Komoly nemzetközi konfliktusba vitte bele Magyarországot a kormány azzal, hogy minden előzetes figyelmeztetés ellenére kiadta Azerbajdzsánnak a baltás gyilkost, egy örmény katona brutális azeri merénylőjét, akit hazájában most hősként ünnepelnek. Az azeri-örmény határon már tegnap lövések dördültek, csak remélni lehet, hogy a hadsereg mozgósítása ellenére Örményország nem tesz komolyabb katonai lépéseket. Magyarország most az interneten is terjedő szégyennel és a nemzetközi diplomácia haragjával szembesül.
„A magyar kormány egy olyan térség ügyeibe avatkozott be döntésével, amelyet megoldatlan viszályok sora terhel, élén a Hegyi-Karabah hovatartozása körüli éles, időnként háborús konfliktussá fajuló örmény-azeri szembenállással” – nyilatkozta Sz. Bíró Zoltán a posztszovjet térség szakértője a Vasárnapi Híreknek, annak kapcsán, hogy Örményország felfüggesztette a diplomáciai kapcsolatait hazánkkal, miután Magyarország átadta Ramil Szafarovot Azerbajdzsánnak.
Az örmény–azeri konfliktus története hosszú időre nyúlik vissza, ám előbb a cári, majd a szovjet „államabroncs” megakadályozta a nyílt összeütközést. Ugyanakkor a Szovjetunió felbomlásának időszakában, az 1980-as évek végén az etnikai konfliktus végképp elmérgesedett. A feszültség abból eredt, hogy a Kaukázus déli oldalának 1920-as évek elején kialakított szovjet területi-adminisztratív felosztása az azeri tagköztársaság felügyelete alá rendelte a többségében örmények lakta, ám az örmény tagköztársasággal közvetlenül nem határos Hegyi-Karabahot. Ezt az örmények többek között azért is sérelmezték, mert egy hasonló enklávét, a többségében azeriek lakta Nahicsevánt – noha az közvetlenül éppúgy nem érintkezett az azeri „törzsterületekkel”, mint Hegyi-Karabah Ör ményországgal – mégis Azerbajdzsánhoz csatolták. Ahogy kezdett gyengülni a szovjet birodalmi központ ereje, úgy erősödött fel az örmények – mindenekelőtt az örmény értelmiségiek – követelése Hegyi-Karabah visszacsatolására vonatkozóan. A folyamat fontos állomása volt, amikor 1988 elején a karabahi parlament határozatban követelte, hogy az autonóm terület Örményországhoz tartozhasson. Mindez elszabadította az indulatokat. A karabahi döntés után alig egy héttel napokon át tartó örményellenes pogromra került sor a Baku közelében található azeri iparvárosban, Szumgaitban. Erre Örményországban az azeri kisebbség elleni támadásokkal válaszoltak. A folyamat ettől kezdve megállíthatatlannak bizonyult,. 1991 szeptemberében a még mindig háromnegyed részt örmények lakta Hegyi-Karabah kikiáltotta Azerbajdzsántól való függetlenségét. Innen már egyenes út vezetett a több hullámban zajló azeri-örmény háborúhoz, amely legkevesebb 20 ezer ember életét oltotta ki. A szembenálló felek 1994-ben fegyverszünetet kötöttek, de a valódi béke soha nem köszöntött be. „A helyzet bármikor destabilizálódhat, a felek újra visszatérhetnek a nyílt és kiterjedt fegyveres küzdelemhez. A magyar döntést követő első reagálások mindkét oldalon erre utalnak, bár valószínűbb, hogy a konfliktus végül inkább retorikai marad” – véli Sz. Bíró Zoltán.
