Versenyben a robotokkal - Elveszik a munkánkat? Nem biztos, hogy ez baj

– Egyre többet hallunk arról, hogy a technológiai fejlődés hamarosan „áldozatokat is szed”, a robotok hamarosan elveszik az emberek munkáját, a jelenlegi állások 35, sőt akár 50 százaléka is veszélyben lehet. Szükségszerű, hogy a fejlődésnek bizonyos társadalmi csoportok a vesztesei legyenek?

– Már a számítógépek megjelenése óta tudjuk, hogy az információs társadalomban nagyobb a munkanélküliség, mert ami automatizálható, azt automatizálni is fogják. Ma már a robotok valóban el tudnak végezni alacsony érték-hozzáadású, automatizálható fizikai munkákat, minden olyasmit, ami algoritmizálható. Ilyen például az autószerelés, de akár a szobafestés is. A robotnak nincsenek szakszervezeti jogai, éjjel-nappal tud dolgozni, és még enni sem kér. Mindez két nagy változást egyből elindít. Ebből az egyik valóban a nagyobb a munkanélküliség, bár ennek nem kellene evidensnek lennie. Inkább az az igény támadhatna fel, hogy az ember legyen okosabb a robotnál. Vagyis azok, akik eddig a legalapvetőbb automatizálható munkákat végezték, lépjenek egy magasabb szintre, és képesek legyenek irányítani a gépeket. Hiszen egy szobafestő robot sem képes színt választani vagy a megrendelővel tárgyalni, viszont tíz perc alatt elvégzi a munkát. Az automatizáció így ideális esetben csak az első körben hoz munkanélküliséget, másod ik lépésben viszont továbbképzési nyomást eredményez. Vannak olyan országok, ahol van kultúrája az élethosszig tartó tanulásnak, de Magyarország ebből a szempontból elég rossz helyzetben van. Nem szívesen és nehezen tanulunk új dolgokat. Ez egy versenyhátrány, ami ellen tenni kell valamit.

– Az amerikai elnökválasztás eredményét többek között azzal is magyarázzák, hogy az emberek félnek a technológiai fejlődéstől, a munkájuk elvesztésétől, és erre nem nyújtottak megfelelő válaszokat a politikusok. Idehaza van érdemi vita, gondolkodás ezekről a kérdésekről?

– Nincsen, legfeljebb mikroszinten, pedig szükség lenne rá. A frusztráció oka, hogy az emberek egy része nem érti az új technológiákat, vagy nem is érdeklődik irántuk. A piac nyilvánvalóan a saját termékeit tolja, amelyek főleg a városban élő fiatal, pörgős, szabad életet élő, folyamatosan élményekre vágyó, viszonylag gazdag embereknek szólnak, pedig a technológiában ennél sokkal több van. Egy mezőgazdasági termelő számára valószínűleg nem a legújabb geolokációs párkereső applikációkat kellene megmutatni, hanem például azt a drónt, aminek segítségével 15 százalékkal hatékonyabban tud öntözni, ettől pedig jobb lesz a termés. Ezt már meg fogja érteni, érdekelni fogja. Érdekes módon ez inkább a fejlődő országokban működik, ahová a mérnökök irányítottan viszik azokat a fejlesztéseket, amikre az adott helyen szükség van. Létezik például egy SMS-alapú szolgáltatás, amivel a malária terjedését figyelik, ezzel két héttel megrövidítik a járvány időtartamát, több tízezer ember életét megmentve. Ez könnyen elterjed az é rintett az országokban, mert látják, hogy működik.

– Ezzel párhuzamosan egyre több lesz a szabadidő, miközben az orvoslás fejlődésének köszönhetően az élettartam is növekszik. Hogyan alakíthatja át az emberek és társadalmak életét mindez?

– A sci-fi utópiák arról szóltak, hogy ha majd a robotok dolgoznak helyettünk, mindenki sportolni fog, társasági életet él, műveli magát, és a társadalom ezáltal magasabb szintre lép. Ez lenne az ideális eset, de egyelőre még nem ez látszik. Az emberek legtöbbször játszanak, interneteznek vagy más unaloműző tevékenységeket folytatnak, nem tudatosan használják a felszabadult időt. Megtanulni értelmes, értékteremtő módon eltölteni az időt talán még nehezebb, mint az új munkakörökhöz alkalmazkodni, mert itt nincs az a kényszerítő erő, hogy mégiscsak meg kell élni valamiből. A gépek időt és egészséget nyernek nekünk, amivel meg kell tanulnunk élni. Ez egy nagyon hosszú, több évtizedes tanulási folyamat, most pedig egy átmeneti zűrzavaros időszakot élünk.

