Vész után, vész előtt - Jött, látott, pusztított - Lehúzzák a rolót - Kinek a madara?

A halászlépártiak és a bőröskaraj-hívők karácsonya volt az idei. A nagy vesztesek pedig azok, akik kacsát vagy éppenséggel libát tettek volna az ünnepi asztalra. A nyár végén felbukkant madárinfluenza ezzel együtt nem elsősorban gasztronómiai, sokkal inkább gazdasági katasztrófa.

Az egyszeri vásárló legfeljebb a hentesnél vagy a piacon szembesült a kacsa- és libahiánnyal, pontosabban azzal, ahogyan az élelmes kereskedők éltek és visszaéltek a katasztrófahelyzettel. Egyes helyeken – ahol egyáltalán volt – az eredeti ár kétszeresét-háromszorosát kérték a hízott liba- és kacsamájért. „Csak mélyhűtött kacsacombom van, még a madárinfluenza előttről” – mondta egy kereskedő a fővárosi Lehel piacon, hozzátéve, hogy legközelebb talán fél év múlva érdemes újra keresni friss kacsát vagy libát.


Jött, látott, pusztított

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a H5N8-as típusú madárinfluenza szeptember elején bukkant fel Európában. Magyarországon nem sokkal később már észlelték is a vándorló vadrécék által terjesztett vírust. Először egy tótkomlósi pulykatenyészetben és egy kiskunmajsai kacsatelepen, aztán több Bács-Kiskun megyei településen.

Mivel az ügyben érintett Baromfi Terméktanács – belső viták miatt – egyelőre nem ad ki pontos adatokat, a károkról csak ágazati becslésekre és dr. Bognár Lajos főállatorvos szóbeli közlésére hagyatkozhatunk.

Eszerint a teljes magyar baromfiállomány 40 százalékát, a víziszárnyasok (kacsa, liba) 60-65 százalékát és a hízott, tehát májáért tartott kacsa- és libaállomány szinte száz százalékát érinti a mostani járvány. Ez összesen 2,4 millió leölt madarat jelent. A ténylegesen beteg madarak száma ennél jóval kisebb, de azokon a telepeken, ahol a kór megjelent, minden szárnyast le kellett vágni. A fertőzött gazdaság körül három kilométeres sugarú védő- és 10 kilométeres sugarú megfigyelési körzetet rendel el a hatóság.

Ez olyan termelőket is érint, akiknek a telepén egyetlen beteg madár sincs, de ettől kezdve ők sem szállíthatnak a vágóhidakra.

És bár a leölt állatok értékét az állam megtéríti a gazdáknak, a közvetett hatások messzebbre hatnak. A takarmánykeverők elmaradt keresetét, a hízott baromfira specializált vágóüzemek kényszerű leállását nem téríti meg a kárenyhítési rendszer. A vírus miatt több Európai Unión kívüli ország tiltotta meg az exportot az érintett magyarországi megyéből vagy Magyarországról, köztük Kanada, Szerbia, a Dél-afrikai Köztársaság, Izrael, Japán, Hongkong és Szingapúr.


Lehúzzák a rolót

„Tömőtelep lakással együtt eladó” – ez a friss hirdetés fogadta minap a kiskunfélegyházi tanyavilágban járó szanki Csendes Zoltánt, aki évente 150 ezer pecsenyekacsát és 40 ezer libát nevel fel, majd értékesít. Nem lepődött meg a feliraton.

Bács-Kiskun megyében mostanság sorra dobják be a törölközőt azok a családi és kisvállalkozások, amelyek eddig liba- és kacsatartásból éltek. A madárinfluenza megjelenése miatt a fertőzött állományokat megsemmisítették, a gócpontok harminc kilométeres körzetében pedig zárlatot rendeltek el, s tilos az állatok értékesítése.

Legfőképp az alföldi területeket sújtotta a vész, de szakértők szerint gyakorlatilag spóraszerű a megbetegedés, így az egész ország „érintett”.

Csendes Zoltán egyike azoknak a gazdálkodóknak, akiknek teljes állományát megsemmisítették a madárinfluenza miatt.

„Először csak tíz liba hullott el, másnapra már százötven lett beteg, harmadnapra hétszáz. Nem volt mese, a szabályok szigorúak, jöttek, és kiirtották mind az ötezer libát. Nyolchetesek voltak, egy hét múlva vitték volna őket feldolgozni. Szerencse, hogy a kacsáimat korábban már leadtam, így azok nem fertőződtek. Kapok majd kártérítést, de az általában nem szokta fedezni az összes veszteséget” – mondja.

