Voksvadászati szezon – a választás tétje a túlélés

– Sokakban csalódást keltett az MSZP és az Együtt 2014 megállapodása, mivel a külön listák és a koordinált jelöltállítás nem tud annyi szavazatot hozni, mint a teljes összefogás.

– De végre van megállapodás. Ez jó. Még sosem használtuk az összefogás elképesztő erejét: azt, amikor Bajnai a magasba emeli Mesterházy kezét, és ezzel legitimálja őt, mondjuk a budapesti értelmiség előtt. Vagy amikor Mesterházy emeli fel Bajnai kezét, és a vidéki baloldal látja, hogy ez az ember velünk van. Legbelül sokan érzik, hogy az ország lényegében menthetetlen. Annyi és olyan súlyos problémánk van, amivel egyedül nem lehet megbirkózni. Teljesen hiteltelen volna, ha Mesterházy vagy Bajnai azt mondaná: adjátok ide a hatalmat, és a többit bízzátok rám. Egyedül még Orbánnal sem bírnak el, és az ország megmentése ennél nagyobb feladat. Szerintem csak az együttműködés ereje ébresztheti fel a reményt, hogy ez az ország még megmenthető. Ezt a lehetőséget torpedózták meg eddig, nyolc hónapon keresztül.

– Nehéz ellentétes érdekek mentén összefogást létrehozni.

– Pedig jó volna, ha hallgatnának a túlélő ösztöneikre, mert elképesztő gondjaink vannak. A lista elején van a hétszázezer cigány problémája, vagy az a másfél millió magyar, aki bármilyen munkára alkalmatlan. A versenyképességünk megszűnt, innováció nincs, a világ termeléséhez, kultúrájához hozzáadott értékünk majdnem nulla. A fiatalok menekülnek. Az ország olyan, mint egy zuhanó repülő: évek óta közelítünk a földhöz, de nem tudjuk, mikor csapódunk be. Orbán pedig képtelen megemelni a gép orrát, csak újra és újra elmondja: „Gyarmat tovább nem vagyunk.” Nehéz volna elhinni, hogy Mesterházy vagy Bajnai egyedül megmenti az országot. De együtt talán sikerülhet, és végül felhúzzák a gépet.

– Hihető ez az együttműködés akkor is, ha az elmúlt nyolc hónap bizalmatlansággal terhelt tárgyalásai során abban sem tudtak megegyezni, hogy ki legyen a miniszterelnök-jelölt?

– Már eldőlt, hogy győzelem esetén ki lesz a miniszterelnök: Mesterházy. A kérdés, hogy ezt Bajnai elfogadja vagy sem, Mesterházy pedig elfogadja Bajnait segítőtársnak vagy sem. Ha egyik húzza a szekeret, a másik meg tolja, akkor megverhetik Orbánt. De ennél többről van szó. A világ legnépszerűbb ideológiája a progresszió gondolata. Az az érzés, hogy a holnap valamivel jobb lesz, mint a ma. Ha az ember ezt nem érzi, akkor menthetetlenül zülleni kezd minden. Vagyis akkor tudják leváltani Orbánt, ha kettőjüknek elhisszük, hogy nem zuhanunk le, és a holnap valamivel jobb lesz.

– A sajtó arról cikkezik, hogy a közös kampányoláshoz egyik félnek sem fűlik a foga, és bár szeptemberben több időközi önkormányzati választás is van, a pártelnökök nem kampányolnak közösen a közös jelöltek mellett. Nagyon is úgy tűnik, hogy az MSZP és az E14 a külön utat keresi.

– Akkor valószínűleg bukni fognak. Ugyanis a szavazatmaximálás nem azt jelenti, hogy a baloldaliak végül kényszeredetten beállnak Mesterházy mögé, hanem azt, hogy az ország nagyobbik része elhiszi, Mesterházy és Bajnai vezetésével elkerülhetjük a katasztrófát. A kérdés az, hogy ki menti meg Magyarországot. De azt nehéz elképzelni, hogy erre Bajnai vagy Mesterházy egyedül képes.