– Finnországban éppen most indult el a kísérleti alapjövedelem-program (lásd keretes írásunkat). Ez az intézkedés már ennek a folyamatnak az eredménye, egyfajta megoldási kísérlet lehet?

– Teljes mértékben. Ez a kísérlet pontosan azt vizsgálja, hogy mihez kezd az ember a felszabaduló energiáival, ha az alapvető megélhetési költségei fedezve vannak. Tisztán közgazdaságtanilag ez egy működőképes modell lehet, de az emberi tényező mindig megkavarja a dolgokat. Az okoz nagy gondot, hogy most már globálisan kellene gondolkodnunk, hiába vezeti be ezt egy ország, ha a többiek nem csatlakoznak, nem születhet belőle valódi megoldás.

– Tényleg nagyobbat változik most a világ, mint az előző évtizedekben, vagy csak úgy érezzük?

– Gyökeresen ellentétes megközelítések léteznek ebben a kérdésben, mert van, aki azt mondja, hogy az emberiség az 1900-as évek óta nem fejlődött érdemben, mások szerint most éljük a leglátványosabb változásokat. Az igazság ebben az ügyben is valahol középen van, a digitális kultúra térnyerése tényleg nagyon meghatározó változás. Az elmúlt 10-15 évben az emberiség elkezdte magát finoman újraprogramozni a digitális technológia mentén. Bárhol vagyunk a világban, hozzáférünk a tudásforrásokhoz, gyakorlatilag végtelen mennyiségű információhoz, az augmented reality (AR), vagyis a virtuálisan kiterjesztett valóság segítségével olyan dolgokat láthatunk, amelyek nincsenek is előttünk. Súlyos probléma viszont, hogy a változás sebessége jóval gyorsabb, mint a biológiai tudásátadás eddigi tempója. Korábban volt egy ritmus: az emberek megtanultak valamit, majd idős korukban továbbadták a tudást a fiataloknak. Ennek a generációs tudásátadásnak az üteme 25-30 egyes esetekben akár 50 év is lehet, míg manapság öt év alatt terjed el egy technológia.

– Mi lehet ennek a következménye?

– Jó példa a hírfogyasztás. Amikor kiderült, hogy könnyedén hozzáférhetünk bármilyen hírforráshoz az internet segítségével, a legtöbben azt gondolták, hogy végre elérkezett az időszak, amikor már senkit nem lehet tudatlanságban tartani. De valahogy mégiscsak az ellenkezője történt annak, amire számítottunk: soha ilyen könnyen manipulálható nem volt az emberiség, mint napjainkban. Hiába férünk hozzá a tudás forrásához, összeomlott a kritikai gondolkodás, az emberek nem néznek utána az információknak. Meglátásom szerint legalább öt, de inkább tíz év kell, hogy megtanuljuk kiszűrni a hazugságot, az álhíreket. Ebben is a gépek lesznek a segítségünkre egyébként, egy mesterséges intelligencia bizonyos algoritmusok alapján felcímkézheti a híreket aszerint, hogy mennyire érdemes komolyan venni őket, ilyen fejlesztések már léteznek. Most az amerikai elnökválasztáson kiderült, hogy álhírekkel döntő mértékben lehet befolyásolni a szavazókat, ilyen szerintem nem lesz többet.

– Mi az, ami a technológiai újításokból valóban megváltoztatja az életünket?

– Jelenleg a legerősebb hatást az okostelefon gyakorolja, folyamatosan bekapcsolt állapotban tart minket. A közeljövőben szintén hatalmas előrelépést hoznak majd az automatikus nyelvi fordítóprogramok. Teszt szinten már létezik, hogy én magyarul beszélek egy csetprogramba, és a „másik oldalon” a partner angolul hallja a szöveget. Egyelőre elég komikusan működik ez a dolog, de néhány éven belül összegyűlik annyi minta, hogy nagyon hatékony és pontos lesz. Bár soha nem ér el irodalmi magasságokat, de egy csomó nyelvi akadályt kiküszöbölhet, ami a nyelvtanárok egy részét elsöpri, de kinyitja a világot az emberek előtt. A mesterséges intelligencia pedig szintén felforgatja majd az életünket.

