Veszélyes asszonyőrző pókerarccal és bilinccsel

 Őket védi a Családőr Egyesület. Az ötvennégy éves Balázs Gyula nem kis ember: – A súlyom 128-130 kiló között ingadozik. Igaz, nehezebb megkerülni mint átugrani, de valaha birkóztam és súlyt emeltem a Törekvésben. Fegyverviselési engedélyem is van, de pisztolyt sosem használok. A belső zsebemben mindöszsze egy műanyag csuklóbilincset tartok, ami közönséges kábelszorító. Az asszonyvédő-nőkövető négy éve tudósítást látott a tévében. Egy fiatal nő sétált párjával Bu da pesten, a Hun gária körúton. Korábbi élettársa, aki jó ideje zaklatta, hirtelen előttük termett, pisztolyt rántott és lőtt. Az asszony a tévében arról beszélt, hogy ő sokszor fordult a rendőrséghez, sokszor kért segítséget, de mindig azt válaszolták, kíséretet csak rendkívüli esetben biztosítanak. – Akkoriban épp munkanélküli voltam – meséli Balázs Gyula –, és annyira foglalkoztatott annak az asszonynak a kiszolgáltatottsága, hogy a barátaimmal és a feleségekkel összeültünk. Négy nő, hat férfi. És addig ültünk, amíg ki nem gondoltuk a Családőr Egyesületet, ami speciális karitatív szervezetet. Gönczöl Katalin volt ombudsmannal véleményeztettük is a megbízási szerződésünket, amit az egyesület a családi terrorban élő, megfélemlített vagy szexuálisan bántalmazott nőkkel köt. Az első esetük egy csepeli asszony ügye volt. Férje éjjelente a ház bejárati ajtaját zörgette, nappal a lépcsőre ült, úgy, hogy mozdulni sem lehetett tőle, a játszótéren pedig a gyerekek szeme láttára meg is verte a feleségét. – Megkötöttük a szerződést, s attól fogva kisebb-nagyobb kihagyással négy hónapon át kísértem. A játszótéri verésből bírósági ügy lett, s a hölgyet oda is én kísértem el. A férje a bíróság épülete előtt hozzám lépett, súlya 130 kiló, magassága két méter lehetett, és azt kérdezte: „Maga meg kicsoda?” „A Családőrtől vagyok, mondtam, mely más társszervezetekkel együtt most az ön viselkedését figyeli, kamerázza.” A férfi erre elképedt és meghunyászkodott. A bíróság a játszótéri verésért egy év letöltendő börtönbüntetésre ítélte. Andreát augusztus óta kíséri Balázs Gyula. Válópere négy éve kezdődött, azóta zaklatja a férje. Gye rektartást nem fizet, bejár az asszony munkahelyére és balhézik. Volt, hogy az ebédlőben a felesége arcába öntötte a levest, a segítségére siető kollégát meg lefújta sprayvel. S mert a balhés embereket a munkahelyek általában nem szeretik, Andreát, az áldozatot, elbocsátották. Andreának három lánya van, egy tíz, egy tizenkét s egy tizennyolc éves, s a két kisebbet kíséri Gyula, a családőr. – Emlékszem, még az elején történt, a lányok az iskolából jöttek ki, amikor a közelben várakozó férfi megindult felénk. Erre felemeltem a tenyeremet, akár egy stop táblát, s talán a jelenlétemtől vagy a mozdulatomtól annyira meghökkentett, hogy mozdulni sem tudott. Így közelítettük meg az autómat. Aztán persze följelentett a rendőrségen. Azt állította, az anyával együtt megtámadtuk, bántalmaztuk őt. – Gyakran feljelentik? – Hajaj. S mivel nem tudnak rólam semmit, hol milliomos barátnak titulálnak, hol aljas disznónak. Az asszonyőrző-nőkövető Balázs Gyula ötvennégy éves, felesége, Jámbor Éva meg negyvenkettő, és ő is tagja a Családőr Egyesületnek: – Ezek a nők folyton menekülnek. Két bőrönddel, gyerekkel. De a zaklató a második, a harmadik munkahelyén, a kilencedik albérletben, sőt még a titkosnak mondott anyaotthonban is megtalálja. Valahogy lelket kell beléjük önteni. Az évek folyamán ugyanis elhiszik, ők a hibásak, a történtekért csakis ők felelnek. A segélyvonalakkal meg nem érnek el semmit. Az úgynevezett távoltartási törvénnyel sem. Mert mire megítélik, és kihirdetik, hogy a férj az asszonyt harminc napon át nem közelítheti meg, gyakran fél év is eltelik. És addig? Ki védi meg őket? Egy hivatásos őrző-védő óradíja 6-16 ezer forint. Erre jön a kiszállási díj, és ha egy bántalmazott nő el akar jutni a bíróságra, azért, hogy ott vallomást tegyen, minimum 20 ezer forintjába kerül. Miből? Minimálbérből? Ezek az asszonyok nem csak lelkileg, anyagilag is padlón vannak. Az egyesület a kísérést jelképes összegért, óránként 100 forintért vállalja. Volt, hogy a feleség minket, családőröket hívott a rendőrség helyett, mert úgy szégyellte… a férjét. A szomszédok előtt. A részeg férj meg bozótvágóval hadonászott a gyerek előtt. Mondtuk neki, három méternél ne jöjjön közelebb, mert életveszélyesek vagyunk, aztán amíg kiment pisilni, addig kiloptuk a lakásból a bozótvágót. – Ön is ott volt? – Kell egy tanú. A nő talán ötven-ötvenöt kiló. Varrónő volt, most rokkantnyugdíjas. – Szklerózis multiplex – mondja Jámbor Éva. – Először csak kettős látásom volt, aztán jött a zsibbadás, aztán lebénult a jobb arcom s az oldalam, ami szerencsére magától helyreállt. Kivizsgáltak, s ekkor derült ki, mi az igazi bajom. Aztán a jobb szememre megvakultam, vagyis csak egy sötét, homályos foltot látok. Már megszoktam, hogy ha a lábam nem akar menni, akkor hasra esek. – Nem fél? – A férjem mögött? Tudja kezelni a helyzeteket. Pókerarc, és semmi szó – Balázs Gyula szerint így kell viselkednie egy családőrnek. A műanyag kábelkötözőt meg csak a legvégső esetben veszi elő: – Legyűröm a férfit, megkötözöm, kihívom a rendőrséget, s amikor megérkeznek, a kábelkötözőt gyorsan elvágom. – Jogában áll ezt tennie? – Ha megtámadnak, védekezem. Tavaly Kispesten, az önkormányzat segítségével a Családőr Egyesület rehabilitációs és önvédelmi tanfolyamot szervezett, és az asszonyok kibeszélhették a velük történteket. – Balázs Gyula, ön talán pszichológus? – A végzettségem elektrolakatos. De higgye el, a sorstársak közötti kibeszélés, sokat jelent. Amikor egy bántalmazott nő felkeres, mindig arra kérem, csak annyit mondjon el, ami feltétlenül szükséges. Így is iszonytató dolgokról mesélnek. Meghallgatom őket, aztán fogom magam és kimegyek a Dunához.

(A Családőr Egyesület telefonszámai: 06-30/414-7981 és 06-20/531-2405)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!