Kisfiúkkal fajtalankodó testnevelőtanár, kislányokat saját ágyában altató nevelő, kulcscsomóval verekedő felügyelő – az elmúlt években bizonyítást nyert ügyek szereplői ők, olyan pedagógusok, akikre állami gondoskodásba vett, tehát eleve kiszolgáltatott gyerekeket bíztak. Hogy hogyan kerülhettek egyáltalán kiskorúak közelébe, hogy miért nem akadályozták meg a rendszer szereplői az éveken át tartó abúzust és erőszakot, arra nyugtalanító válasz érkezik a szakemberektől. Azért nyugtalanító, mert a legfőbb dolgok hiányoznak a gyermekvédelmi rendszerből: a szándék és a pénz – illetve az utóbbi ésszerű felhasználása az előbbi következményeképpen.
2016. október 15.:
Tisztelt Olvasóink! Velük bármit megtehetnek című írásunkban (VH, 33/38., 2016. szeptember 17.) a kalocsai gyermekotthon helyett tévedésből karcagi gyermekotthont írtunk, így azt a téves látszatot keltettük, hogy állításaink az ombudsmani vizsgálat eredményeivel kapcsolatban a karcagi Gólyafészek Otthonra vonatkoznak.
Tévedésünkért az érintettek elnézését kérjük.
Az Alföldi utcai átmeneti gyermekotthon körül kialakult botrány – még ha nem is nyernek bizonyítást a vádak – újra ráirányítja a figyelmet arra a 23 ezer állami gondoskodásban élő gyerekre, akik az elégtelenül működő rendszer áldozatai. Az eleve terhelt háttérrel rendelkező, sokszor testileg-lelkileg megnyomorított gyerekek különleges odafordulást igényelnének, ehelyett legtöbbször nem kapnak megfelelő pszichoterápiás segítséget traumáik feldolgozására, előfordul, hogy képzetlen, alkalmatlan nevelők vigyáznak rájuk, hogy a társaiktól elszenvedett bántásokat figyelmen kívül hagyják az intézmények dolgozói. És évről évre napvilágra kerülnek olyan esetek, hogy maguk a nevelők bántalmazzák a rájuk bízott gyerekeket.
Valahogy megússzák
Az egyik első napvilágra került visszaélés a balatonberényi otthonban fordult elő a ’80-as években, ahol prostitúcióra kényszerítették a lányokat, az intézményt be is zárták. Az elmúlt három évtizedben időről időre a hírekbe kerültek a nevelők által elkövetett szexuális visszaélések, illetve bizonyos otthonokban tapasztalható borzalmas állapotok. Pár éve rövid időn belül két gyerek is meghalt a Cseppkő utcai gyermekotthon gondozottjai közül (egy hároméves kisfiúra rádőlt egy rosszul rögzített bútor, egy 14 éves fiú pedig a szipuzásba halt bele), és ekkoriban derült ki az is, hogy az egyik nevelő rendszeresen együtt aludt két kislánnyal, sőt haza is hordta őket. Komolyabb következménye nem lett az ügyeknek.
Csak idén három ombudsmani jelentés is borzasztó állapotokat talált a nevelőotthonokban. A korábban terjengő pletykákat igazolta a vizsgálat: a kalocsai zárt intézetben nem megfelelően bánnak a gyerekekkel. Azon túl, hogy indokolatlanul tompítják őket gyógyszerekkel, mindennapos az erőszak a gyerekek között, amelyet nem akadályoznak meg a nevelők, sőt egy-egy pofon részükről is elcsattan, és volt, hogy kulcscsomóval ütötték a gyerekek kezét. Jutalomként pedig cigarettát kaptak a kiskorú neveltek.
Erőszak és drog uralja a kaposvári Zita Speciális Gyermekotthon életét – egy másik jelentés szerint. Az ellenőrzés idejekor 32-ből 9 lány volt szökésben, az intézményben vizes falak, leszakadt ajtók, összetört bútorok között éltek nagy zsúfoltságban a gyerekek. A makói gyermekotthonban „csak” a tárgyi feltételek nem megfelelőek a legutóbbi vizsgálat szerint, nincs elég játék, a bútorok pedig kopottak, összességében rendkívül ingerszegény a környezet.
