Viruló pirulák: az ipar tisztul - a fejeknek is kellene

„Doktor úr, drága, legalább egy antibiotikumot írjon már fel” – ez a mondat még mindig gyakran hangzik el a magyar háziorvosi rendelőkben, és hiába is kezdene bele az orvos annak taglalásába, hogy miért értelmetlen, sőt káros egy vírusfertőzésre antibiotikumot felírnia, a beteget nem érdekli. Felháborodva távozik, és nem kizárt, hogy addig túrja a gyógyszeresládát otthon, még végül talál magának pár elfekvő szemet. Pedig ezzel rövid és hosszú is távon kiszúr magával, sőt embertársaival is).

Mindennek – az antibiotikumok iránti rajongásnak és a magyarok magas gyógyszerigényének – történelmi okai is vannak. A rendszerváltás előtti években az orvosok jóval többször írtak fel antibiotikumokat és „erős” gyógyszereket, mint az indokolt lett volna, az ellátás hatékonyságát növelendő. A betegek megszokták ezt a típusú gyógyszerelést, és amikor a ’90-es években „beütött” a szabad háziorvos-választási rendszer, a gyógyítók közül sokan voltak, akik megadták magukat a többnyire idős betegek kéréseinek, felírták a kért szereket, hogy pácienseik nehogy lecseréljék őket. Ráadásul, bár nem „szinte ingyen” kapjuk a készítményeket, mint a szocializmusban, de európai viszonylatban tényleg alacsonyak a gyógyszerárak.

Évente átlagosan több mint 50 ezer forintot költünk vénnyel vagy vénymentesen hozzáférhető gyógy- és gyógyhatású készítményekre (OTC), valamint alternatív medicinákra (vitaminokra, étrendkiegészítőkre, homeopátiás készítményekre). Dr. Ilku Lívia, a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetségének igazgatója szerint az összfogyasztásban némi visszaesés tapasztalható, a vény nélkül kapható szerek pedig növelték a részesedésüket receptköteles termékek ellenében.

„A magyar gyakorlat szerint az orvosok a legolcsóbbat írják föl biológiailag egyenértékű készítmények közül, pedig időszerű lenne a szemléletváltás ezen a területen is” – mondja Kiss Katalin, a Szinapszis Piackutató cég kommunikációs igazgatója. És vakon bízunk orvosainkban, örülünk a legolcsóbbnak, miközben a vény nélkül kapható szerek közül sokszor a legdrágábbat választjuk, mivel sokat hallhattuk a nevét – öngyógyszerezésünket a gyógyszergyártók marketingtevékenysége határozza meg leginkább. Nem véletlen, hogy jelentős pénzeket szánnak a hirdetésekre – a top 10 legnagyobb marketingköltésű cégből 3 gyógyszergyártó –, főleg a televíziós reklámköltésekre, amelyeknek ezen a területen jól látható a hatékonysága.

A magyar gyógyszerfogyasztók legfőbb tulajdonsága a tájékozatlanság – állítja egybehangzóan a gyógyszergyártók képviselője, az egészségügyi piackutató cég munkatársa és a farmakológus, az első kettő azért siet hozzátenni: némi javulás mutatkozik a területen.

Mellékhatások tekintetében

Bár az elmúlt években, nem függetlenül az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének kampányától – amelyben arra hívták fel a figyelmet, hogy milyen komoly teljesítmény (idő, tudás, tapasztalat) áll egy-egy készítmény kifejlesztése és előállítása mögött – némileg javult az iparág megítélése, a magyarok még mindig meglehetősen bizalmatlanul tekintenek a gyártókra és forgalmazókra; az orvosok és gyógyszergyártók közötti kapcsolattartók, az orvoslátogatók népszerűsége pedig sokáig vetekedett a korrupt adóellenőrökével.

„A gyógyszeripar nagyon erőteljesen tisztul, a cégek elfogadják az önszabályozó etikai kódex alapvetéseit, a kereskedelmi gyakorlatot erős hatósági kontroll is felügyeli – hangsúlyozza Ilku Lívia. – Vannak olyan engedélyezett tevékenységek (például külföldi konferenciákon való részvétel szponzorálása), amelyekkel a gyógyszergyártók élhetnek az orvos meggyőzésekor, ezek az orvos szakmai fejlődését és ezáltal a beteg javát szolgálják, erre pedig szükség is van, hogy a magyar orvosok ne legyenek lemaradva az új szerek ismeretét illetően.”

A gyógyszergyártókkal szembeni fenntartások ellenére hagyományosan nagy bizalommal fordulunk a különböző szerek felé, és szinte teljesen elhanyagoljuk a róluk való tájékozódást.