– Hiszen nincsenek egyedül: az Együtt 2014-ben ott van a Szolidaritás, a Milla, a Párbeszéd Magyarországért, az MSZP pedig a Liberálisokkal.

– Ezek csak látszatszövetségek. Mazsolák a kalácsban. Fodor Gábor nem hoz szavazatot, és olyan tudást sem, ami érthetővé tenné az összefogást. A másik oldalon a Milla és a PM csak nehezíti az együttműködést. Egyik mögött sem állnak tízezres tömegek, és amit képviselnek, az teljesen zavaros; nélkülük valószínűleg több esélye lett volna Bajnainak, hogy megerősítse a Haza és Haladást. Az összefogás megteremtésére elegendő Bajnai és Mesterházy. Az összefogás látszatáért én nem adnék parlamenti széket, mert kilométerekről látszik, hogy az egész őszintétlen.

– Mégis…

– Nézze! Ha arra akar kilyukadni, hogy el tudják rontani, képesek szabotálni az összefogást, akkor nagyon határozottan mondhatom, hogy igen. Végül is, amikor arra törekszünk, hogy mindkét fél nyerjen, csak a politikusi létezés magasabb szintjén valósul meg. Lehet, hogy még nem tartunk ott. De ha nem tudnak összefogni, akkor nehéz megmondani, hogy miért kéne rájuk szavazni. Ebben a helyzetben az összefogás nemcsak a szavazatok maximalizálását jelenti, hanem azt is, hogy hallom a szavazók hangját, értem mit akarnak.

– Rendben, tegyük fel, hogy minden optimálisan alakul. Ön hogy haladna tovább?

– Mi a pártokat nem látjuk, csak a frontembereit, Mesterházyt és Bajnait. Nekik már ma a színpadra kell állniuk, egymás kezét magasra emelni, dicsérni, és építeni egymást. Ha ezt nem tudják megoldani, nem tudnak célirányos és ütős kampányt szervezni, akkor a szavazó jogosan hiszi, hogy az országot sem tudják irányítani. A belépő a jó kampány.

– De mi a téma?

– Például Európa, pontosabban a Nyugat. A teljes baloldal rémült és gyáva ahhoz, hogy válaszoljon Orbán Európa-ellenes retorikájára. Mesterházy és Bajnai álljon a színpadra, és mondja el, hogy 1848 részben arról szólt, hogy végre a Nyugathoz tartozzunk, 1956 is, és 1989 álma is ez volt. Ez a csata hetek alatt megnyerhető. Mondják el a magyaroknak, hogy minden, ami igazán fontos, minden, ami körülvesz bennünket, a Nyugatról jött: az életmentő gyógyszer, a repülő, az autó, a tévé, a telefon és a kultúra is. Mondják el, hogy nem akarunk leszakadni a Nyugattól, a civilizációtól.

– A felmérések szerint a bizonytalanok és a rejtőzködők jó része alacsony iskolázottságú, az alsó- és alsó középosztályhoz tartozik – őket lehet ilyesmivel mozgósítani?

– Igen, lehet. Mert pénz jön onnan, 2004 óta majdnem húszezer milliárd forint. Meg sok munkahely; az Audi, a Mercedes, a Suzuki és a többi cég hozta ide. Segítene is a Nyugat, hogy ne zuhanjon le a repülő, csak Orbán álljon el az útból – ezt a történetet kell bátran a magyarok elé tenni, és a nemzeti kártya kihullik Orbán kezéből.

– A Fidesz rezsicsökkentése mégis egy sokkal egyszerűbb üzenet.

– A rezsicsökkenés meg az áfacsökkenés népszerű lesz, ennek ellenére az általános vélekedés marad, ami szerint az ország valami nagyon rossz felé rohan.

– Ez felülírhatja az egzisztenciális félelmeket? Hogy ha nem lesz Fidesz, megint nő a rezsi?

– Ha jól látom, ezt nem engedi az MSZP, és beszáll az ígéretversenybe. El fogja mondani, hogy amit a Fidesz ad, az semmi. Már évekkel ezelőtt csökkenteni kellett volna a rezsit. Mesterházy elmondja, ha marad Orbán, akkor marad a félelem is, és Magyarország tönkremegy.