Még mindig zajlik annak a testnevelőtanárnak a pere, aki a csepeli Burattino iskolában dolgozott, ahol 27 kisfiút bántalmazott szexuálisan. A férfi annak ellenére dolgozhatott az iskolában, hogy évek óta büntetőeljárás folyt ellene egy másik fővárosi gyermekotthonban elkövetett bántalmazás miatt, és sem érettségije, sem szakirányú végzettsége nem volt – csupán általános iskolát végzett. Molnár László gyermekvédelmi szakember, a TEGYESZ korábbi vezetője szerint, aki akkoriban az iskolát fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke volt, azt mondja, erős ítélet várható. Jócskán előfordulnak azonban eltussolt esetek, mert – Molnár László megfogalmazásában – „vannak politikailag védett személyek a gyermekvédelemben is”, legalább két olyan gyermekotthont tudna mondani a szakember, ahol sorozatosan történtek gyanús ügyek, s bár voltak vizsgálatok, az érintett vezetők „valahogy mindig megúszták”.
Messze menekülnek
Mindez, a következmények nélküli visszaélések lehetősége is vonzhatja azokat az embereket, akik könnyű prédát látnak az intézetis gyerekekben. Annyira komoly a munkaerőhiány, és bizonyos intézetekben olyan alacsony a szakmai elvárás, hogy „átcsúsznak a szűrőn” olyanok, akiket nem szabadna gyerekek közelébe engedni.
„Szigorítani kellene az alkalmassági vizsgálatokat – jelenti ki Molnár László. – Bármilyen középfokú pedagógus szakképesítés, illetve szociálismunkás- vagy teológusvégzettség elegendő ahhoz, hogy nevelő vagy tanár lehessen valaki egy gyermekotthonban. Holott a szociális munkások alig tanulnak pedagógiát, a pedagógusképzésből pedig hiányzik a szociális feladatok iránti érzékenység, és alig esik szó a gyermekvédelemről a képzéseken. Ezenkívül csupán egy erkölcsi bizonyítvány és egy üzemorvos által kiállított papír szükséges. Az orvosi vizsgálat annyira sem komoly, mint például egy darukezelő esetében.”
„A gyermekvédelmi rendszer legnagyobb problémája az elégtelen nevelői létszám és az alulképzett nevelők nagy száma – erősíti meg Dallos Gyöngyvér gyermekpszichiáter, aki a Vadaskert Alapítvány a Gyermekek Lelki Egészségéért munkatársaként rendszeresen jár otthonokba. – Ezekhez a lelkileg sérült gyerekekhez speciálisan képzett pedagógusok kellenének, de nemhogy olyanok alig akadnak, hanem általában is nagyon kevesen vannak. Annyira kevés az ember, hogy előfordulhat – mondjuk így –, szakmai problémák esetén sem tud megszabadulni tőle a rendszer, csak átkerül egy másik helyre, másik pozícióba.”
Nem csak nevelőből, pszichológusból, pszichiáterből sincs elegendő ott, ahol ezekre a segítő szakemberekre a legnagyobb szükség lenne. „Néhány héttel ezelőtt hozzám került egy vidéki lakásotthonból egy kislány, akivel jól lehetett terápiásan dolgozni, fontos volna, ha a későbbiekben is rendszeresen láthatná pszichológus. Azonban abban a régióban, ahol ő lakik, két pszichológus státusz van meghirdetve, de ezek a helyek évek óta betöltetlenek. Több oka van ennek: egyrészt maga a régió sem túl vonzó, másrészt a fizetés is alacsony.” Az intézményi pszichológusok ugyanis az állami bértábla szerint keresnek, nagyon keveset. A magánpraxisban ennek akár a többszörösét is megkaphatják.
„Másik probléma, de szorosan idekapcsolódik, hogy ha egy ilyen állást végül sikerül betölteni, azt elsősorban pályakezdőkkel teszik meg. Lehet, hogy ők sokszor motiváltabbak, mint az évek óta ezen a területen dolgozók, de nincs meg az a tapasztalatuk, amit ez a speciális terület igényelne. És nem is szerzik meg, mert mire megszerezhetnék, kiégnek, kiábrándulnak a rendszerből, a munkából, és messze menekülnek. Iszonyú gyors a fluktuáció. A nevelők és a pszichológusok között is. Nincs se továbbképzés, se szupervízió, amit évek óta nehezményezünk. Vagyis nincs olyan helyi vagy nagyobb területet átfogó fórum, amelyen pl. egy-egy esetet megvitathatnának, és abból tanulhatnának, tapasztalatot cserélhetnének, szakmai segítséget kapnának. Márpedig ez a szakma olyan, hogy ha a kollégák nem tudják rendszeresen megvitatni egymással a problémáikat, akkor elakadhatnak, és ennek a gyerekek látják a kárát. A továbbképzések is ritkák, ezek a kollégák amolyan szakmai magányos farkasként küzdenek.”
A gyerekekkel szembeni visszaéléseket a pszichológusok mellett a gyámok kell, hogy kiszűrjék.
