Olcsóbb és kényelmesebb, ezért tartják egyre többen otthon elhunytjaik „porait”. Otthoni temetők: külön szabályok vonatkoznak arra, ha haza akarjuk vinni szeretteink hamvait.
- A koporsós temetés átlagára 300 ezer forint, a szórás a harmadából is kijön.
- A gyászfeldolgozásban szakértő is segíthet.
Egészen az 1960-as évek közepéig – amikor megjelentek az első hamvasztók Budapesten, Szegeden és Debrecenben – elképzelhetetlen volt, hogy az elhunyttól a hagyományos, koporsós temetéstől eltérő módon búcsúzzanak el. Az egyházak nem támogatták a hamvasztást, de anyagi okokból és az életmód változásával az elmúlt két évtizedben egyre többen döntenek az urnás temetés mellett, főként Budapesten és a nagyvárosokban.
„Olcsóbb és kényelmesebb, ezért ma a fővárosi temetések 80 százaléka ilyen, s csupán 20 százaléka koporsós – magyarázza Horváth József, az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület elnöke. – Vidéken még mindig 60 százalék a hagyományos temetések aránya, ott inkább presztízsértékű, társadalmi esemény az elhunyt búcsúztatása. Ugyanakkor már a kisebb településeken is egyre gyakoribb a hamvasztás.”
Reálértéken a temetkezési díjak nem emelkedtek az elmúlt években, mégis, leginkább anyagi okok miatt döntenek egyre többen a legolcsóbb megoldás mellett: az elhunytat elhamvasztatják, majd hazaviszik. Nem árt ugyanakkor tudni, hogy egy éve szigorították az urnák hazavitelét. Ez annyit jelent, hogy biztosítani kell a kegyeleti jogot bárkinek, aki azzal élni akar, azaz „meglátogatná” az elhunytat. Tehát, ha valaki otthon őrzi az elhunyt maradványait, nem csak a rokonokat kell beengedni a lakásba, hanem mindenkit, akinek igénye van arra, hogy lerója tiszteletét. A hamvasztásos temetés átlagára Budapesten és a nagyvárosokban kb. 150-170 ezer forint, ebből például az urnafülke 10 évre 34 ezer forint, az urna 11 ezer, az urnaterítő kétezer, a halott hűtése naponként 7 ezer forint.
A szórásos temetés átlagára 100-120 ezer forint, de például Budapesten szórást csak az óbudai és a Fiumei úti sírkertben, illetve az Új Köztemetőben végeznek, vidéken pedig például Pécsett és Debrecenben. Ezenkívül vannak mobilszórók is, de az altemplomokban zajló szertartásoknál szintén alkalmaznak szórást. Kevesen tudják azt is, hogy az elhunytak hamvait nem lehet csak úgy szétszórni. Ehhez a helyszín tulajdonosának engedélyére van szükség. A Balaton esetében például a magyar államtól kellene engedélyt kérni, amely valószínűleg megtagadná a kérést.
A koporsós temetés a legdrágább: 280-300 ezer forintból kijön ki (extra szolgáltatások nélkül), ebből a sírhely 112 ezer, a koporsó 62 ezer, a ravatali terem díja 32 ezer, a halott hűtése három napra 11 ezer forint. Ezek az árak az EU-s átlaghoz képest ugyanakkor olcsónak számítanak, viszont ha egyházi vagy polgári búcsúztatást kérünk, akkor az néhány tízezerrel megdobja az összeget. A koporsót viheti luxusgépkocsi is, kb. 45 ezer forintért, de akár hintó is rendelhető.
Érdemes odafigyelni a kegyeleti szolgáltatópiacon dolgozó vállalatok működésére is, mert sok a jogszabályt be nem tartó cég: amelyik nem kér számlát, az azon kívül, hogy törvénybe ütközik, nem is biztos, hogy olcsóbban dolgozik.
Egy 25 évre szóló sírhely ára kb. 110 ezer forint. Ez soknak tűnhet annak, aki fizeti, ám a temetők másként számolnak: egy hónapban nagyjából 300 forintból kell fedezniük az őrzést, a szemétszállítást, a munkatársak bérét, az infrastruktúrát, az úttakarítás és az adminisztrációt.
Művirágos emlékezet
Egyre többen élnek itthon is azzal a kegyeleti szolgáltatással, amellyel saját temetésüket maguk finanszírozzák, előtakarékossági alapon. Egy törvényjavaslat szerint a művirágok kilója után 1900 forint termékadót kellene fizetni jövőre, amely olyan magas összeg, hogy tönkre is teheti a művirágágazatot.
