Vitára nyitottan - „Beleegyezzen-e Magyarország a menekültek éves kvóta szerinti elosztásába, amennyiben az EU átvállalja a költségeket?” Igen. – A pécsi, 17 éves Nick Patricknak 24 perc alatt sikerült meggyőznie vitapartnereit és a Vitázik a világ ifjúsága verseny zsűrijét érveivel a kérdést illetően.
– Mennyire követi a társadalompolitikai történéseket?
– A versenyre való felkészülés miatt alaposan utánanéztem az eseményeknek, rádióban, televízióban, az interneten. Leginkább az aktuális menekültkérdésnek, az ehhez kapcsolódó népszavazási kezdeményezésnek, különböző nemzetközi egyezményeknek. De nemrégiben a klímacsúcs is foglalkoztatott, valamint az előzetes fordulókra történő készülés során beleástam magam például az antibiotikumok alkalmazásába az állattenyésztésben, vagy különböző oktatással kapcsolatos kérdésekbe, például a rövidebb nyári szünet, vagy a kötelező gyakorlat hatásainak.
– Mit tapasztal, a kortársai is ennyire érdeklődőek a közélet, a politika aktuális kérdései iránt?
– A korombeliek többségét mindez nem izgatja, nem igazán néznek utána a dolgoknak, fel sem merül bennük, tisztelet a kivételnek.
– Még az oktatással kapcsolatos ügyeknek sem, annak ellenére, hogy a döntések közvetlenül érintik őket?
– Tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy negatívan állnak hozzá, egyrészt úgy vélik, úgysem lesz változás, másrészt pedig azt, hogy azzal, ha hozzászólnak a közösségi oldalakon szerveződött mozgalmakhoz, nem érnek el semmit.
– Önnek volt közvetlen tapasztalata menekültekkel?
– Inkább közvetett. Egy korábbi projekt keretein belül volt szerencsém lemenni a határra, Beremendre, ahol láttuk, ahogy buszokkal elszállítják a menekülteket. Ausztriából pedig az általunk feltett interjúkérdésekre válaszoltak menekült emberek e-mailen.
– Hogy hatott önre mindez?
– Megváltoztatta a véleményemet. Korábban a magyar médiából csak az egyik oldal álláspontját ismertem. Viszont utánaolvasva mind az előnyeit, mind a hátrányait mérlegeltem. Először én sem tartottam jó ötletnek a menekültek befogadását, de később egyre inkább esélyét láttam. Ugyanakkor a döntőre történő felkészülés után azt gondolom, mindkét álláspontot meg lehet érteni.
– Mi volt a döntő érve a befogadás mellett?
– A fő érvünk az volt, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, ezért részt kell vállalnia a menekültkérdés megoldásában, és nem csak a támogatásokkal kell élnie. Másfelől az EU alaptörvényei szerint mindenkinek joga van az élethez, ebből a szempontból etikailag sem tehetjük meg, hogy ne segítsünk másokon.
– A magyar alkotmány is rögzíti az EU-s alapszerződések betartását. Ez is szerepelt az érvei között?
– Igen, ebből indultam ki, ez is azt támasztja alá, hogy Magyarországnak gondolkodás nélkül be kéne fogadnia a menekülteket. Ugyan a vitapartnerek hangsúlyozták: nem vagyunk olyan financiális helyzetben, hogy az ellátást, az integrációt meg tudjuk oldani.
– Végül is az EU bevételei részben a tagállami befizetésekből jönnek össze, tehát a magyar adófizetők pénzéből lenne finanszírozva így is, úgy is…
– Na, erre sem a vitapartnerek, sem én nem gondoltam.
– Versenyen kívül, az iskolában van lehetősége vitára?
– A magyar oktatási rendszerben erre nem fektetnek hangsúlyt. Tanórán nem, csak a versenyre való készülés során, illetve felkészítő tanárom, Sátayné Gáll Veronika és az iskolában önkénteskedő német nyelvű Max Pittke segítségével adódott lehetőségem vitára.
– A hazai vitakultúráról mi a véleménye?
– Azt vettem észre, mivel baráti körben is megvitattuk a menekültkérdést, hogy a kortársaim csupán elmondják a véleményüket, de egy-két érv felmutatásán kívül nem igazán tudnak objektívan megnyilvánulni.
– Mi lehet ennek az oka?
– Szerintem közrejátszik benne az érdeklődés hiánya éppúgy, ahogy a vitakultúrára való nevelés hiánya is. Ha az oktatásban szerepelne, akkor megtanulnák, hogy egy adott témának jobban utána kell nézni, és nem mindig csak egy oldalról lehet megközelíteni. Ez esetben nyitottabbá válnának a társadalompolitikai kérdések felé is.
– Tervei szerint hol kamatoztatja majd a vitakészségét?
– Pontos elképzeléseim még nincsenek a továbbtanulásról, leginkább nemzetközi kapcsolatokkal szeretnék foglalkozni. De a vitakultúra eltanulása az élet minden területén nagy segítség és előny. Ha valaki megtanul vitázni, a hétköznapi helyzetekben is jobban boldogul, több oldalról közelít a kérdésekhez, nem csak a saját elfogultságát hangoztatja.
Nick Patrick
a Pécsi Tudományegyetem Gyakorló Gimnázium tanulója a menekültkvóta mellett érvelt meggyőzően, meg is nyerte a magyarországi döntőt. A második helyezett Budai Dórával, a budapesti Német Nemzetiségi Gimnázium diákjával együtt képviseli Magyarországot a Vitázik a világ ifjúsága vitaverseny nemzetközi döntőjén szeptember 19–23. között Prágában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!