„Ha az Egyesült Államok ilyen lépésre szánja el magát, a mögött nagyon megfontolt politikai döntések húzódnak” – mondta a Vasárnapi Híreknek egy magát megnevezni nem kívánó magyar diplomata, aki korábban az Egyesült Államokban is teljesített szolgálatot. „Az USA általában azután él a kiutasítás vagy a vízummegvonás fegyverével, ha korábban már többször, több formában figyelmeztette az érintett államot. Ilyen figyelmeztetés lehet egy négyszemközti, nagyköveti tárgyaláson elmondott vélemény vagy egy kormányzati tisztségviselő nyilvánosan »elejtett« félmondata is” – kommentálta a diplomata, hogy az Egyesült Államok kitiltott az USA-ból a kormány leghűségesebb emberei közül „tíznél kevesebbet”. Az Orbán-kormány szinte borítékolhatóan eddigi legnagyobb botrányának néz elébe.

A csörte ezúttal nem(csak) a diplomáciai spanyolfalak mögött zajlik, hanem a politikai színpad közepén, ott viszont az Egyesült Államok játszik hitelesebben, azért is, mert ezúttal mellőzi a diplomáciai finomkodást. „Vannak olyan személyek, egész pontosan közszereplők, kormánytagok (a használt kifejezés: members of government), akiket az Egyesült Államok nem talált alkalmasnak arra, hogy belépjenek az Egyesült Államokba”, nyilatkozta az M1 Híradónak André Goodfriend, az USA nagykövetségének ügyvivője. És a „kitiltás” oka sem titok: a nagykövetségi ügyvivő hiteles bizonyítékokról beszélt, és arról, hogy kormánytisztviselők végrehajtói és haszonélvezői a korrupciónak.

Persze megeshet, hogy a kitiltás tényét senki nem kötötte a külügyminiszter vagy épp a miniszterelnök orrára, de ez kevéssé életszerű. A már egy ideje létező „tudást” valószínűsíti két tény. Az egyik az, hogy amikor a Szijjártó Péter vezette külügy bekérette André Goodfriendet, akkor a pénteki közlemény szerint csak a korrupciógyanút megtámasztó információkra volt kíváncsi. Arról csak szombati közleményében ír a tárca, miszerint azt is tudni szeretné, kik nem léphetik át az Egyesült Államok küszöbét.

A másik tény az, hogy csütörtökön a Napi Gazdaság (tudják, a kormányzat agyának számító Századvég Alapítvány sajtóüzenőfala) arról cikkezett, hogy Magyarországon működő amerikai cégeket purgál a NAV, és az ügyből bizony komoly diplomáciai vihar kerekedhet, például megeshet, hogy nem engedik be Amerikába a NAV elnökét, Vida Ildikót. Azaz a szokásos szókoreográfia: Orbán bátran küzd a profithajhász multikkal, de a Nyugat nem hagyja, csak most az EU helyett az USA a rosszfiú. Erre rímel a Fidesz-frakció közleménye, amely elítéli, hogy éppen zajló vizsgálatokra (értsd: NAVkutakodás) bármilyen külország nyomást gyakoroljon.

A kormányzati forgatókönyv akkor működhetett volna, ha az adok-kapok a megszokott módon zajlik, azaz Amerika nem terít. Félreértés ne essék, az ügyvivő berendelése egy szimpla diplomáciai aktus, amely azt hivatott jelezni, hogy a kormánynak fontos a történet, és neheztel is érte, de a Külügyminisztériumnak – és általában a kabinetnek – semmilyen lehetősége sincs, hogy a részleteket kiszedje az amerikai diplomatából. Hogy André Goodfriend borított, azt jelzi: Amerika elszánta magát, hogy végigviszi az ügyet. Egyrészt az ügyvivő világossá tette: semmilyen adóhatósági vizsgálatról nem tud. A sajtóértesülések szerint viszont kenőpénzről tud az Egyesült Államok, olyan summáról, amit azért kellett volna fizetni, hogy például uniós pályázatokon befutó lehessen egy itt működő amerikai cég, vagy azért, hogy folyamatosan érkezzenek az állami megrendelések. A nagykövetség állítja, saját bizonyítékokkal rendelkeznek, nem sajtóértesüléseket ollóztak össze.

Az még korántsem egyértelmű, hogy ki is szerepel a listán. A NAV elnökét, egyik elnökhelyettesét és főosztályvezetőjét emlegetik – az adóhatóság nem cáfol, csak annyit mond, nem kíván nyilatkozni. Felmerült Habony Árpád neve is. Orbán Viktor legfőbb politikai tanácsadója állítja, ő bármikor beléphet az Egyesült Államokba – és egy kollégája szerint ezt a napokban meg is teszi. (Megjegyzendő: Habony gyakori vendég Amerikában, ahol többek között a Fideszt győzelemre segítő Arthur Finkenstein politikai kommunikációs tanácsadóval beszélget arról, milyen szóstratégiát kövessen a magyar kormány. Állítólag az oly gyakran használt szabadságharcos retorika is az USA-ban igencsak vegyes megítélésű Finkelstein találmánya.) Heim Pétert a sajtó szintén felvette a kitiltottak lajstromára. A Századvég Gazdaságkutató Zrt. első embere a Vasárnapi Híreknek azt mondta, semmit nem tud az ügyről, majd a Századvég hivatalosan is közölte, sem a Századvég Politikai Iskola Alapítvány, sem pedig a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezetőit nem tiltották ki Amerikából. Arról, hogy ki osztozik a tiltólista fennmaradó helyein, egyelőre csak találgatni lehet – az első mondás az volt, hogy kormányzati tisztségviselőkről van szó, aztán az ügyvivő már kormánytagokról beszélt. Amerikából nézve kormánytag lehet a helyettes államtitkároktól felfelé mindenki, de akár a NAV elnökét is gondolhatják ily módon körülírni.

