Az észak-amerikai média nagy része a szocializmus feletti győzelemként ünnepelte Jair Bolsonaro elnökválasztási győzelmét, míg Európában a demokráciát féltik az új brazil államfőtől, lopakodó fasizmustól, a katonai diktatúra visszatértétől tartanak.
A Dél Trumpjaként vagy trópusi Trumpként is emlegetik, ám Bolsonaro nem a brazil Trump vagy a brazil Salvini. Náluk sokkal veszélyesebb jelenség: egy katonai diktatúrában formálódott, magát Messiásnak hirdető vezető.
Már az első fordulóban 46 százalékos eredményt ért el Jair Bolsonaro, a második fordulóban pedig a szavazatok 55,7 százalékával győzte le munkáspárti kihívóját, Fernando Haddad egyetemi tanárt, São Paulo korábbi polgármesterét. A világ ötödik legnagyobb országa élére így egy felvállaltan szélsőjobboldali, az 1965–1985 közötti brazil katonai diktatúrát dicsőítő, színes bőrűek, melegek és minden kisebbség ellen uszító, a nőket megvető politikus került, szabad választás útján.
Parlament. Az minek?
Elnökké válásával kapcsolatban mind a 210 milliós dél-amerikai állam, mind a világ megosztott. Brazíliában sokan tartanak attól, hogy az új elnök korlátozza majd az emberi és a polgári szabadságjogokat, és annak a rémképe is feldereng, hogy a volt katonatiszt a hadsereg támogatásával, ha katonai diktatúrát nem is, de mindenképpen tekintélyelvű rendszert fog kiépíteni. A félelem nem alaptalan. Bolsonaro az évek során többször kifejtette, hogy a demokratikus jogállam alapintézményét, a parlamentet győzelme esetén feloszlatná.
Nem lesz könnyű dolga ígéretei valóra váltásában, hiszen pártja csak a harmadik parlamenti erő, a demokratikus parlamenti többség minden kezdeményezését megbuktathatja, ha akarja. Ez azonban távolról sem biztos. A Munkáspárt 13 éves kormányzása alatt rengeteg felzárkóztató, szegénységet csökkentő programot hajtott végre, de a közbiztonság kihívásaival nem tudott megbirkózni, és a gazdasági válság, valamint a korrupciós botrányok is olyan általános változásigényt szültek a brazil társadalomban, amelyek a magát Messiásként hirdető Bolsonarót magasba emelték. Mivel egyértelmű, hogy nem csupán a szélsőjobbos rétegek és az egyházak támogatását szerezte meg, hanem a hagyományos demokratikus pártokból kiábrándultak tömegeit is, egyáltalán nem zárható ki, hogy a jobboldali és a keresztény pártok besorolnak az elnök mögé a közhangulat hatására.
Kiábrándult rétegek
Az kétségtelen, hogy nem minden szavazója szélsőjobb, ám mindegyik kiábrándult. Brazíliában tombol a gazdasági válság, milliók süllyedtek nyomorba, a munkanélküliek száma meghaladta a 12 milliót, a közbiztonság csupán vágyálom, csak tavaly 68 ezer ember esett gyilkosság áldozatául. Bolsonaro most nagyméretű privatizációval, radikális reformokkal ígéri mérsékelni a gazdasági problémákat, és ezt el is hiszik neki.
Választási győzelméhez nem kis mértékben járult hozzá a közbiztonság szavatolásának ígérete. Ezt úgy képzeli el, hogy a rendőrök nagyobb szabadságot kapnak a fegyverhasználatban, és ezzel egy időben kiterjesztenék az önvédelmi célú fegyverviselés jogát az állampolgárok körében. A kábítószer-bűnözés felszámolására pedig szabad kezet adna az erőszakszervezeteknek. És ebből is látszik, hogy Bolsonaro nem Trump, hanem nála sokkal veszélyesebb – ezen javaslata látványosan ötvözi a trumpi víziót Rodrigo Duterte fülöp-szigeteki elnök elhíresült módszereivel.
Kanyargós út
Jair Bolsonaro olasz és német felmenőkkel rendelkezik, értelmiségi családból származik, katonai iskolákat végzett. 1990-ben lett szövetségi kongresszusi képviselő, mandátumát négy választási cikluson át megőrizte, pártjait viszont váltogatta. A kampány kezdetén még nem volt reális esélye a második fordulóra sem, ám miután szeptember 6-án hason szúrták egy kampányrendezvényen, szárnyalni kezdett. Ez azonban nem lett volna elég az elnöki bársonyszékhez, ha Luiz Inácio Lula da Silva lett volna a kihívója, aki viszont korrupciós ügyek miatt börtönbüntetését tölti, bár így is Brazília legnépszerűbb politikusa.
FOTÓ: MAURO PIMENTEL, AFP
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
