Visszaélés a hatalommal

    Magyarázatot vár a belügyminisztertől az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága, és Pintér Sándor november 21-én áll is a grémium rendelkezésére, hogy elmondja, mi mindent tud a Magyarországot fenyegető Soros-tervről. Bár a miniszteri meghallgatás érzékeny része vélhetőleg zárt lesz, Pintér aligha számolhat be érdemi veszélyről. Ugyanis ha ilyesmiről lenne tudomása, már lépnie kellett volna – a jelenlegi szabályok is arra kötelezik, hogy semlegesítsen mindenkit, aki az ország szuverenitását támadja. (Természetesen ez nem csak a Belügyminisztérium által felügyelt polgári titkosszolgálatok esetében igaz, hanem a Miniszterelnökség alá tartozó külügyi, illetve a honvédelmi tárca által ellenőrzött katonai hírszerzésre is vonatkozik.) Szintén azt valószínűsíti, hogy a BM első embere nem szolgál meglepetéssel, miszerint a nemzetbiztonsági bizottságnak eddig semelyik titkosszolgálat (beleértve a katonait is) nem prezentált érdemi fenyegetésről szóló bizonyítékot. Legfeljebb – emlékszik vissza Molnár Zsolt – kelet-közép-európai (például a romániai, illetve a macedóniai) példákból próbálták levezetni, hogy Magyarországon is lehetnek tüntetések. Csakhogy, figyelmeztet a bizottság MSZP-s elnöke, komoly hiba, pontosabban csúsztatás ezekre hivatkozni.

    A demonstrációk ugyanis békések voltak, és az államot átszövő korrupció, illetve a demokrácia csonkítása ellen tiltakoztak. Azaz aki ezeket az eseményeket „terrortörténésként” állítja be, az hazudik, illetve megkérdőjelezi az állampolgárok azon alapjogát, hogy szabadon kifejezhessék véleményüket.

    Ha úgy tetszik, ebben az ügyben Pintér Sándor Orbán Viktor áldozata. Ugyanis a miniszterelnök emelte meg a Soros-tétet, amikor egyrészt maga is belépett a kommunikációba, másrészt belengette, hogy a Soros-tervet a nemzetbiztonsági szervek vizsgálják. Az ok egyszerű: Orbán előremenekül, ugyanis a gyűlöletkommunikáció teljes egészében mozgósította a Fidesz-bázist, ám más választói csoportokat (például Jobbik, bizonytalanok) nem szólított meg.


    Képtelenek elengedni

    A nemzetbiztonsági kutakodás blöff voltát erősíti az a tény, hogy 2015 második felében a Miniszterelnökséget vezető Lázár János többször azt nyilatkozta: hírszerzési forrásokból tudják, a Soros György támogatta/mozgatta civil szervezetek nyomják rá Európára és Magyarországra a menekülteket. Amennyiben akkor Lázár tartotta magát az igazsághoz, két eset van: a szolgálatok nem kutakodtak érdemben és a politika hasalt, vagy alapos vizsgálódás után sem jutottak semmire a szervek. Mindkét verzió konklúziója azonos: nincs érdemi veszély. Hogy akkor miért nem száll le a „döglött kommunikációs lóról” (Orbán Viktor szíves dakota közlése alapján) a kormánypárt, arról csak találgatni lehet.

    Az első hipotézis úgy hangzik: nincs a társadalom számára ezenkívül egységes átfogó üzenetük, és a választói csoportok közül is egyelőre csak a nyugdíjasokat képesek megszólítani (pár tízezer forintos pénzígérettel).

    Igaz, az, hogy a Fidesz esedékes tisztújító kongresszusán Novák Katalin családügyi államtitkárt beemelik alelnöknek, azt jelzi, hogy fontos mondás lesz a kampányban a családpolitika – ám hiba lenne feledni, hogy a Fidesz eddig leginkább a tehetősebb családoknak kedvezett csak, ez mintegy 0,7–1 millió embert jelent. A második feltevés annyi, hogy a kormánypárt nem tud vagy nem akar leszállni a 2016 ősze, a kvótanépszavazás óta vitt kommunikációs irányról, hiszen ha szakítana a menekültellenességgel, az óriási presztízsveszteséget jelentene, nevezetesen azt, hogy egy hazugságra építette politikáját.


    Vagyonvédelem

    Bár látszólag nem illik a nemzetbiztonsági logikába, érdemes elidőzni Mészáros Lőrinc gyarapodásánál. Orbán kedvenc oligarchája 2017-ben 35 milliárd forintról 105 milliárdra hizlalta személyes vagyonát – lényegében a polgárok jóvoltából, hiszen érdekeltségei majdnem 250 milliárd adóforinthoz jutottak. És ez a rendszer lényege: a pénz. A politikai hatalom pedig a pénz megszerzésének eszköze. Így annak érdekében, hogy se a bevétel, se a befolyás ne apadjon el, a kormány minden eszközt bevet – és orosz mintára beemelte az erőszakszervezeteket (rendőrség, ügyészség, szolgálatok) az állami irányításba. Éppen ezért bukkannak ki egyre-másra ilyen botrányok, hiszen a szervezetek szerves részei lettek a mindennapoknak – és erről bizony a rendszert nagyrészt menedzselő Pintér Sándor sokat tudna mesélni. Ha jó kérdéseket kap.