Ők a gondozási helytől független személyek, akiknek rendszeresen találkoznia kell a gyerekkel, illetve többirányú kapcsolatot tartanak fent (például gondozási hely, gyámhivatal, szülők) a gyermek nevelése, gondozása érdekében. Van olyan gyám, aki egyszerre 30 gyerekkel foglalkozik, szinte lehetetlen ilyenkor mindegyikkel heti szinten kapcsolatot tartani.
Így maradhat magára teljesen egy gyerek egy otthonban, miközben természetesnek éli meg a bántalmazást.
Mert természetes a bántás
Sok gyerek nő fel olyan szellemiségben, hogy nem éli meg bántalmazásnak, ha elcsattan egy-két pofon vagy olyan ember simogatja, akinek „nem kellene” – mondja Molnár László. Ha rá is jön, hogy ez így „nincs rendjén”, sokszor magát érzi hibásnak, s mivel kiszolgáltatott, könnyen zsarolható, gyakran előfordul, hogy egyszer csak visszavonja a vallomását, ha egyáltalán jelentést tesz.
„Az erőszak és a visszaélések sajnos szinte természetes részei az »intézeti létnek« – mutat rá dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő. – Hiába nem akarjuk tudomásul venni, a magyar valóság az, hogy sokkal több minden előfordul az ilyen intézményekben, mint hisszük. Ennek egyik oka, hogy a családjukból kiemelt gyerekek nagyon nehéz élettörténetekkel érkeznek az intézményekbe, és sajnos nem kapják meg a szükségleteik szerinti elhelyezést, segítséget, támogatást, ezért gyakran újabb és újabb problémák rakódnak az eredeti traumájukra: szerhasználat, szökések, viselkedési problémák, tanulási nehézségek. A rendszer folyamatos kihívásokkal küzd, amit igen ritkán oldanak meg úgy, hogy a gyerek érdeke, joga legyen az elsődleges szempont.” Ezt némiképp szimbolikusan is mutatja, hogy a 23 ezer államilag gondozott gyermekre országszerte csupán 19 gyerekjogi képviselő jut. Nekik kellene a gyerekjogok teljes védelméről gondoskodni. „A jelenlegi rendszerben elképesztően kiszolgáltatottak a gyerekek. Ráadásul a gyermekotthoni lét nagyon átszexualizált. Sokszor a gyerek múltjában is van erőszak, abúzusélmény, amit traumaként hoz magával. De ezen túl is, az intézeten belüli hatalmi harcokat, a hierarchia kialakítását sokszor a szexen keresztül »játsszák le«. S persze az is gyakori, hogy a szeretetet csak szexszel tudják kifejezni, a szorongást azzal oldják, és manipulációra is használják” – magyarázza a szakember. Így lesznek könnyű áldozatai az esetleges szexuális visszaéléseknek az intézetekben lakó gyermekek – a rendszer pedig nem figyeli, nem védi meg őket kellő hatékonysággal. És számtalanszor előfordul – és a mostani Alföldi utcai botrány kirobbantói is erre panaszkodnak –, hogy a hatóságok nem kezelik kellő komolysággal az intézetis gyerekekkel kapcsolatos bejelentéseket, mondván, „drogos, hazug, kezelhetetlen kölkökről van szó”.
„Az összes gyermekvédelmi intézményben elkövetett visszaélési ügyben felelős az intézmény vezetője és a fenntartó is. De mivel mindenki fél a balhétól, és szeretnék a kínos ügyeket eltussolni, ezért legtöbbször egyik érintett vagy szemtanú sem tesz bejelentést, feljelentést, inkább szemellenzőt viselnek, az kényelmesebb” – állítja Molnár László.
Ebben a mostani, Alföldi utcai botrányban, ha bebizonyosodik, hogy igazak a vádak, talán már elkerülhetetlen a felelősségre vonás, hiszen időközben hatalmasra dagadt a botrány. Az Emmi lapunkhoz eljuttatott közleménye szerint a vizsgálat eredménye másfél héten belül várható. Ha a sajtóban megjelentek töredéke is bebizonyosodik, akkor a jogi és személyi konzekvenciák nem maradhatnak el. A kormány azt ígéri, hogy 2019-re befejeződik a magyar gyerekvédelem rendszerében az intézmények megújítása és kiváltása.
Ehhez azonban nem ártana komolyan venni az eddig feltárt eseteket és meghallgatni a szakemberek évtizedek óta hangoztatott ajánlásait.