Az azeri katonatiszt, Szafarov a NATO Partnerség a békéért projektjének a keretében tanult a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen 2004-ben. Egy hipermarketben vásárolt fejszével ölte meg a kollégiumban alvó Gurgen Markarján örmény katonát, aki ugyanebben a programban vett részt. Az előre kitervelt és aljas szándékkel végrehajtott merényletnek személyes indoka nem volt, csak az azeriörmény gyűlölet. Szafarovot a magyar bíróság 2006-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az azeri hatóságok a két ország között életben lévő kiadatási egyezményre hivatkozva nem sokkal később kérték, hogy Szafarov hazájában tölthesse le a büntetését, a magyar kormány azonban ezt elutasította. Draskovics Tibor, az akkori igazságügyi és rendészeti miniszter lapunknak azt mondta: mivel sejthető volt már évekkel ezelőtt is, hogy óriási botrány lenne az azeri katona kiadatásából, ezért nem okozott számukra nagy dilemmát a kérdés. „Sejteni lehetett, hogy súlyos nemzetközi helyzetet idézne elő, ezért nem léptünk” – magyarázta a volt miniszter. Gyurcsány Ferenc volt kormányfő, a Demokratikus Koalíció elnöke facebookos bejegyzésében azt írta: miniszterelnöksége idején Azerbajdzsán akkori nagykövete folyamatosan kereste a kapcsolatot a kormány tisztségviselőivel, hogy Szafarov hazájában tölthesse le büntetését, de világos lett, hogy Azerbajdzsán semmilyen garanciát nem tud adni arra, hogy az elítélt hazaszállítását követően nem mentesülhet a büntetés alól. „Ez alapján nem engedtük el a gyilkost. Orbán velünk szemben mégis megtette. Miért? Mert remél valamit. Pénzt, sok pénzt. A hírek szerint pár milliárd dollárt” – írta a volt kormányfő, aki árulással vádolta meg a magyar jobboldalt.
Az akkori magyar kormány óvatossága jogosnak bizonyult: a most hazatérő Szafarovot Bakuban nemzeti hősként üdvözölték (képünkön). Az azeri államfő, Ilham Alijev elnöki kegyelemben részesítette a gyilkost, sőt a védelmi miniszter őrnaggyá léptette elő, megkapta fizetését nyolc évre visszamenőleg és lakást is kiutaltak neki. Az hangulatot jól mutatja a kormányzó Új Azerbajdzsán Párt alelnökének honlapján megjelent gratulációja, melyben kifejti: „Karabah és Ramil is szabotőrök áldozata lett. Az elsőt az ellenség foglalta el, a második sok évig volt börtönben. Ramilt elengedték, a következő lépés Karabah felszabadítása.”
Válaszlépésként Szerzs Szargszján, örmény elnök pénteken összehívta a Jerevánba akkreditált diplomatákat, és kijelentette, hogy országa felfüggeszti a diplomáciai kapcsolatokat Budapesttel. „Az örmény nép ezt nem bocsátja meg” – mondta, majd nem sokkal később az örmény hadsereg mozgósításáról is döntött, és már aznap történtek határincidensek, azeri és örmény oldalon is lövöldöztek.
A magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium pénteken közleményt adott ki, amelyben azt írták, hogy az azeri tárca ígéretet tett arra, hogy Szafarov ítéletét hazájában is végrehajtják. „A magyar fél szerfelett naivnak bizonyult, amikor azt gondolta, hogy Szafarov Azerbajdzsánban le fogja tölteni a börtönbüntetését. Ha ezt az eljáró magyar hatóságok komolyan így gondolták, akkor ez arra vall, hogy nincsenek tisztában a térség belső viszonyaival, annak politikai természetét totálisan félreértik. Csak remélni tudom, hogy a magyar államigazgatás ennél sokkal jobb állapotban van, semmint az apparátus szakértői ezt a naivitást megengedték volna maguknak” – véli a szakértő, aki szerint ennél rosszabb verzió lenne, ha kiderülne, hogy valamiféle háttéralku áll az ügylet mögött, és a magyar fél üzleti előnyt remélt ettől a megállapodástól. „Ebben az esetben két mozzanatot érdemes kiemelni. Egyrészt azt, hogy Budapest képtelen volt előzetesen felmérni Szafarov átadásának várható politikai és diplomáciai következményeit. Ennek hullámai már most is nagyon messzire elértek. Másrészt pedig azt, hogy amennyiben felmérték ugyan a várható negatív következményeket, de mégis vállaltak azokat, akkor a magyar kormány gazdaságilag és diplomáciailag rendkívül elszigetelt lehet, ha ilyen alkukra kényszerül. Ezt roppant aggasztónak tartom” – mondta Sz. Bíró Zoltán.
Az utóbbi feltételezést erősíti meg Novruz Mammadov, az azeri Elnöki Hivatal külügyi államtitkárának nyilatkozta. „A fordulópontot Orbán Viktor miniszterelnök (júniusi) bakui látogatásakor kötött megállapodás hozta meg” – közölte az államtitkár.