– Miről beszélünk pontosan mesterséges intelligencia esetén? Az ezzel kapcsolatos képünket nagyban befolyásolják a sci-fik.

– Szerintem a fejlesztőkét is, sokszor innen származnak az ötletek. Vannak, akik mennyiségi alapon közelítik meg ezt a kérdést, szerintük, amikor a számítási kapacitás akkora lesz, hogy meghaladja az emberiségét, akkor beszélhetünk mesterséges intelligenciáról. Mások szerint a határvonal az lesz, amikor gépek terveznek majd új gépeket. Valójában egyelőre az intelligens technológiák akkora mennyiségű adatot gyűjtenek össze, hogy gyorsan képesek reagálni adott helyzetekre. Ha egy gép megmondja, hogy ma éppen milyen zenéhez van kedvem, az tényleg meglepőnek tűnhet, pedig egyszerűen a korábbi mintázatok alapján jósol. Ez igazából nem intelligencia, de tűnhet annak. Két terület van, ahol ez a technológia úttörő lehet: egyelőre nagyon keveset tudunk az emberi elme működéséről és a világűrről. Az űr túl nagy, az elme meg túl bonyolult, de az emberiség túléléséhez jó lenne mindkettőt jobban ismerni.

– Magyarországon a legégetőbb probléma egyelőre, hogy hogyan készíthetné fel az oktatási rendszer a jövő kihívásaira a gyerekeket, a következő generációt. Ebből a szempontból a legfrissebb PISA-eredmények elkeserítő képet mutatnak.

– Valóban ez a legfontosabb terület. Az internet, az okostelefonok elterjedése óta már nem annyira az információ a fontos, inkább az, hogy mit jelent, hogyan tudjuk hasznosítani. Ma már nem kell bemagolni, hogy 1526-ban volt a mohácsi vész, de magából az adatból nem derül ki, hogy ez miért volt sorsfordító a magyar történelemben. A fiatalok a jövőben olyan munkát fognak végezni, ami még nem is létezik, vagy olyan környezetben – például robotok között –, amit elképzelni sem tudunk. Ezért az oktatásban nem az lenne a fő cél, hogy minél nagyobb tudásanyagot betömjünk a gyerekek fejébe, hanem hogy megtanítsuk őket gondolkozni. Ezzel az alapfilozófiával mindenki egyetért, de a gyakorlati megvalósítást nem nagyon merik meglépni. Pedig azok lesznek a világ leggazdagabb, vezető országai, ahol sikerül megtanítani a fiatalokat az alkalmazkodásra és az információs és kommunikációs technológiai eszközök használatára. Ehhez elkötelezett oktatási programok kellenek.

– Ez az elköteleződés jelenleg nem látszik a kormányzat részéről.

– Az a gond, hogy az oktatásban évtizedes távlatokban mérhető a siker, az oktatás fejlesztése nem elég erős üzenet a politika számára, ők a rövid távú, felmutatható sikereket szeretik. Pedig ha ezeket a fejlesztéseket nem lépik meg, globálisan a szegény országok közé kerülünk.

– Mire számít, a technológiai fejlődés kapcsán lesznek nagyobb konfliktusok országok között vagy azokon belül?

– A 20. század a legerőszakmentesebb volt az emberiség történetében, még akkor is, ha most úgy látjuk, mintha ez nem így lenne, a korábbi századokban sokkal több vér folyt. Valamiféle irány mindenképpen van a fejlődésben, nevezetesen, hogy minél hosszabban, minél egészségesebben és boldogabban éljünk. Éppen ennek következményeként a legnagyobb gond az erőforrások, víz, élelmiszer, hely hiánya. Szükségszerű például, hogy az emberek nagyobb része hamarosan vegetáriánus életmódra váltson, mert ennyi húst nem lehet termelni. Sok nehézséggel fogunk szembesülni, de az infokommunikációs eszközök szerintem többet fognak ebben segíteni, mint ártani. Ha megtanuljuk őket jól használni, könnyebb lesz velük a széles körű, akár országok közötti együttműködés, és az erőforrások elosztása.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!