Mexikóban a kábítószer-termelés és -kereskedelem a legélénkebb gazdasági szektor. Csakhogy ez feketegazdaság, amit persze fehérre mosnak a bankok. Sokmilliárdos összegről beszélünk. Vagyis a kábítószer elleni háború nem érhet véget, különben nem kevesen tönkremennek.
– De nyilván nemcsak Mexikóban járnának rosszul.
– A határnak ezen az oldalán vámosok sokasága, rendőrök, különleges kábítószer-üldöző alakulatok, börtönök, vagyis egy sokmilliárd dolláros üzlet virágzik abból, hogy kitartóan ragaszkodunk a kábítószer elleni háborúhoz. Emberek sokaságának fekszik benne a pénze és függ tőle a megélhetése. Felfalja Mexikót, felfal minket és olyan háborút vívunk, amit soha nem fogjuk megnyerni. Olyan ez, mint az afgán meg az iraki háború. Amíg bűnt emlegetünk, nem tudjuk befejezni. Nem mondom, hogy legalizáljuk a kábítószerezést, pedig szívesen tenném. De legalább ne tartsuk bűnösnek azokat, akiket bebörtönzünk érte. A kábítószer-fogyasztás ugyanis nem bűncselekmény, hanem orvosi probléma.
– Hogyan érintené a mexikói közállapotokat, ha az Egyesült Államok változtatna a kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos politikáján?
– Ez azért kemény kérdés, mert Mexikó is, az Egyesült Államok is függővé vált a kábítószer-kereskedelemből származó bevételektől. hogy lehet ebből visszatáncolni? Miután az alkoholtilalom ’29-’30-ban véget ért, a gengszterek nem tűntek el a süllyesztőben, hanem megvakarták a buksijukat és feltalálták magukat. Kaszinókat nyitottak. Vagyis bármi történjék, még ha le is kerül a stigma a kábítószer-kereskedelemről és tisztességes piaci áron lesz forgalmazható, azok a mexikóiak, akik ebből éltek, nem fognak visszabattyogni a falujukba tacót árulni. Be kell látnunk, hogy itt sokkal többről van szó: az amerikai külpolitikáról és a globalizációról. Azzal, hogy Clinton ’91-ben aláírta a NAFTA-t, vagyis zöld utat adott a szabad kereskedelemnek, az amerikai mezőgazdasági gépezet azonnal elárasztotta Mexikót az olcsó génkezelt kukoricával, és tönkrevágta a jó minőségű, de kétszer olyan drága mexikói kukoricát, amivel csődbe juttatta a mexikói farmerek felét. Miből tartották volna el ezek a nyomorultak a családjukat, ha nem a feketegazdaságból? Mi, amerikaiak küldtük a mexikóiakat pokolra!
Los Angeles, 2012. június
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!