Az egész magyar tudományos élet megsínyli, ha a kormány tényleg ellehetetleníti a CEU, vagyis a Közép-európai Egyetem működését Magyarországon.

A látszatérvekkel aládúcolt felsőoktatási törvényjavaslat egyértelműen a Soros György által alapított intézmény elleni támadás – ami lábbal tiporja a magyar felsőoktatás szabadságát, és negatívan hathat más egyetemek tudományos életére is. Az egyetlen vád, amit megfogalmaznak az intézménnyel szemben, hogy nem fog megfelelni annak a jogszabálynak, amit éppen most készülnek meghozni. „A csalás, az csalás, akárki is követi el (…) Magyarország egy olyan ország, amely a tudást támogatja, de a csalást nem tűri el” – mondta Orbán Viktor péntek reggeli rádióinterjújában, de nem teljesen érthető pontosan, mire gondol.

Úgy fogalmazott, 4-5 évente átfogó vizsgálatot szoktak tartani, és ezen akadt fenn az egyetem, de valójában ilyen ellenőrzést soha eddig nem tartottak. Azt is hozzátette, az egyetem sorsa az amerikai és magyar kormány közötti tárgyaláson múlik, vagyis tulajdonképpen az ő akarata dönt majd. A miniszterelnök szerint a CEU „bűne”, hogy Magyarországon és az USA-ban is érvényes diplomát állít ki, ami nem „fair” a hazai egyetemekkel szemben. „Ellentétben a Miniszterelnök kijelentésével, jelenleg nincsen érvényben olyan törvény Magyarországon, amely megköveteli, hogy az egyetemek származási országukban is folytassanak képzést annak érdekében, hogy Magyarországon diplomát adhassanak ki. A CEU jogosult (akkreditált) arra, hogy magyar és amerikai diplomát adjon ki.
Huszonöt éve a magyar törvényeket betartva veszünk részt a magyar felsőoktatásban – bármilyen ennek ellentmondó kijelentés hamis” – reagált az egyetem a zavaros vádakra.

A kormány által kedden, késő este benyújtott törvénytervezet értelmében csak olyan EU-n kívüli intézmény kaphat működési engedélyt Magyarországon, amelyről kétoldalú nemzetközi szerződés születik – magyarán végső soron a kormány döntené el, hogy ideköltözhet-e egy egyetem, vagy sem. További feltétel, hogy az intézmény a székhelyországban is folytasson felsőoktatási képzést. A nyílt társadalom eszméje iránt elkötelezett CEU egyelőre egyik követelménynek sem felel meg. A nehezen teljesíthető kritériumokat az egyetemnek 2018 februárjáig kellene „megugrania”, ám szerdai sajtótájékoztatóján a rektor egyértelművé tette: a CEU nem hajol meg a nyomás alatt, és minden jogi lehetőséget bevet a diszkriminatív szabályozás ellen. Ugyanakkor az egyetem vezetése egyelőre ellenáll minden olyan kezdeményezésnek, amely tüntetést szervezne az ügyben.
„A CEU nem kezdeményez, támogat vagy hagy jóvá semmilyen politikai szervezet által rendezett nyilvános tüntetést. Őszintén hiszünk abban, hogy a magyar állampolgárok politikai meggyőződésüket félretéve, közös erővel védik meg a magyarországi felsőoktatási intézmények szabadságát” – írják.
(A fejleményekről, újabb tiltakozásokról, akciókról itt talál részleteket - a szerk.)


Páratlan kincs

„Mintha hirtelen eltűnne a Balaton” – ezzel a hasonlattal érzékeltette lapunknak Pogátsa Zoltán, milyen hatása is lenne az ország nemzetközi megítélésére, ha az egyetem végleg bezárna. A közgazdász, szociológus, a CEU egykori hallgatója és óraadó oktatója úgy gondolja: a CEU az egyik dolog, amiről külföldön Magyarországot ismerik, de a hazai felsőoktatásnak is komoly hátrányt okozna a kiesése. Utóbbi megállapításának egyik oka, hogy CEU-nak van egyedül olyan könyvtára az országban, amelyik a társadalomtudományok kortárs nemzetközi irodalmát is felvonultatja. „A magyar egyetemeknek  annyira siralmasan alulfinanszírozott a könyvtáruk, hogy gyakorlatilag semmi nem található meg az utóbbi évtizedek társadalomtudományi szakirodalmából. Épp ezért tanári ajánlással a CEU könyvtárába járnak a többi magyar egyetem diákjai is, és ingyen élhetnek ezzel a lehetőséggel” – mondja Pogátsa.

