Molnár Péter mostanában megejtő kitartással kér mindannyiunkat, hogy ne beszéljünk többé Fideszről, mert a párt, amelynek megalakításában neki is fontos szerepe volt, mára árulás áldozata lett.
Ez radikális és érzelmekkel telített felvetése annak, ami a baloldali–liberális elemzők gyakran visszatérő megállapítása. Vagyis, hogy a Fidesz egy machiavellisztikusan kifundált és cinikusan végrehajtott, haszonelvű fordulattal feladta korai liberális, Európa-párti és demokrata értékeit. A történetnek ez az olvasata valószínűleg helytálló. De kísérletképpen felvethető egy másfajta olvasat. Nem az történt-e, hogy a Fidesz mára – 25 éves korára – talált vissza a gyökerekhez? Nem lehet, hogy mára – ez a „ma” persze már több éve tart – sikerült végleg megszabadulnia azoktól, akiket tulajdonképpen mindig testidegen elemként kezeltek, s azon elvek kalodájától, amik soha nem voltak elsőrendűen fontosak a Fidesz magvát alkotó szakkollégista csoport legnagyobb részének?
1988 tavaszán a Jurta Színházban tartott Fidesz-összejövetelen óriási volt a hangulat. Mindenki érezte, hogy új korszak vette kezdetét. A színpadról Fodor Gábor moderálta kellemesen és meglepő profizmussal az eseményeket. Ő volt az egyik arc. Megérkezett Deutsch Tamás is, aki heroikus lobogással számolt be arról, hogyan mennek el a határokig, packáznak a rendőrséggel, milyen ügyesen találják meg a kiskapukat, s használnak föl ravaszul mindent – például a külföldi sajtó támogatását – a céljaik elérésére. A mából visszagondolva: Deutsch azt mondta el, nagy diadallal, hogyan csináltak hülyét mindenkiből. Mivel a célok ekkor még közösek voltak, ezért a fellépés imponáló volt. Az sem tűnt fel, hogy ez volt az összejövetel egyik fő mondanivalója. A másik vezető esemény Németh Zsolt felszólalása volt, aki a magyarság különböző csoportjait – anyaország, határon túli kisebbség, diaszpóra – vette lajstromba, hosszasan, furcsa elkötelezettséggel és váratlan lobogással. Némethé volt ezen az összejövetelen a legfontosabb politikai és ideológiai üzenet. S mindeközben végig ott felügyelt egy nagy bajuszú, szürke orosz inges figura, aki nem szólalt fel, hanem csak oldalról követte az eseményeket. (Valaki megsúgta, hogy „ő a Kövér Laci”.) Mindez akkor is feltűnt, de még nem állt össze domináns rossz érzéssé, mert Fodor, Szelényi Zsuzsa és más csillogó szemű, okos egyetemisták adták meg a stílust és a hangulatot. Talán ez okozta a félreértést.
Amikor Orbán Viktor, sok-sok évvel a Jurta Színház-béli esemény után kijelentette, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”, valószínűleg a szívéből beszélt. Nem állítható, hogy a választási harcok hevében keletkezett jelmondat szükségszerűen következett a Fidesz gyökereiből, de az igen, hogy nem volt ellentmondásban a kezdetekkel. 2006-ban ez a mondat főként a „haza” aktuálpolitikai és populista kihasználása és az ellenfelek nemzettestből való kirekesztésének szándéka miatt fájt a vele szemben állóknak. Pedig volt a kijelentésnek általánosabb értelme is: a demokrácia másodrendűvé degradálása a nemzeti egységgel és a hatalommal szemben. Csak pár évet kellett várni, hogy ezt maga az első számú érintett is egyértelművé tegye. „Az összefogás nem szándék kérdése, hanem erő kérdése”, mondta egy nyilvános beszédében. „Lehet, hogy vannak országok, ahol ez nem így működik, például a skandinávoknál, de egy ilyen félázsiai népség, mint mi, akkor tud összefogni, ha erő van. Ez nem zárja ki a konzultációt, a vitát és a demokráciát, de kell egy központi összefogás, ami az ország történelmi tapasztalataiból is levonható.”
A Fidesz története nem a párt megalakításával, hanem a szakkollégiumban kialakult belterjes hangulattal és szolidaritással kezdődött, a kádárista nyolcvanas években. A fellazuló kommunizmus hamis egységpropagandájával szemben ők az igazi Magyarország és a nép megtestesítésének ugyancsak hamis tudatát állították. Nagyon furcsa volt Némethet hallgatni a Jurta Színházban, ahogy az egész magyarság hangadójaként beszélt. Pont akkor, amikor sokan mások a magyarság sorsának javítását éppen a sokszínűség és megosztottság elismerésében, vagyis a parlamenti és intézményeken keresztül működő demokrácia létrehozásában keresték.
Mára a Fidesz – jobb híján egyelőre nem tudjuk másként megnevezni – megmaradt régi gárdája végleg visszatalált politikai szocializációjuk időszakához, a nyolcvanas évekhez. A napokban Kövér László a tüntető egyetemistákról azt mondta, hogy nem tudják, mi ellen tüntetnek, és morális alapjuk sincs rá, mert beleszülettek a jóba, amelyért annak idején tenni is kellett. Ez már tényleg a régi rendszer legbegyepesedettebb agyú apparátcsikjainak kiröhögött stílusa. S ezzel a Fidesz nem elfordult önmagától, hanem visszaérkezett.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!