„Régi mondás, hogy a halottaknak a temetőben a helyük, de úgy vélem, a megjelölt nyugvóhelyek lélektanilag is hozzájárulnak, hogy kapcsolatban maradjunk az elhunyttal, a gyászfeldolgozásban leginkább egy olyan hely segíthet, ahová »elzarándokolhatunk«” – véli Angyal Eleonóra kegyeleti szakértő, aki szerint a fiataloknál a temetőlátogatás mint rítus lassan eltűnik, nem tudnak, nincs idejük és nem is akarnak sírt ápolni, ezért és a szegénység miatt viszik haza egyre többen a hamvakat. „A temetői képet leginkább az olcsó, ízléstelen, nem az európai szokásokhoz illeszkedő mű- és selyemvirágok rontják, amelyek miatt sajnos a sírkertek elveszítik esztétikus megjelenésüket. Probléma az is, hogy halottak napja tájékán inkább az üzleti szemlélet és a bóvli uralja sírkertjeinket” – mondja Angyal Eleonóra.
Ha valaki otthon őrzi urnában az elhunyt maradványait, nemcsak a rokonokat kell beengedni a lakásba, hanem mindenkit, akinek igénye van arra, hogy lerója tiszteletét.
5500 temető van országszerte, ebből 1500-1600 önkormányzati, a többi egyházi.
Jövő évi trendek
2015 januárjától lép életbe a szociális temetés, amelyet a temetők üzemeltetője a jogszabályoknak megfelelően végez: biztosítják az eszközöket és a felkészítő „tanfolyamot”. A budapesti Új Köztemetőben 12 ezer négyzetmétert tesznek szabaddá erre a célra. A koporsós temetéshez készült 2x1x1 méter mély sírgödröt az elhunyt rokonai és barátai ássák ki. Az urnagödör mérete: 60x80x80 centiméter.
Segítség a gyászban
„Nem szeretjük a gyászolókat, sem a szomorú embereket. Az a társadalmi elvárás, hogy a gyászoló legyen erős. Bár tisztában vagyunk az élet végességével, nem vagyunk igazán tudatában saját halandóságunkkal. Egy szeretett hozzátartozónk elvesztése viszont erre óhatatlanul rádöbbent. Míg otthon haltak meg az emberek, és el lehetett búcsúzni a szeretteinktől, mindez sokkal természetesebb volt. Ahogy a haldoklás és a halál (akárcsak a születés) bekerült a kórházakba, már nem találkozunk vele, elidegenedett tőlünk és félelmetessé vált” – mondja Singer Magdolna író, veszteségekkel foglalkozó terapeuta, a Polcz Alaine által alapított Napfogyatkozás Egyesület vezetője. „Mi képezzük a lelkes gyászcsoportvezetőket – köztük pszichológusokat, mentálhigiénés szakembereket, pedagógusokat és elhivatott önkénteseket –, még sincs elég ilyen csoport, mert nincs a köztudatban, pedig országszerte ingyenes, tízalkalmas gyászfeldolgozó csoportfoglalkozásokat is tartunk. Sokan attól is félnek, hogy egy ilyen helyen felerősödik a fájdalom. Ez tévedés, mert bár van sírás, de sok nevetés is és sorstársi közösségben őszintén lehet beszélni, mindenki megértő, hiszen ugyanazt éli át. Rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül, és ez vigaszt nyújt” – mondja a szakember, aki maga is tíz éven át vezetett ilyen csoportokat. A sokféle veszteség közül, amelyeket el kell szenvednünk életünk során, a halál a legmélyebb, de a válás feldolgozása is hasonlóan nehéz – a Polcz Alaine eszmeiségét továbbvivő Napfogyatkozás Egyesület ehhez is ad segítséget, egyéni és csoportos formában, s működnek önsegítő csoportjaik a kisbabájukat elvesztő szülők számára is.
B. O.
SÍRFELIRATOK
„Az voltam, ami vagy; az leszel, ami vagyok.”
(Horatius)
„Nem lett volna szabad áttérnem a skót whiskyről a martinira.”
(Humphrey Bogart amerikai színész)
„Kész vagyok találkozni Teremtőmmel. Hogy ő is felkészült-e erre, az más kérdés.”
(Winston Churchill néhai brit miniszterelnök)
„Végre nem butulok tovább!”
(Erdős Péter világhírű matematikus)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!