    Maguk szerzik be

    A legfontosabb ügy persze most a Soros-terv nemzetbiztonsági vizsgálata. A legalapvetőbb kérdés – amit egyelőre egyik parlamenti bizottság sem tett fel – az, hogy mi a miniszterelnök által megrendelt kutakodás gyanúja. Magyarán: milyen súlyos bűncselekmény vagy annak gyanúja indokolja a szolgálati akciót. Ha nincs konkrétum – márpedig Soros György cikkei véleménynyilvánításnak számítanak, és ez véletlenül sem bűncselekmény –, akkor felmerül a hivatali hatalommal való visszaélés (ami viszont törvénysértő cselekedet) gyanúja.

    Egyrészt önmagában visszás, hogy a kormányfő instruálja a szolgálatokat, másrészt bűncselekmény gyanúja nélkül titkosszolgálati módszerekkel adatokat gyűjteni szintén bűncselekmény.

    Márpedig a titkosszolgálatokat jól ismerő forrásaink szerint Orbán felhívása után a Soros Györggyel kapcsolatos teljes spektrumot vizsgálni kell: az általa támogatott civil szervezeteket, brüsszeli mozgásait, illetve egyesült államokbéli tevékenységét.

    Ami a külföldi felderítést illeti, arra nyugaton valószínűleg csak legyintenek, és vélhetően semmitmondó udvariassággal térnek ki a magyar kollégák adatigénylései elől. Persze ha a hazai szolgálatok úgy döntenek, hogy maguk szerzik be a szükséges információkat, az már keményebb dió – ugyanis azt semelyik ország nem tűri, hogy állampolgáráról így gyűjtsenek információkat, és ha mégis ez történik, akkor kémkedésnek minősíti. Emlékeztetőül: a német szolgálatok nemrég gyűjtöttek be török ügynököket, akik Németországban nyomoztak török-német állampolgárok után, illetve ugyanerre a sorsra jutott egy svájci hírszerző is. A terepmunkára (értsd: kémkedés) pedig az amerikai szolgálatok különösen kényesek.

    Úgyhogy forrásaink szerint legfeljebb Oroszországtól, Törökországtól és Izraeltől várhat valamiféle dokumentumokat a magyar fél, és mivel ezek tartalma államtitok, így nem ismerheti meg senki, azaz bármit lehet füllenteni, hogy mi áll bennük.


    Gyűjts vagy gyárts

    Így a nemzetbiztonsági vizsgálat leginkább hazai földön dübörög – de itt aztán gőzerővel, hiszen információink szerint egy miniszterelnöki megrendelés esetén a parancs már úgy szól: gyűjts vagy gyárts bizonyítékokat. Hogy legyen valami, a kormányzat átvilágítja az egész civil szférát. Pedig, szögezi le határozottan Molnár Zsolt, ezt semmi nem indokolja – már csak azért sem, mert sok-sok nem kormányzati szervezetet egyetlen fillérrel sem támogat Soros György. Szerencsére a nemzetbiztonsági bizottság itt is kérdezhet érdemit: bekérheti a Lázár által többször emlegetett 2015-ös vizsgálatok dokumentációját, és a jelentések birtokában megítélheti, hogy akkor valós veszélyeket tárt-e fel a kutakodás vagy politikai habverésről van szó.

    Utóbbit valószínűsíti, hogy többször bebizonyosodott: a kormány kézi vezérléssel próbálja irányítani a szolgálatokat – magyarázza Molnár Zsolt.

    Például az FBI által körözött Gaith Pharaon szaúdi olajmilliárdos és Kiss Szilárd Moszkvába akkreditált agrárdiplomata esetében is jelezték a szolgálatok, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. A politika azonban felülírta döntésüket – mint később kiderült, hibásan. Most az Orbán Viktorral szoros kapcsolatot ápoló Naffa család egyik tagja, Zaid nem kaphatta meg a magyar állampolgárságot.

    Jordánia tiszteletbeli konzuljáról azt kell tudni, hogy ő segítette Orbán Viktor közelébe Gaith Pharaont. A Terrorelhárító Központ indoklása szerint Zaid Naffa azért nem lehet állampolgár, mert nemzetbiztonsági kockázatot jelent.

    Ez pedig nagyon komoly kitétel, akár azt is jelentheti, hogy terroristagyanús személyek is lehetnek. Hogy a szolgálatok ennek ellenére közel engedték a miniszterelnökhöz, azt jelzi: vagy alkalmatlanok a feladatukra, vagy a politika utasítására szemet  hunytak.


