Visszatért a kötőtű

Lesújtó a kép, amit a tizenévesek szexről alkotott felfogása, hozzáállása, szexuális képzettsége, érettsége, és az ezzel járó felelősség kérdése mutat. Az amerikai gyógyszergyártó cég, az MSD napokban kiadott közleménye szerint annak ellenére, hogy a mai 16 évesek fele aktív szexuális életet él, az első együttlét pedig átlagosan 15 éves kor körül megesik, a lányok 90 százaléka nem védekezik az aktus során. Nincsenek tisztában a következményekkel, vagy ha elméletileg tudják is, mi mindennel járhat a védekezés nélküli szex, struccpolitikát követve úgy gondolják, hogy velük az úgysem esik meg. Ehhez képest az abortuszok több mint 10 százaléka ma Magyarországon kiskorút érint, a világátlagot tekintve az összes szülés 11 százalékánál 18 évesnél fiatalabb az anya (nálunk ez az arány csupán 2,2 százalék), és – bár a számok nem magasak – arányaiban évről évre nő a kiskorúakat érintő nemi betegségek száma is. Az esetek hátterében – állítja az MSD-tanulmány – a felvilágosítás hiánya áll, ami első blikkre azért tűnik hihetetlennek, mert egy mai gyerek akkor is szextémába botlik, ha csukott szemmel jár az utcán vagy tapogat a virtuális térben.


Jobb, ha a padot hágja

Egy XIII. kerületi általános iskola név nélkül nyilatkozó pszichopedagógusa szerint szó sincs szabadságról. Sokkal inkább a szabadosság korát éljük.

„Hatodik, hetedik osztályban már mindennapos kérdés a szexualitás. Jobb eset, ha a fiúk a padot hágják, párzó mozdulatokat imitálva, de ha nem figyelünk, a lányokkal szórakoznak ugyanígy. Persze a lányok sem ártatlanok. Elég megnézni, hogy pózolnak a közösségi oldalakon: felpolcolt cicikkel, egy szál fehérneműben, tangabugyiban, 13 évesen. A fiúk egyébként verbálisan is elképesztően felkészültek, egyes szakkifejezések még nekem is ismeretlenek – meséli a pszichopedagógus. – Nemegyszer kapom őket azon, hogy a szünetben pornót néznek a telefonjukon, aki pedig nem kíváncsi rá, azt szétcikizik. Ugyanakkor, ha megfenyegetem őket, hogy elmondom a szüleiknek, mit művelnek, kétségbe esnek, és könyörgőre fogják, hogy ne áruljam el őket. Szemtől szemben infantilizálják a témát, és bár mindenről az jut eszükbe, sokszor csak játszanak.”

Gács Ágost szexuálpszichológus szerint a megfelelő szülői támogatás sokat segíthetne a statisztikák javításában, a szülők többsége viszont még mindig kerüli a szexuális témájú beszélgetéseket. Azt állítja, hogy tízből hat diák egyenesen retteg, nehogy szóba kerüljön otthon a szex – a családok felében poénszinten téma ugyan a ki kivel és hogyan, de komolyan csak a szülők 10 százaléka ül le beszélni a gyerekkel, és csak 20 százalékuk támogatja például anyagilag a tinédzser fogamzásgátlását. „Iszonyú veszélyes, hogy a legerősebb, otthoni mintakövetés helyett a fiatalok a tévéből, a celebvilág botrányos életéből másolják a viselkedést, és az internetes pornóoldalakról lesik el a praktikákat. Így egyfelől többet tudnak a szexről, mint a saját szüleik, másfelől viszont köszönő viszonyban sincs a szexről alkotott képük saját szükségleteikkel. Ez szorongásforrás” – állítja a szexuálpszichológus.

Bár a kamaszok többsége részt vesz iskolai felvilágosító órán, a felelős szexuális magatartást mégsem sikerül elsajátítaniuk, mert – Gács Ágost szerint – az iskolák többsége egyfelől nem fektet kellő hangsúlyt a minőségi szexuális oktatásra, másfelől a tanárok sem képesek egészségesen kezelni a témát. Egy elit alapítványi iskolában például két tanár próbálta hosszasan és zavarában fülig pirulva körülírni a szülőknek, miként próbálta gyermekük előcsalogatni a… a… fehér kígyót az erdei iskolában, ahelyett, hogy annyit mondtak volna: kedves szülők, gyermekük a táborban nyilvánosan maszturbált.