Csendes Zoltán azon gondolkodik, hogy lehúzza a rolót, s felszámolja a jelenleg három embert foglalkoztató vállalkozását. A kiszivárgott tervek szerint ugyanis a jövőben annyira meg akarják szigorítani az állattartás feltételeit, hogy a kisebb gazdaságok biztosan elvéreznek.

„Halljuk, hogy a kormány a zárt tartást erőltetné, s a szabadon nevelt jószágok kora leáldozik. Ennek az lesz az eredménye, hogy petyhüdt izmú, beteges madarak kerülnek a fogyasztókhoz. Mi most három hektáron tartjuk az állatainkat, s jómagam szeretem annyira a libákat, hogy nem teszem őket egész napra egy ólba, inkább becsukom a boltot” – mondja.

A nagy hipermarketek vásárlói azonban már ma sem lehetnek biztosak abban, milyen minőségű szárnyashoz jutnak.

„Már az is vicc, hogy egy broiler csirkére ráírják a boldog szót, olykor csak azért, mert az intenzív tartásban nevelt állatoknak időnként odadobtak játszani egy-két labdát. Nálunk mindössze három-négyezer példány van egy légtérben, előbbieknél akár nyolcvan-százezer csirke is egy helyen tartózkodik” – mondja Ladányi Sándor, aki szabadtartású baromfikat nevel Törökszentmiklóson. Az ő állatai már csak azért sem kaphatták el a madárinfluenzát, mert télre természetes módon csökken a létszámuk. Az általa nevelt csirke mellének kilójáért a német és a svájci piac 12 ezer forintnak megfelelő összeget fizet: nem véletlen, hogy a vállalkozó a tiszatenyői önkormányzattal közösen egy olyan vágóhidat indít be jövőre, amely elsősorban e külföldi igényeket szolgálja ki.

„A hazai piac ennél jóval kedvezőbb áron sem vevő nagy tételben a magas minőségű húsra, noha kivételek azért már nálunk is akadnak” – teszi hozzá.

Beszéltünk olyan gazdával, aki szerint a madárinfluenza korántsem öltött olyan méreteket, ami miatt országosan korlátozni kellene az értékesítést. „Lehetett tudni, hogy januártól csökken az élelmiszerek áfája, s olcsóbban kell adni a szárnyasokat is. Ha a konkurencia hetven százalékát a madárinfluenzára hivatkozva mesterségesen visszafogják, a helyzetbe hozott maradék harminc továbbra is olyan árakat alkuszik ki magának, amilyeneket akar” – mondta az egyik szolnoki termelő.

Egy általunk megkérdezett állatorvos szerint azonban nincs lehetőség arra, hogy ilyen szempontok szerint avatkozzanak be a piac működésébe: a szigorú uniós szabályok miatt kellett gyakorlatilag az egész országban fenntartani egyfajta karantént. Szavai szerint nem kell attól félni, hogy a gazdák tömegesen beszüntetik a baromfitartást, mert ha megkapják az államtól a milliós kártérítést, azt úgyis abba a tevékenységbe fogják visszaforgatni, amihez értenek.


Kinek a madara?

„A madárinfluenza ellen a megelőzés a legjobb védekezés” – mondja Bognár Lajos főállatorvos. „Ennek érdekében a baromfitartásra használt gazdaságot kerítéssel körbe kell venni, nagy gondot kell fordítani a fertőtlenítésre is, amely magában foglalja a lábbelik, járművek kezelését és a kézfertőtlenítést is. Ezenfelül a takarmányt zárt, fedett helyen kell tartani, és biztosítani kell, hogy ahhoz ne férjenek hozzá más állatok, például madarak vagy rágcsálók” – teszi hozzá a szakember.

A legegyszerűbb és legbiztosabb viszont az, ha a gazdák nem engedik ki a szárnyasokat a szabadba, különösen nem az őszi és a tavaszi madárvonulások idején. Ez ellen ágál a kacsa- és libatenyésztők többsége, köztük az imént idézett Csendes Zoltán is, mondván, a bezárva tartott jószágok minősége messze elmarad a szabadban nevelt társaikétól. A főállatorvos viszont azt mondja: járványhelyzetben az egészséges madarak védelme fontosabb, mint a hús minősége.

Nem véletlen, hogy Csorbai Attila, a Baromfi Terméktanács elnöke elhárította a károkra vonatkozó kérdésünket. „Amíg a különböző szárnyasokkal foglalkozó szakemberek nem jutnak közös nevezőre, addig a terméktanács nem ad ki hivatalos nyilatkozatot” – mondta a Vasárnapi Híreknek.

Így aztán sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta, hogy a csirkések és a pulykások erősen „berágtak” néhány libásra és kacsásra, amiért az ő „felelőtlenségük” miatt szenved a teljes ágazat milliárdos károkat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!