– A magyar orvosok külföldre vándorlásáról sokat hallani. A pályaelhagyás mértékéről azonban egészen mostanáig, az önök tanulmányának a megjelenéséig nem tudtunk. Milyen módszerrel vizsgálták a tendenciákat, és milyen eredményeket kaptak?

– A kollégáimmal egy olyan adatbázist állítottunk össze, melyben egyéni szinten, hónapról hónapra tudjuk követni, hogy milyen lépéseket tesznek a magyar orvosok. Kilenc éven keresztül, 2003 és 2011 között havonta vizsgáltuk a változásokat. Ezalatt az időszak alatt sokan hagyták el az országot. Közel ugyanannyian viszont pályát módosítottak Magyarországon belül. Arányaiban ez úgy néz ki, hogy a megfigyelt időszakban dolgozó orvosok 14 százaléka ment el, és 12 százalék változtatott pályát. Azt is hozzá kell tenni, hogy a kivándorlók száma módszertani okokból feltehetően alulbecsült.

– És mihez kezd az, aki „csak” pályaelhagyó lesz?

– Kutatásunk azt állapította meg, hogy nagyjából 60 százalékuk azért valamilyen módon kapcsolatban marad eredeti, tanult szakmájával. Gyógyszergyáraknál helyezkednek el, orvoslátogatók, esetleg kutatók lesznek. Ezt nem is szükséges feltétlenül pályaelhagyásnak minősíteni – más kérdés persze, hogy az egészségügynek a folyamat ettől még problémát okoz, hiszen gyakorló orvosból számszerűen kevesebb lesz így.

– És mi történik a maradék negyven százalékkal?

– Ők egészen másba fognak, és ebben az ingatlanügynöktől az építőipari tevékenységen át a gépkocsik kereskedelméig sok minden benne van.

– Az elvándorláson és pályaelhagyáson túl hogyan „veszíthetünk” még orvosokat?

– Nagyjából hasonló a száma azoknak is, akik különböző okokból inaktívvá váltak. Köztük nemcsak nyugdíjba menőket látunk, hanem gyermeket vállaló fiatal nőket, akik viszont a gyes után visszamennek a munkába. A fiatalok inaktívvá válása ugyan csak időlegesen okoz problémát az egészségügynek, viszont a jövőben valószínűleg még nagyobb lesz a munkából így, egy időre kiesők száma – abból az egyszerű tényből kiindulva, hogy az orvosok közt is egyre több a nő.

– Szokatlanul hosszú ideig, 108 hónapon át követték az orvosok életútját. Voltak fordulópontjai a kivándorlásnak, pályaelhagyásnak?

– A 2003 és 2011 közötti időszakba olyan fontos momentumok is beletartoztak, mint például az EU-csatlakozás, vagy az a pillanat, amikor Németország és Ausztria feloldotta az új, csatlakozó tagállamokkal szembeni munkavállalási korlátozásokat. Ami korábban csak sejthető volt, most igazolást nyert: mindkét esemény új lendületet adott az orvosok elvándorlásának, illetve felgyorsította a folyamatot. Ilyen fordulópont volt egyébként 2010 márciusa is, amikor felgyorsult az elvándorlás.

– És arra volt példa, hogy lassult az elvándorlás?

– Ha összességében nézzük a folyamatot, a kivándorlás mértéke folyamatosan növekszik, és inkább csak az előbb említett begyorsulások, kiugrások tértek el az általános tendenciától. Ha viszont korcsoportokra bontva nézzük a képet, előfordult lassulás is. Érdekes például, hogy bár mindenki azt gondolja, elsősorban a fiatalok mentek el, ám közvetlenül az EU-csatlakozás után főként az 51–60 éves orvosok hagyták el az országot. Vélhetőleg azért, mert nekik ekkor már voltak külföldi kapcsolataik, ismertségük a nemzetközi orvostársadalomban, tehát könnyebben tudtak váltani. Később mentek a fiatalok is. Most meg már mindenki megy. Bár azt mindenképpen hozzátehetjük, hogy az idősebb orvosok kivándorlása a meglódulás után 2010 márciusáig lelassult.

– Területileg, vagyis megyénként, régiónként volt különbség a pályaelhagyó, kivándorló orvosok számát tekintve?

– Szignifikáns különbségek nem látszanak, régiótól független a migráció és a pályaelhagyás is. Nem meglepő módon mindenki megy mindenhonnan.

– Miért váltanak pályát az orvosok?