– Vagyis ön szerint nem működik Orbán szabadságharcos retorikája?

– Ha az ellenzék felveszi a kesztyűt, akkor nem. Az egész pszichológiáját kell érteni. Amikor úgy érzed, hogy nem tudsz lépést tartani a többiekkel, a Nyugattal, rájössz, hogy nincs szakmád, nem tudsz angolul, nem tudsz versenyezni, dolgozni, és pénzt keresni, akkor azt érzed, hogy minden reménytelen, minden omlik össze körülötted. Ilyen értelemben sokan feladták, különösen vidéken. Sokan érezhetik úgy, hogy nincs miért tovább erőlködni: fogjuk meg egymás kezét, együtt, magyarként könnyebb szembenézni a reménytelen jövővel, nem mi tehetünk erről, hanem a Nyugat. Orbán felmenti, feloldozza ezeket az embereket, bár tudja, hogy az ország rokkan ebbe bele. „Nem leszünk gyarmat” – ez nem túl inspiráló gondolat, könnyű felülírni.

– Pontosan mivel?

– A reménnyel. Azzal, hogy a Nyugat újra bízhat bennünk, hozhat ide újra pénzt, segítséget. Túlélésünk egyik záloga az, ha a világgal jóban vagyunk. Sok éve görgetünk magunk előtt iszonyatos gondokat, ezek megoldásához kell a Nyugat segítsége, a túlélés esélye. Ez felülírja a nemzeti önállóságba, a konokságba csomagolt feladást.

– Nehéz lesz kivédeni a Fidesz reakcióját: „a nemzetáruló baloldal kiárusítja az országot a banktőkének”.

– A Fidesz retorikája csak akkor veszélyes, ha válasz nélkül marad. Ha egy országban rosszul mennek a dolgok, amikor túl sok a reménytelenség, akkor az embereknek szükségük van valamilyen megváltástörténetre. Orbán kínál egy túlélési csomagot, csak nehéz hinni benne. A baloldalnak is kínálnia kell. A lényege: ki tudjuk vezetni az országot a szakadékból; ha Mesterházy és Bajnai a főnök, akkor a Nyugat szívesebben segít, jönnek megint a befektetők, több uniós pénzhez jutunk. De ehhez mindketten kellenek.

– A választásokig van még bő kétszáz nap. Mire lesz ez elég?

– Már holnaptól játszani kell. Nem pianóban, hanem fortissimóban. Ilyenkor a nagy kérdéseket vesszük elő: múlt vagy jövő, háború vagy béke, pusztulás vagy haladás. Arról kell beszélni, hogy az ország megmenthető. A baloldal kampányának lényege: együtt megúszhatjuk. Nagy a tét, nagyobb, mint a trafikmutyi vagy a mezőgazdaság gondjai. A fő kérdés az, hogy kivel ússzuk meg: Orbánnal vagy az ellenzéki összefogással? Mesterházy és Bajnai együtt jobbak, mint Orbán.

– Mégis, Orbánnak alsó hangon is másfél millió szavazója van. Hiába olyanok a gazdasági mutatók, amilyenek, hiába viszik el többszörösen a rezsicsökkentést az adóemelések, hiába bántak el a munkanélküliekkel, a rokkantakkal, a pedagógusokkal, a gyerekekkel, az egyetemistákkal, az egyenruhásokkal, még mindig hihetetlenül magas a Fidesz népszerűsége.

– Ha nagy vihar van, és hánykolódik a hajó, akkor lehet, hogy aki a kormánynál áll, az rossz irányba fordítja a hajót, de legalább kormányoz.

– Ennyi elég?

– Amikor a másik oldalon nincs semmi, akkor igen. Az elmúlt nyolc hónapban Bajnai és Mesterházy nem törődött a szavazókkal, kizárólag önmagukkal. Eddig nem látták sem a tengert, sem a vihart, sem a hajót. Pedig minden kampány azzal kezdődik, hogy „figyelj, érted, miattad csináljuk, téged akarunk partra vinni”.