A tekintélyes The Wall Street Journal megpróbált informálódni az ügyben, de kérdéseikre a magyar kormány egyetlen szereplője sem válaszolt. A kormányt itthon is megpróbálják szóra bírni az ügyben: ennek érdekében az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke összehívta a grémiumot, hogy annak színe előtt magyarázza el a helyzetet a kabinet valamelyik képviselője. A bizonyítékokat mindenesetre nem adja át a nagykövetség a kormánynak, ugyanis egyrészt az ügyekről a kormány is tudhatott, másrészt minden eszköze megvan arra, hogy felgöngyölje az eseteket, harmadrész az amerikai szabályok sem kötelezik a követséget az információk átadására.

A kitiltás jogi alapja ugyanis egy 2004-es elnöki proklamáció. Ennek alapján Washington minden különösebb magyarázat nélkül kizárhatja az Egyesült Államokból a korrupcióból hasznot húzó, az amerikai érdekeket sértő személyeket. Persze az amerikai érdekek sérelme egy tágan értelmezhető gumifogalom, ráhúzható olyan üzleti környezetre is, ahol dühöng a korrupció.

Amikor egy, az Egyesült Államokat érintő korrupciós ügy (egyelőre még láthatatlan) bizonyítékairól esik szó, sosem szabad elfelejteni, hogy az USA ritkán viccel, és minden információt megszerez, amire szüksége van. Hála Edward Snowdennek és a WikiLeaksnek, ma már azt is tudjuk, hogy az NSA és a CIA elektronikus lehallgatásra szakosodott közös egysége, a Special Collection Service (SCS) Budapesten is működtet egy lehallgató- átjátszó központot, feltehetően a követség épületének tetején. Sejthetjük: ha fenti szervezeteknek nem okozott gondot Merkel kancellár magántelefonjainak lehallgatása Berlinben, akkor néhány budapesti mobil sem jelenthetett akadályt. A magyar politika egyébként rögvest a lehallgatási botrány kirobbanása után, még tavaly novemberben reagált. A miniszterelnök magához kérette mind a négy frakcióvezetőt, majd az Országgyűlés egyhangúlag döntött parlamenti vizsgálóbizottság létrehozásáról. A testület feladata az volt, hogy megvizsgálja: megállapítható-e, hogy Magyarországon is lehallgattak politikai, közéleti, gazdasági szereplőket. Tisztáznia kellett azt is, mi volt az információszerzés célja, illetve, hogy az ország szuverenitásának befolyásolására milyen eszközöket használtak fel. A vizsgálóbizottság idén márciusig több embert, köztük a titkosszolgálatok vezetőit, minisztereket is meghallgatott, több nagykövettől írásban kapott tájékoztatást, majd megszűnt működni.

„A lehallgatási botrány részleteit kutató parlamenti vizsgálóbizottság mandátuma egyszerűen lejárt, úgyhogy a nemzetbiztonsági bizottság elnökeként megkérdeztem a frakcióvezetőket, szükségesnek tartják-e a vizsgálat folytatását” – mondta a Vasárnapi Híreknek Molnár Zsolt. A szocialista politikus szerint igény van további tényfeltárásra, csak még a formát nem sikerült tisztázni, azaz: újból parlamenti vizsgálóbizottság álljon fel vagy a nemzetbiztonsági grémium menedzselje az információk begyűjtését.

Hogy miért vetődött fel rögtön Habony és más századvéges vezetők neve, mint lehetséges tiltólistásoké, az sem véletlen. 1,4 milliárd forintért lobbizhat a Századvég vezette konzorcium az Egyesült Államokban és Kanadában – ennyi pénzt ad a Miniszterelnökség arra, hogy érvényesítse, képviselje Magyarország érdekeit, illetve kapcsolatokat és üzleti lehetőségeket találjon négy éven át. (Eddig ezt a tevékenységet Fellegi Tamás volt nemzeti fejlesztési miniszter cége végezte.) Bár a Századvéghez formálisan már nincs közük, Habony Árpádot és Giró-Szász András volt kormányszóvivőt tartják a „cég” agyának, no meg a szintén gyanúba kevert Heim Pétert. Korábban különböző cégekben értek össze, illetve Heimnek és Habonynak van egy közös vállalkozása is. A Századvéghez pedig rendkívül sok apparátusi feladatot szervezett ki az állam – minisztériumoknak, fővárosi gigaszervezeteknek írt tanulmányokat (ezek döntéselőkészítő anyagnak számítanak, és mint ilyenek, titkosak) sok milliárd forintért.

Annak a delegációnak a névsorát kérte a külügytől a Vasárnapi Hírek, amelyik a jövő héten kíséri el Szijjártó Péter minisztert amerikai útjára. A listát nem adta ki a tárca. Lapunk arra lett volna kíváncsi, változott-e a delegáció összetétele. Az ok: az USA ügyvivője kitiltott kormánytagokról beszélt, márpedig ők, ha utaznak, diplomáciai útlevéllel utaznak. Normális esetben egy kisebb kiruccanást senkinek nem kell előre bejelenteniük (és őket sem értesíti senki előre, ha valahol nem kívánatos személyek). Ám egy nagyobb delegáció esetében az a gyakorlat, hogy a névsort leadják a fogadó ország illetékes hatóságának. Így ha a fogadó ország nem tudja vagy nem akarja fogadni valamelyik delegációtagot, azt időben jelezheti. Amerikába pedig a közelmúltban nem ment és a közeljövőben sem indul delegáció – kivéve Szijjártó Péterét…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!