A ’90-es évek felnőttjeinek sokáig kiapadhatatlan poénforrás volt az akkoriban a hirdetésekben kötelezővé váló „A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét” figyelmeztetés – merthogy senki nem érezte úgy, hogy neki gyógyszerésze, a készítményeknek meg mellékhatása lenne. Az első tétel sajnos még mindig áll. „Ez egy információhiányos terület – mondja a piackutató szakember. – Ha valaki konkrét termékigénnyel megy be a patikába, akkor nagy valószínűséggel azzal a szerrel is fog kilépni. Bár némileg nőtt azon gyógyszerészek száma, akik tesznek fel kérdéseket, a vásárlók fejében is úgy él, hogy nem érdemes beszélgetni a gyógyszerésszel, feltartani a sort. Ugyanakkor elég jó véleménnyel vannak a szakmáról.” A betegtájékoztatókat ugyan egyre többen olvassák, de leginkább a dráma miatt: „a lehetséges mellékhatások sokkal inkább érdeklik őket, mint a szedési javallat” – mutat rá Ilku Lívia.

Pedig a vény nélküli gyógyszerek nem megfelelő szedése is járhat végzetes következményekkel, erről pedig a gyógyszerésznek sem ártana tájékoztatnia a fogyasztókat. „Egy meghűlés esetén összevásárol az ember mindenféle szereket, olyanokat, amelyek közül több is tartalmaz paracetamolt.

Annak túladagolása pedig halálos akut májelégtelenséget is okozhat” – figyelmeztet a lapunk által megkeresett farmakológus, hozzátéve, hogy a több orvos által felírt és párhuzamosan szedett, azonos hatóanyagú szerek is okozhatnak túladagolást, ezt chiprendszer bevezetésével lehetne kiküszöbölni, amelynek alapja egy közös, a páciensek által szedett szereket tartalmazó adatbázis.

Szintén problémát okozhatnak a felelőtlenül szedett, gyógyszernek nem minősülő vitaminok, étrendkiegészítők és egyéb alternatív medicinák (ld. Mértéktelen védelem), amelyeknek ráadásul nincs is engedélyezése, ugyanakkor, ahogy már írtuk: ezek a legnépszerűbb termékek, amelyeknek bővülő forgalma árulkodó lehet. „Az egészségügy helyzete, milyensége elérte a lakossági ingerküszöböt, amelyet felerősített az internetes infórobbanás. Sok terápiás terület van, elsődlegesen az onkológia, ahol nemcsak a gyógyszeres terápia esetleges hatástalansága, hanem az egészségügyi ellátórendszerben való csalódottság is vezeti az embereket arra, hogy valamilyen alternatív medicinát használjanak” – mutat rá Kiss Katalin.

Veszély a pult alól

Az öngyógyszerezés legveszélyesebb fajtája a bizonytalan eredetű gyógyszerek szedése. A Hamisítás Elleni Testület tavalyi jelentése szerint bár visszafordult a hamis gyógyszerek elfogadottságának és használtságának korábban egyre növekvő aránya, (míg 2012-ben a megkérdezettek 4 százaléka vásárolt kétséges eredetű gyógykészítményeket, tavaly már csak 1 százalék volt ez az arány), Magyarországon még mindig közel 100 ezer ember vásárol illegális csatornákon különböző szereket. Közülük a legtöbben nem is sejtik, hogy nem legális az áruforgalom, amelyben részt vesznek, jórészt az interneten. Ők azok, akik kényes holmit szeretnének vásárolni és lehetőleg olcsón: fogyasztószereket, potencianövelőket, teljesítményfokozókat.

Olyan ártalmatlannak tűnő oldalakon, amelyek orvosi tanácsadást ajánlanak és van telefonos ügyfélszolgálatuk. Egyetlen egyszerű módszerrel kiszűrhető az illegális gyógyszerforrás: Magyarországon csak engedéllyel rendelkező patikák kereskedhetnek a neten, nevük fönt van az ÁNTSZ-OTH weboldalán. Minden más helyről rendelt szer esetében igen nagy az esélye annak, hogy hamis termékkel van dolgunk, amelyek közül soknak eltér a hatóanyagtartalma az eredetitől. Bár a farmakológus szerint a legtöbb azért minősül hamisnak, mert ázsiai piacokra készülnek, ahol a miénktől eltérő szabályozási rendszer van érvényben.

Nehéz túllépni helytelen gyógyszerfogyasztási szokásainkon, melyek nem is olyan nagyon különböznek Európa többi országának trendjeitől, de gyökerük nem teljesen ugyanaz. Viszont remélhetőleg folytatódik a most kezdődő folyamat, és a gyógyszeripar tisztulásával párhuzamosan a fejekben is helyreáll a rend: ésszel gyógyszerezzük magunkat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!