– És ennek a törődésnek a kifejezésére elég egyetlen üzenet?

– Nem. Bár az önmagában erős üzenet, hogy együtt vagyunk, csináljuk, az pedig már a második üzenet, hogy a Nyugat segítségével megmentjük Magyarországot. Ez pont az ellenkezője annak, amit Orbán képvisel. A harmadik üzenet pedig az lehet, hogy egy Nyugat-barát országban az emberek kevésbé kiszolgáltatottak a hatalomnak, és kevésbé félnek. A politika kettős felosztású: olyan témákat érdemes vinni, amelyekben a Fidesz az ellentétes oldalt képvisel. Ilyen az Európához, a jogállamhoz fűződő viszonyunk vagy az egykulcsos adó.

– Akkor az MSZP miért próbál például a rezsicsökkentés kérdésében a Fideszre licitálni?

– Kormányon lehet osztogatni, ezt akarja az MSZP ellensúlyozni. Nem érdemes a Fidesz témáiról beszélni; sokszor nem az számít, hogy mit mondasz, hanem hogy miről beszélsz. Az ellenzék erős témáiról érdemes beszélni. Ilyen a Nyugat. A kultúra, az iskola, a méltányosság és igazságosság is ilyen. A rezsi, a közbiztonság, a nemzeti érzés nem. Akkor sem, ha a Fidesznek nincs igaza.

– Nemrég azt mondta, hogy a baloldalnak nem sikerült újraírni a jövőt, és hiába mondja Bajnai és Mesterházy is az ellenkezőjét, mégis az az érzése az embernek, hogy úgysem sikerül 2014-ben.

– Az „úgysem sikerül” érzése életveszélyes. Ezt akkor lehet felülírni, ha az ellenzék őszinte. Ha mindig a szavazókról beszél, és mindig a jövőről. Lehet, hogy a Fidesz hitelesíti majd az ellenzék pozícióját, amikor azt mondja, hogy ezek a Nyugat érdekeit szolgálják. A győzelemhez önmagában persze ez nem elég, de nyerő téma lehet.

– Már ha lesz hol elmondani.

– Igen, a sajtóban kevesebb a lehetőség, a tévé és a rádió erősen jobbra húz. De csinálhatják azt, amit a Jobbik 2010-ben: semmilyen médiájuk sem volt, azonban az internet segítségével jelentős párttá váltak. Az ellenzék facebookos tevékenysége, és úgy általában az internetes jelenléte gyenge. Pedig itt lehet tehetséget, erőt, szellemességet, keménységet, gyorsaságot mutatni. Ide semmi más nem kell, mint ötlet.

– Elegendő arra kétszáz nap, hogy a mai napig hitelességi deficittel küzdő baloldal elhitesse a szavazók többségével, „az elmúlt nyolc év” után megérdemel még egy esélyt?

– De nehezen érti! Mondom máshogy. Az Orbán- ellenes szavazók sem bíznak eléggé Mesterházyban, de ha képes együttműködni Bajnaival, akkor a bizalom indexe jelentősen nőhet. Mert azt látják, hogy nem akar mindenáron mindenkit ledarálni, hogy Mesterházy több mint hatalomtechnikus. Ezért Mesterházy dolga az volna, hogy iszonyú magasra emelje Bajnait, és azt mondja: az élet egy fontos szegmensében kiváló, ő a legeslegjobb. Ha ugyanezt teszi Bajnai is, akkor energiát és elszántságot mutatnak. Azt, hogy van fontosabb, mint az egyéni céljaik. Ebben az esetben hinni fogunk nekik.