Mindent összevetve a CEU-é az egyetlen olyan könyvtár, ami kutatásra is megfelel.
Emellett a történészek számára fontos archívummal rendelkezik: rengeteg dokumentumot őriz a kommunizmus éveiből és más történelmi korszakokból.

Ami pedig az egyetem szakmai teljesítményét illeti, ez az egyetlen olyan felsőoktatási intézmény, ami nemzetközi összehasonlításban is versenyképes, és felkerül a nemzetközi listákra, egyes területeken akár a Top 50-be is. Nem véletlenül: óriási pluszt jelent Magyarországnak és a régiónak, hogy a CEU képes neves amerikai egyetemek oktatóit is idehozni, így a különböző előadások, konferenciák színvonala nagyon magas.

Nem csoda, ha van, aki szívesen látná országában a CEU-t: Vilnius polgármestere már jelezte is, hogy befogadná az egyetemet.

Mivel rengeteg külföldi diák jár a CEU-ra (nem csak a régióból), van egyfajta nemzetközi pezsgés az egyetem körül. Többek között ezt emeli ki Gyurkó Szilvia is, aki óraadóként és kutatóként került kapcsolatba az egyetemmel, és mindig nagy élmény volt számára a CEU multikulturális közege. A gyermekjogi szakértő magyar egyetemeken is oktatott, de a CEU-n sokkal önállóbb diákokkal találkozott, akiknek az egyéni gondolkodásra való képességük is összehasonlíthatatlanul fejlettebb.

„A magyar egyetemeken még egy szakjogász képzésen is segíteni kell abban a diákokat, hogy a saját gondolataikat is bele merjék írni a dolgozatukba, egy CEU-s diáknál ez nem fordul elő, ők határozottan, bátran képviselik a véleményüket” – beszél a különbségekről Gyurkó Szilvia, aki szerint mindez a tanári attitűdnek köszönhető elsősorban.

Itt ugyanis a tudásátadás az interakcióra, kölcsönösségre alapul. A CEU-ra való bekerülés – akár diákként, akár oktatóként – nemzetközi kapukat nyit meg, ami egy kutató szempontjából különösen fontos. „El kellene fogadni, hogy a nemzetállami határok megszűntek, olyan globalizált világban élünk, ahol egy magyar bíróság ítéletét közvetlenül meghatározza, hogy az EU-s norma vagy egy nemzetközi jogszabály mit mond” – teszi hozzá az emberi jogi szakértő, aki szerint a CEU azért is válhatott meghatározó szereplővé a régióban, mert akik itt tanultak, nem csak korszerű ismereteket szereztek, de a világ is kitágult számukra.

Amikor Szilvia óráján arról beszélgettek, hogy az egyes országokban milyen adatokat tartanak nyilván a gyerekekről, a ghánai lány azt mesélte, náluk számon tartják, hogy a lányok szüzek-e még. Az ukrán fiú arról beszélt, szerinte nincs rendben, hogy nemzetiség szerint megkülönböztetik a gyerekeket. A magyar diák pedig azt tartotta problémának, hogy nálunk sok ezer gyereknek nincs lakcímkártyája és láthatatlan az egészségügyi hatóság számára.
„Teljesen más dimenziót ad egy beszélgetésnek, ha szembesülünk azzal, nem a miénk az egyetlen létező valóság és problémahalmaz” – hoz egy példát.


Kiállnak a tudósok

A fentieket bizonyítja, hogy a magyar tudományos és egyetemi élet képviselői sorra kiállnak a CEU mellett. Így tett például az MTA tudósainak egy csoportját tömörítő Stádium 28 Kör, amely tiltakozó levelében úgy fogalmaz:
„A lex CEU implicite elismeri, hogy a Közép-európai Egyetem mindenben a magyar törvények szerint működik, hiszen működését új, semmilyen racionális érvvel nem igazolható feltételekhez köti.”