    Elosztók kicsiny köre

    Mindez roppant veszélyes, mert egy központosított rendszerben néhány ember szabja meg, kivel, milyen céggel üzletelhetnek állami intézmények, stratégiai ágazatok vállalkozásai. Sokat mondó rendelkezés például, hogy Európán kívüli cégek és polgárok ökölszabály szerint csak Pintér Sándor jóváhagyásával fektethetnek be, szerezhetnek tulajdonrészt Magyarországon. Ennek a helyzetnek az állatorvosi lova a Hunguard-ügy. A máltai offshore-hátterű, Rogán Antall feltalálótársához (a „szabadalom” egyfajta elektronikus aláírás) köthető cég auditálja a közműszolgáltatók számlázó-, és a bankok különböző rendszereit. Bár hivatalosan a vállalkozás nem néz érzékeny adatot, mindenképp hozzáfér ilyen információkhoz.

    És bizony, hangsúlyozza a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke, az ilyen adatok – hiszen a háztartások fogyasztásától a lakosság vásárlási szokásaiig mindent összefognak – alkalmasak arra, hogy egy kiélezett választási helyzetben előnyhöz juttassák a hatalmat, hisz segítségükkel konkrét üzeneteket fogalmazhat meg konkrét személyeknek. Többi forrásunk ennél tovább megy: a Hunguard olyan adatokra is ráláthat, amelyek segítségével egy kormány közeli cég átvehet egy iparágat vagy akár zsarolható egy közéletigazdasági szereplő.


    Hiba a titok

    Mindenesetre, összegez Molnár Zsolt, a legnagyobb probléma, hogy az offshorecégek tulajdonosi háttere ismeretlen, így nem tudni, végül ki teszi el az állami pénzeket és kinél landolnak az állampolgárok életéről szóló információk. Az azonban biztosnak látszik, hogy a pénz mindent felülír, hiszen Nyugaton sehol nem divat, hogy offshore-hátterű cégekkel dolgoztassanak a külképviseletek. Pont azért, mert durva biztonsági intézkedéseknek kell megfelelni: egy ilyen épületben ki kell alakítani egy rejtjelezésre alkalmas helyiséget, lehallgathatatlanná kell tenni bizonyos tereket, a különböző adathordozók számára hozzáférhetetlen tárolót kell kiépíteni. Épp ezért a külképviseleteknek dolgozó cégeket az Információs Hivatalnak és az Alkotmányvédelmi Hivatalnak át kell világítania – a megbízhatóság már csak azért is fontos, hogy utólag ne lehessen a vállalkozásokat azzal vádolni: úgy építették ki a rendszereket, hogy hozzáférhessenek érzékeny információkhoz.

    Emlékeztetőül: a zűrösen épült és belakott taskenti nagykövetség is „szivárgott”.


    Információt, de mire?

    Ami persze nem csoda, hisz Oroszország gőzerővel gyűjti az információkat – és Magyarország kiemelten fontos számára: egyrészt politikai-gazdasági érdekszférájába tartozik, másrészt az EU tagja. Az unió és az Egyesült Államok destabilizálására dollármilliárdokat költő Moszkva titkosszolgálati logika alapján nyomul, így alapvetése, hogy a célszemélyt és a célországot újra és újra olyan helyzetbe kell belekényszeríteni, ami zsarolhatóvá teszi – és persze mindent tudni kell róla. Forrásaink szerint épp ezért különösen érdekes, ami jelenleg a Magyar Nemzeti Arcvonal és a Betyársereg körül zajlik. A két szervezet ugyanis sajtóban megjelent nemzetbiztonsági szivárogtatások szerint előszeretettel használta az Iszlám Állam oktatóvideóját.

    A nemzetbiztonsági bizottság elnöke szerint a november arról szól majd, hogy kiderüljön: fűzte-e a két csoportot bármilyen kapcsolat terrorszervezetekhez, illetve be voltak-e csatornázva magyar politikai párthoz (lásd: cikkünket a november 4-i Vasárnapi Hírek 9. oldalán). Mindenesetre Molnár Zsolt szerint zéró toleranciának kell érvényesülnie ebben az ügyben, hiszen például a Magyar Nemzeti Arcvonal egy kisváros lemészárlásához elegendő fegyverrel rendelkezett.

    Azt azonban a bizottsági elnök szerint mindenképp meg kell vizsgálni, miért csak 2016 őszén csaptak le a hatóságok a szervezetre, aminek szélsőséges eszmeisége és tűzereje már évek óta ismert volt. Molnár Zsolt ennek kapcsán nem bocsátkozik találgatásokba. Több forrásunk viszont arra a tényre hívja fel a figyelmet, hogy többé-kevésbé biztosra vehető, hogy az MNA gyakorlatain megfordultak az orosz titkosszolgálatok emberei.

    Akiknek mindenképp tudni kellett az „arab vonzalomról” – sőt valószínűsíthetően emiatt figyeltek fel a szervezetre. (A Kreml bevett gyakorlata, hogy az EU-t a szélsőjobboldali mozgalmak erősítésével destabilizálja.) A kérdés tehát az, hogy mivel az MNA és a Betyársereg lebuktatása alapvetően a Jobbik választások előtti gyöngítését célozza, mit kérhetett cserébe az orosz fél? (Az erről szóló cikket következő lapszámunkban olvashatja.)
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!