Intő jel a Fidesznek a csúfos szigetszentmiklósi vereség

Nem csak a kormányzati eredményekkel való kampányolást kezdte meg a Fidesz: a felkészüléssel is jobban állnak, mint ellenzéki kihívóik. Orbán Viktor tanult a 2002-es vereségből és már hónapokkal ezelőtt világossá tette: a közvélemény-kutatások ellenére sem lehet hátradőlni, és mindenkinek „oda kell tennie magát” a választókerületben, ha hosszabb távon tervezi a jövőjét a Fideszben. Intő jel a pártnak a két héttel ezelőtti, csúfos szigetszentmiklósi időközi választási vereség is. A napokban két, amúgy Vas megyei választókerületi elnökkel, Kovács Ferenccel és Ivanics Ferenccel is érzékeltette elégedetlenségét a pártvezetés, részben azért, mert kevés aláírást gyűjtöttek a rezsicsökkentési akcióban. Az [origo] szerint Orbán jelezte: a szeptember végi Fidesz- kongresszus után újra elbeszélget valamennyi képviselőjelölttel, és ha azt tapasztalja, hogy nincs meg bennük az elvárt „100 százalék munkabírás és lelkesültség”, akkor az adott helyen másokkal vág neki a választásnak.

Az MSZP ugyan korábban szintén meghatározta a „képviselőjelölt jelöltek” feladatait, és világos kritériumrendszer alapján döntött az egyéni körzetben indulókról, az utóbbi hónapok bizonytalanságai nem tettek jót a baloldalnak. Hosszas huzavona után végül sikerült ugyan megállapodni az Együtt 2014-gyel a koordinált jelöltállításban és a külön listákban, de ez nagyon nem ugyanaz, mint a közös indulás. A szocialista párt 31 olyan körzetet adott át az E14-nek, amelyek legalább harmadában nincs jelöltjük – Bajnaiék állítása szerint részben azért, mert egyes körzetek átadása meglepetésként érte őket. A pártban úgy gondolják, ennek hátterében az áll, hogy az MSZP elnöke így félre tudott állítani számára nem kívánatos jelölteket is, példaként említve Lamperth Mónikát Kaposváron, Tóbiás Józsefet Érden és Kunhalmi Ágnest a VI-VII. kerületben – ezt a szocialisták cáfolják.

Mindez azonban csak a kisebbik baj ahhoz képest, hogy a Demokratikus Koalíció után most már a szociáldemokrata párt is azzal fenyegetőzik, önállóan indul 2014-ben, és minden választókerületben saját jelöltet állít. Bár az MSZP nagy elánnal indult neki egy E14-en túli balliberális szövetség összehozásának, hamar bejelentették, hogy Schmuck Andorékkal nem tudtak megállapodni, ezért nem lesz választási összefogás, míg a „tárgyalások előmozdítása érdekében” Gyurcsány Ferenctől nyílt levélben érdeklődött pénteken Mesterházy Attila, hogy akkor pontosan mire is tartana igényt a DK, amely a múlt héten kiakadt azon, hogy nem lesz szorosabb választási összefogás az MSZP és az E14 között. Eközben valamiért Fodor Gábor azt javasolta, hogy az Együtt–PM szövetség biztosítson helyet kis pártoknak az egyéni és az országos listáján is, és ne csak a szocialisták adjanak át helyeket. Ismert: az MSZP tárgyalni akar a Liberálisokkal is, elnökük pedig kész akár személyesen is a listára kerülni.

Mindezzel együtt a baloldal még mindig jobban áll, mint az LMP – ott ugyanis még semmi jele a kampánykezdetnek. Igaz, a holnap kezdődő parlamenti ülésszakon már ismét lesz frakciójuk, amely az eddiginél több szereplési lehetőséget ad mind az Országgyűlésben, mind a sajtóban. Rossz nyelvek szerint nem is kell különösen strapálniuk magukat: az ellenzék megosztásában érdekelt Fidesz úgyis minden technikai segítséget megad majd nekik – ezt a Lehet Más a Politika ugyanakkor tagadja. Ezzel még mindig nincs vége a Fidesz-ellenes tábor tagoltságának: a napokban Ángyán József a Szabad Földnek beszélt arról, hogy mozgalma, a Tisztességes Emberek Szövetsége is indulhat 2014-ben.

Pénz nem számít

Nyilvánvalóvá vált, hogy Orbán Viktor a kormányzati intézkedéseket a kampány szolgálatába állítja. Hiába tehát minden fogadkozás, most is az lesz, mint minden negyedik évben: választási költségvetés. Más nem is lehet, hiszen nincs keret az ígéretekre.