Az egyébként ritkán politizáló MTA tudósai szerint ezek a feltételek semmilyen tudományos vagy képzési céllal nem igazolhatók, így kizárólag a politika állhat a háttérben. „Ennek az egyetemnek az elüldözése Magyarországról pótolhatatlan tudományos, képzési és kulturális veszteséget okozna. Egyúttal mindannyiunk kutatói és oktatói szabadságáról van szó” – írják.

A szakkollégiumok egy csoportja egy új szempontot emelt ki: „Ma Magyarországon a CEU által kínált képzések alternatívát képesek nyújtani a hasonló színvonalon csak külföldi egyetemeken elérhetőekkel szemben. Ezáltal kiemelkedő szerepet játszik a magyar hallgatók és szakkollégisták itthon tartásában, tehetségük jövőbeni hazai kamatoztatásában.”

Az Oktatói Hálózat szerint pedig a CEU éppen a magyar kormányzat által olyannyira vágyott akadémiai kiválóság, nemzetközi versenyképesség megtestesítője.

Az egyetem elleni önkényes és jogtalan támadás pedig az egész tudományos és oktatási szféra számára fenyegetést jelent az oktatói szervezet szerint. Egyre több tudós saját személyes történetének nyilvánosságra hozásával igyekszik alátámasztani: a CEU a kulcsa a nemzetközi tapasztalataiknak, szakmai fejlődésüknek.

Pénteken például az ókori kereszténységet kutató Heidl György, a Pécsi Tudományegyetem docense és tanszékvezetője írta meg a Facebook-oldalán, hogy mit jelent szakmai karrierjében az egyetem. „Ha nincs a CEU, soha nem találkozom az ókori kereszténység legjelesebb angol, amerikai, olasz és francia kutatóival, soha nem tanulok meg angolul tudományos szövegeket írni, nem jelenhetett volna meg egész pályámat meghatározó könyvem a PhD disszertációm alapján egy rangos amerikai kiadónál, és most nem léteznének azok a nemzetközi kapcsolataim, amelyekre büszke vagyok” – írja a tudós, aki azt is kiemeli, katolikus emberként soha nem érzett ideológiai nyomást a CEU-n.

A világ egyik leghíresebb hálózatkutatója a magyar származású Barabási Albert László pedig arra szólította fel ismerőseit a közösségi oldalon, hogy szólaljanak fel az intézmény érdekében. „Egy nemzet, amely méltán büszke a tudományban elért eredményeire, éppen azt kockáztatja, hogy elpusztítja a központot, amely a kutatók következő generációját képzi” – fogalmaz a tudós, aki maga is segített létrehozni egy hálózatkutató programot a CEU-n,amely a tudományág európai központjává tette Budapestet.

Bár egyelőre érdemben nem szólalt meg, a Magyar Rektori Konferencia elnöke hétfőre hívta össze az egyetemek vezetőit, és a Felsőoktatási Kerekasztal találkozóját is kezdeményezte az ügy miatt.

A félelem, hogy mindez bármelyik intézménnyel megtörténhet nem alaptalan, a történet ugyanis nem csupán a CEU-ról szól. Az oktatási intézmények kiszolgáltatottsága eddig is nyilvánvaló volt, a közoktatási intézmények évek óta szenvednek a hirtelen jogszabályi változtatásokról.

De a kormány nem visszakozik, a CEU-rektor és Palkovics László oktatási államtitkár szerda esti egyeztetése nem vezetett eredményre, Lázár János, a Miniszterelnökség vezetője csütörtöki kormányinfóján „hisztériának” nevezte a reakciókat. Szerinte csupán arról van szó, hogy átláthatóbbá tennék az egyetemek működését, a tervezett módosítás jogszerű, az intézmények „fair és korrekt eljárásra” számíthatnak. Ugyanakkor arról nem beszélt, hogy ennek a „fair és korrekt eljárásnak” a keretében miért felejtettek el egyeztetni az elmúlt hetekben Magyarország legjobb egyetemének vezetőivel.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!