Harc a sorstársakért
Egy állami gondozott fiú pert nyert a gyámhivatallal szemben. A 18 éves Horváth Leon azért indított eljárást, mert speciális (magatartászavaros gondozottak számára kialakított) gyermekotthonba helyezték, holott ez nem volt indokolt. De nem áll meg a saját igazának kiharcolásánál, segíteni szeretne sorstársainak is. Polgári pert indít, mert Zala megyében nincs otthon speciális szükségletű lányoknak, ezért az ország többi intézményében laknak, ami jogszabályba ütközik, holott az otthont öt éve felújították, és azóta üresen áll, a fenntartó árulja. Horváth Leon tárgyalt a Gyermekvédelmi és Gyámügyi Főosztály vezetőjével, átnyújtott egy nyilatkozatot, amiben leírta, milyen problémák vannak a speciális szükségletű gyerekek ellátásában. Azt javasolja, a szakértői bizottságokat függetlenítsék a fenntartóktól, mert nem ritka, hogy egy problémásnak tűnő államilag gondozott gyermeket csak azért nyilvánítanak speciális szükségletűnek, hogy megszabaduljanak tőle, ahogy az vele is történt.
A szerető és nem bántalmazó családban élő gyerekek számára az a legrosszabb, ha elszakítják őket a szüleiktől. Mivel nagyon sok gyereket a szegénység okozta ellehetetlenült szociális helyzet miatt ítélnek intézeti létre, a TASZ és a hozzájuk csatlakozó szervezetek és civilek petíciót indítanak Hiányzó emlékek címmel. Felszólítják a magyar kormányt, hogy segítsen a szegény családoknak, alakítson ki érdemi párbeszédet a gyermekvédelmi szakma képviselőivel, illetve kezdeményezzen jogszabály-módosítást. A petíciót már több mint ezren aláírták.
Bosszú vagy gyalázat?
Múlt szerdán robbant a hír a Bors cikke nyomán: szexuális visszaélések ügyében érkeztek bejelentések a rendőrségre az Alföldi utcai gyermekotthonból. Az intézmény dolgozói a rendőrségi, illetve a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF), a Kormányhivatal és az Emberi Erőforrások Minisztériuma által indított vizsgálatok ideje alatt nem nyilatkozhatnak, de több médiumban beszéltek név nélkül arról, elképzelhetetlen, hogy ilyesmi rejtve maradhatott volna a nagy forgalmú otthonban. Ide helyezik ugyanis azokat a gyerekeket, akiket kiemelnek a családból, itt várják meg a további döntést sorsukról. Az otthonban sok külső munkatárs és önkéntes is megfordul. Az alföldis dolgozók szerint az egyik gondozott, az ATV-ben is nyilatkozó 16 éves lány, K. Mária 44 éves élettársa kompromittálhatta őket bosszúból, amiért nem házasodhatnak össze a lánnyal. Ezt igazolhatja, hogy egy személy, a gyermekvédelmi előadóként levelet író Németh Angéla az egyetlen, aki információkat szolgáltat a vádlók oldaláról, valódi személyiségét eddig nem fedte fel, bár azt ígéri, hamarosan mindent bebizonyít.
Lapunknak e-mailben azt írta: jelenleg K. Máriáért felforgatják az országot. „A pasijának a rokonait is elkezdték ellenőrizni, darabokra szedték a lakását, lefoglaltak tőle pár dolgot, hívják telefonon, hogy adja fel a barátnőjét és a rokonait is zaklatják. A lányra azért is vannak kiakadva a zsaruk, mert hülyét csinált belőlük, szeptember 4-e óta körözik, 8-án pedig simán besétált egy élő tévéműsorba” – írja levelében. Németh Angéla azt állítja: júliusban jött egy infó, hogy valami nem stimmel az intézet körül és szimatolásba kezdtek. Majd augusztus 29-én írt egy levelet a Fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Gyermekvédelmi Szakszolgálatnak (TEGYESZ) arról, hogy tudomást szerzett az Alföldi utcai intézményben zajló szexuális visszaélésekről, azokat tanúkkal tudja igazolni, és hogy mindezt nyilvánosságra hozza. Ugyanezen a napon indult az Gyermekvédelem Alföldi módra Facebook-oldal is, amin tucatnyi lefényképezett csetbeszélgetés hivatott bizonyítani: az intézetben súlyos szexuális visszaélések történtek. Németh Angéla elmondása szerint nem sokkal később a TEGYESZ-nek és a rendőrségnek is eljuttatta a bizonyítékokat, a sértettek nevét és elérhetőségeit. Azt mondja, a kihallgatások már zajlanak. A nekünk nyilatkozó, gyermekvédelemben jártas Molnár László és Dallos Gyöngyvér elképzelhetetlennek tartja, hogy a Németh Angéla által nyilvánosságra hozott visszaélések valóban megtörténtek az Alföldi utcai intézményben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