A bevételeket már idén jócskán felültervezték, az inflációt viszont nagyon túlbecsülték, így az áfabevételek jelentősen elmaradtak a várttól, viszont a nyugdíjkiadások nőttek. A költségvetési tartalék háromnegyedét már elköltötték. Vagyis 30-40 milliárd forintnál már nem lehet több tartalék a rendszerben, miközben a kilátásba helyezett béremelések vagy egy esetleges devizahiteles mentőcsomag ennél jóval nagyobb többletterhet ró a büdzsére. A jövőre tervezett kiadásokat (lásd táblázatunkat), a már elfogadott adókat és ismert rátákat kivetítve, egyértelmű: ha a kormány ragaszkodik a hiánycélhoz, nincs mozgástér. Vagy jön egy újabb megszorító csomag, amely hivatalosan ezúttal sem a lakosságot sújtaná; persze kérdés, hogy kiről tudnak még újabb bőrt lenyúzni.

A bankokról már biztosan nem: a kormány devizahiteles ultimátuma ellentmond a józan észnek – derül ki elemzők szavaiból. Orbán ukáza, mely szerint a devizahitelesek árfolyamveszteségét a pénzintézetek viselik, 900-950 milliárdba kerülne. Az OTP Bank vezére szerint az efféle forintosítást a bankszektor nem élné túl és ennek végzetes következménye lenne a gazdaságra. Csányi Sándor az ATV-nek beszélt arról, hogy a kormány azért ment neki a bankoknak, mert ez a felfokozott hangulatkeltés népszerű, de károkat okoz a külföldi tőkevonzó képesség szempontjából az országnak. Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető péntek este már arról beszélt, hogy 17–20 százalékkal csökkennének a törlesztőrészletek, és az sem elképzelhetetlen, hogy a kormány is beletegyen pénzt a mentőcsomagba.

Visszatérve a kampányra: nem véletlenül vette le a Nemzetgazdasági Minisztérium a honlapjáról az államadósság barométert, hiszen év végére azt tűzték ki, hogy a GDP 80 százalékáról 73,7 százalékra csökkenjen az államadósság. Csakhogy stagnál a gazdaság és gyenge a forint, pedig az adósság jó része devizában van. Semmi garancia arra, hogy decemberre a 290 forint alá süllyedjen az euróárfolyam, hiszen a Matolcsy György jegybankelnök által erőltetett kamatcsökkentési periódus a gazdasági növekedést nem indította be, viszont folyamatosan gyengíti a forintot.

Nem valószínű ugyanakkor, hogy az Európai Unió túlzottdeficit-eljárásától a választásokig tartania kellene a kormányzatnak. Az Európai Bizottság legközelebb novemberben adja ki prognózisát, míg a túlzottdeficit-eljárás felülvizsgálatára februárban kerülhetne sor. A brüsszeli malmok lassan őrölnek; a kormány azzal a tudattal tágíthatja a költségvetési hiányt, hogy a választásokig ennek nem kell megfizetnie az árát. A hiánycéltól való eltérés minden egyes százaléka 300 milliárd forintot jelent.

A kampány zászlóshajója egyértelműen a rezsicsökkentés lesz: már jó ideje része a mindennapi kommunikációnak, ezen túl a kormány aláírásgyűjtéssel, köszönőlevéllel, lakossági fórumokkal és persze közpénzen vett hirdetésekkel méltatja saját teljesítményét. „Az biztos, hogy az újabb 11,1 százalékos rezsicsökkentést kibírja a magyar gazdaság – erre jutottunk Dorkota Lajossal, a rezsihivatal független (sic!) elnökével” – jelentette ki pénteken Orbán Viktor. A 11,1 százalékos ármérséklést semmilyen számítások nem támasztják alá, ez egy légből kapott szám – nyilatkozta Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezetője a Népszavának. Emiatt 2014-ben akár 20-25 milliárd forintnyi áfabevételtől esik el az állam. A szolgáltató cégek beruházásaival, biztonságos működésével, a várható létszámleépítésekkel pedig senki nem foglalkozik.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!