– Mi a motivációkat nem kutattuk, de sejtéseink persze vannak. Vizsgáltuk, hogy az orvosok relatív munkajövedelme hogyan befolyásolja azt, hogy valaki pályaelhagyó lesz-e. A relatív munkajövedelmet úgy kaptuk, hogy kiszámítottuk az orvosok munkajövedelmét az országos átlagos munkajövedelem  arányában. Egyéni szinten vizsgáltuk a jövedelmek hatását is. Arra voltunk kíváncsiak,hogy azokból lesznek-e inkább pályaelhagyók, akik az országos átlagjövedelemhez képest kevesebbet, vagy azokból, akik többet keresnek. Az adatok azt mutatják, hogy külföldre inkább azok mennek, akik kevesebbet keresnek, de belföldön inkább azok választanak más pályát, akik többet keresnek. Ami szomorú, mert ez alapján feltételezhetjük, hogy éppen a legokosabb és legszorgalmasabb szakemberek fogynak. Szintén érdekes tanulsága a kutatásnak, hogy az idősebb orvosok közül is sokan vállalnak más állást Magyarországon, aminek nagyon is valószínű oka egyébként az lehet, hogy a paraszolvencia nem képez nyugdíjalapot, és az utolsó években megpróbálják magasabb keresettel feltornászni azt.

– Azért ezt lehetett sejteni korábban is…

– Valóban, ebből a szempontból nincs nagy meglepetés. És azt is gondolom, hogy az orvosok kivándorlásával a jelenlegi helyzetben nem nagyon lehet mit kezdeni, a hét-, de akár tízszeres bérekkel nem lehet versenyezni. Lassítható a kiáramlás béremeléssel vagy a munkakörülmények javításával, de megszüntetni képtelenség. A belföldi pályaelhagyással viszont lehetne kezdeni valamit. Készítettünk egy becslést a rendelkezésünkre álló adatokból, ami azt mutatja, hogy nagyjából mekkora kereseti előnyért hagyják el a pályát az orvosok belföldön, tehát, hogy mennyivel keresnek többet nem orvosként, mint orvosként azok, akik Magyarországon vállalnak más állást, hogy lássuk, mekkora béremelés tartaná őket a pályán.

– És mekkora?

– Körülbelül 50 százalékos. De fontos azt is hozzátenni, hogy tartós béremelésre lenne szükség – hiszen láttuk már egyszer, a Medgyessy-kormány idején, hogy az egyszeri, de gyorsan inflálódó béremelés semmit sem segít a problémán.

– Nemsokára életbe lép a röghöz kötés, vagyis a frissen végzett orvosoknak maradniuk kell, ha nem akarják visszafizetni képzésük költségeit. Ez javíthatja majd a statisztikákat?

– Ez nehezen jósolható meg. Abszolút spekulatív feltételezés, de egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a migrációs szándékon a röghöz kötés nem igazán változtat majd, hiszen könnyen előfordulhat például, hogy a külföldi munkáltató egyszerűen kifizeti az orvos képzési költségeit – vagyis minden marad az eddigiekben.

– Lesz az orvosainknak továbbra is „felvevő piaca”?

– Az orvosok elvándorlása nem csak ránk jellemző jelenség. Az egyetlen olyan ország, ami nettó felvevőnek számít, az az Egyesült Államok. Minden más ország nettó kibocsátó, vagyis a saját orvosai nagyobb számban hagyják el az országot, mint ahányan máshonnan érkeznek oda. Azok az országok is, ahová a magyar orvosok nagyobb arányban mennek dolgozni, mint például Németország és Ausztria, de még Anglia is nettó kibocsátó ország. Onnan Svájcba vagy az Egyesült Államokba mennek az orvosok, míg a mi orvosaink hozzájuk telepednek át. Nem lenne ez feltétlenül tragédia, ha azt látnánk, hogy néhány év múlva visszajönnek az orvosok.

– De ha mi kibocsátó ország is vagyunk, azért lehetnek olyanok, akik viszont hozzánk jönnek.

– Jelenleg csak elenyésző mértékű beáramlást látunk. Szerintem illúzió azt gondolni, hogy a környező országok magyar ajkú orvosai majd átjönnek ide. Ennek már vége van. Volt ugyan egy időszak ’89–90-ben, amikor valóban volt ilyen tendencia, de ugyanezek az orvosok most elmehetnek akár Angliába, akár Németországba. És el is mennek, oda inkább, mint hozzánk. Az elvándorlást tehát nem valószínű, hogy meg lehetne állítani, hozzánk viszont nem érkeznek új orvosok más országokból. Ezért is lenne fontos inkább a másik problémával kezdeni valamit, vagyis a belföldi pályaelhagyással.

– Ha mégis marad a mostani helyzet, akkor egy idő után nem lesz orvos az országban.

– Az persze nem valószínű, hogy teljesen elfogynak, hiszen közben végeznek is fiatalok. Ugyanakkor látjuk, hogy orvoshiány van az országban, súlyos a helyzet, és a jövőben tovább súlyosbodhat, hacsak nem történik valami. Növekednek a várólisták, a betegek órák hosszat ülnek a kórházakban, nem jutnak ellátáshoz hónapokig. Az orvoshiány már most látható, érezhető probléma. Ezért lenne elengedhetetlen az orvosok béremelése. És hasonló a helyzet az egyéb egészségügyi személyzettel is, amit ez a tanulmány nem vizsgált, de korábbi tanulmányok már hasonló tendenciákat írtak le ott is.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!