Az ügynek tágabb nemzetközi vonatkozásai is vannak. Az amerikai külügyminisztérium és a Nemzetbiztonsági Tanács is közleményt adtak ki, amelyben azt írják: „Obama elnököt mélységes aggodalommal töltötte el a mai bejelentés, miszerint Azerbajdzsán elnöke megkegyelmezett Ramil Szafarovnak”. „Az amerikaiak is azért reagáltak olyan gyorsan, mert megnőtt annak a kockázata, hogy ismét destabilizálódik a térség és ez Washingtonnak sem érdeke. Ahogy Orosz országnak sem, hiszen Moszkva helyzete az azeri-örmény szembenállásban kiváltképp kényes” – mondta lapunknak Sz. Bíró Zoltán. „Örményország Moszkva első számú politikai és katonai szövetségese a Dél-Kaukázusban, és Moszkva Örmény ország területén katonai erőt is állomásoztat. Nyilvánvalóan ez a körülmény tartotta és tartja ma is vissza a gazdasági és népességi fölényben lévő Azerbajdzsánt attól, hogy ismét erőszakkal lépjen fel Hegyi- Karabah visszaszerzése érdekében. Ugyanakkor Oroszország számára is fontos, hogy modus vivendit találjon Azerbajdzsánnal, amely energetikai téren jelentős tényező. Más felől Baku is érdekelt Moszkva politikai jóindulatának megőrzésében, mindenekelőtt azért, mert – noha Azerbajdzsán az elmúlt években próbált nyitni az Egyesült Államok és Nyugat-Európa felé – mégiscsak rá van utalva Oroszországra, amely már nem egyszer bizonyította, hogy kész a politikailag nehéz helyzetbe kerülő Alijev-rendszer kisegítésére. Azerbajdzsán egy olyan ország, amelynek politikai közössége síita többségű, és ahol az autoriter vezetés próbálja megőrizni a rendszer világias jelleget. Ez nem könnyű feladat, kiváltképp abban a geopolitikai környezetben, ahol az ország északról Oroszországgal, délkeleten pedig az azerbajdzsáninál legalább kétszer nagyobb azeri népességű Iránnal határos. És akkor még nem beszéltünk az arab tavasz továbbgyűrűzésétől való bakui félelmekről” – magyarázta a szakértő, aki nem tartja valószínűnek, hogy Örményország komolyabb katonai lépéseket tenne, viszont állítja: a Szafarov-átadása körüli botrány ezentúl minden magyar-azeri üzletre rávetíti majd komor árnyékát.
Magyarország a felelős
„Az örmény kormány és az örmény emberek ellenzik Szafarov kiadatását, ami jogellenes volt, hiszen hazájában a gyilkost nem bűnözőként, hanem nemzeti hősként fogadták” – nyilatkozta Nazeli Vardanján, a meggyilkolt Gurgen Markarján családjának jogi képviselője a Vasárnapi Híreknek. Az ügyvéd, aki 2004 és 2008 között Budapesten részt vett a nyomozásban és a bírósági eljárásban, elmondta, hogy már akkoriban is tisztában voltak a körülményekkel a magyar hatóságok. „A bíró az ítélethozatalkor kifejtette, nem ismer még egy népet, amelyik hősként ünnepelné egy tagját azért, mert álmában megölt egy fiatal férfit, csak azért mert örmény volt” – mesélte a jogász, aki szerint civilizált államok esetében az erkölcsöt és a jogot is sérti, hogy ezek után Magyarország kiadta Szafarovot. „Más körülmények között megértettük volna, de Markarján megölésekor gyakorlatilag népirtásról volt szó. Nem értjük, hogy az igazán szigorú és méltányos bírósági ítélet után miért változtatták meg a magyar hatóságok a döntésüket, és azt sem, hogy erről miért nem tájékoztatták az örmény igazságügy-minisztériumot” – mondta Nazeli Vardanján, aki szerint a diplomáciai kapcsolatok helyreállításához először is az kellene, hogy a magyar kormány magyarázatot adjon a lépésre. Az ügyvéd azt is hozzátette, hogy a magyar igazságügy-minisztériumnak nem voltak megfelelő információi az örmény-azeri ellentétről, így végképp nem volt joga ahhoz, hogy beavatkozzon. „Ez nemcsak arról szól, hogy egy külföldi bűnözőt kiadtak a hazájának. Szafarov miatt megnőhet a két ország közötti fegyveres konfliktus kockázata. A nemzetközi fórumok elé fogjuk vinni az ügyet, hogy állapítsák meg a magyar hatóságok felelősségét” – nyilatkozta Nazeli Vardanján.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