Hasba rúgás, forró fürdő

„A szüleimnek el sem mondtam. Megöltek volna” – meséli a 16 éves Kata, aki egy csúnya herpeszvírussal lett gazdagabb az első néhány szexuális aktusa után. „Tisztában vagyok vele, hogy vannak nemi betegségek, de akkor valahogy eszembe sem jutott, hogy ez velem is megeshet. Dani jóval idősebb nálam. Majdnem 30. Bíztam benne. Sokkal jobban féltem attól, hogy teherbe esek, de mivel azt mondta, hogy tud vigyázni, belementem, hogy óvszer nélkül csináljuk.

Azért izgultam. Nem jött volna jól egy gyerek. Az unokatestvérem rögtön az első szex után állapotos lett. Hasba rúgatta magát – el is ment a baba. Ő sem árulta el otthon, velem beszélte meg. Én meg egy barátnőmmel dumáltam róla, az ő rokona volt az orvos, aki aztán kikezelt. Nagyon elveszettnek, magányosnak éreztem magam, de aztán a neten rátaláltam egy fórumra. Jó volt, hogy nem vagyok egyedül, jó volt leírni a gondolataimat.”

Kardos Beáta, egy vidéki középiskola védőnője szerint is az egyik legnagyobb probléma a szülők hozzáállása: a gyerekek hiába hallgatják végig az iskolai felvilágosítást, mivel otthon tabu a téma, kettős tudattal kezelik a kérdést. Egyfelől, ami nincs, az nem okozhat problémát, másfelől pedig van egyfajta nemtörődömségük: ha megesik a baj, majd megoldja a szódabikarbónás forró fürdő vagy a kötőtű – ami újra divatba jött.

A szexuális úton terjedő betegségekről még inkább fogalmuk sincs a kamaszoknak. Beáta megdöbbentőnek tartja, hogy minden negyedik 25 év alatti fiatal úgy gondolja, hogy a nemi betegségek kizárólag aktus útján terjednek, és hosszabb ideig fennálló, látható tünetek hiányában egyáltalán nem foglalkoznak a kérdéssel. Pedig számos fertőzés (például a humán papillomavírus) orális és anális szex útján, közös intimborotva-használattal, sőt akár egy hevesebb csókkal is átadható.


Kérdések nélkül

Míg az egyik oldalon, az internetről, de még az utcai óriásplakátokról is dömpingszerűen özönlik felénk a bujaságra csábítás, és a közbeszéd is egyre nyitottabb (szerencsére), addig a másik oldalon még mindig túl sok a titok és az elhallgatás, a „jaj, csak ki ne derüljön”, csak „észre ne vegyék” hozzáállás.

Dóri 15 éves volt, amikor tavaly állapotos lett. Klasszikusan a „nem gondoltam, hogy ilyen hamar megtörténhet” csapdájába esett. Későn érő típus, azt hitte, hogy amíg csak foltozgat a menzesze, addig az még nem is igazi menstruáció. Rettenetesen félt elmondani otthon, és mivel még sosem járt nőorvosnál, nem tudta, kihez forduljon segítségért. Szorongott és rettenetesen szégyellte magát. Mindig adott egy újabb és újabb napot magának. Majd holnap foglalkozik a problémával. Aztán eltelt annyi holnap, hogy már nem volt visszaút. Az anyja vette észre, hogy valami nincs rendben – gyanúsak lettek a bő ruhák, a túlzott szégyenlősség. Mikor a lány elmondta, mi történt, a mama azonnal problémamegoldó üzemmódba kapcsolt.

„»Nincs itt semmi gond, amikor majd már jobban látszik, „elutazunk”.« Nem beszélgettek. Főleg érzésekről nem. Anyaotthont intézett Dórinak, távol a várostól, ahol laktak, és örökbe fogadó szülőket keresett.

Dóri meg sem nézhette a kisfiát – amikor egy egész éjszakát végigbőgött, az egyik csecsemős nővér lefotózta a telefonjával a gyereket és átküldte a lánynak. Azóta is ez az egyetlen kapocs a fiához. Ő nem keresheti, de ha majd a gyerek felnő, megkapja Dóri elérhetőségét. „Rémálmaim vannak amiatt – meséli a most 16 éves lány –, hogy egyszer megkeres, és kérdezni fog…”
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!