A nagy autóval jövünk, és… Persze, limuzinnal! Trolival, te ökör! Két megállóra vagyunk a Mesterházy-színpadtól, mindjárt érkezünk – szavalja mobiljába a középkorú, trikós férfi, miközben a mamája szidja, hogy rendes ember trolin nem telefonozik. Mire kiérnek a nagyrétre, megkopik a zsörtölődés, a mamát boldogan öleli keblére egy csokor néni – egy brigád voltak a telefongyárban. Tempósan rámozdulnak az egyik sátorra – jegyre pár virslit, szelet kenyeret és egy ital sört adnak, 300-400 ember kígyózik sorban „majálismenüre” várva.
Nem csoda, egy négyfős família éttermi áron fogyaszt – a sült kolbászt 1500 forintért mérik, a pacalpörköltet 1900-ért vesztegetik, a sima lángosért elkérnek vagy 600 forintot, és mindennek a tetejébe egy tüske (értsd: feles) is 800. Micsoda kaják, csapja össze tenyerét egy nyálcsorgató cigánylány, de gyorsban odébb rugdossák: eszöl szendvicset – igazítja el a csorgóbajszú családfő. De van, ami elsöpri a realitásokat. Nyolcszázalékos, suttogja áhítattal a deres halántékú férfi, és szakszervezeti tagtársával a (nem olcsó) kézműves sör ütős mámort ígérő vignettáját bűvöli.
Pattan a kupak, sziszegve szökik a buborék, buggyan a sör, buggyan a szó. Mindig szervezett munkások voltunk, mindig ünnepeltük május elsejét, magyarázza öntudatosan az egyik „kékgalléros”. De aztán kiszervezték alólunk a munkásosztályt, a baloldalt meg mindent, ernyed a másik szaki hangja. Most már csak a régi szaktársakkal összehajolni, emlékezni járnak ki. Pedig itt még „őrzik a lángot” – legalábbis a fiatal szakszervezetisek sátrán az áll: Ne fagyj le, szerveződj!
Ahogy a szakszervezeti buliban, úgy az MSZP nagyréti majálisán is a szerveződést „nyomatják” – csontsovány férfi hátán „Változás 2014” felirat virít. Az nem derül ki, hogy egy visszamaradt kampánypólóról van-e szó, vagy már most korteshadjáratba kezdett-e a ruhadarab tulajdonosa.
„Rajtunk múlik, hogy szétverjük-e egymást, vagy megyünk előre és az önkormányzati választásokra felszívjuk- e magunkat” – szolgál egymondatos ars poeticával napszemüvege mögül egy MSZP-s vezető. Ennyit érdemben a pártpolitikáról – de erre nem is vesztegetnek sok szót.
Persze a nagyrétet MSZP-pultok pettyezik, és körben a balos holdudvar sátrai (tisztelet a véradónak), de inkább a vurstliszekció erős. Valószínűleg az ideológiát is übereli a pragmatikus populizmus, azaz a cirkuszt fokozzák. Így soha nem látott mennyiségű gyerekjáték, dodzsem és pörgő-forgó berendezés gyűlt itt össze. Az nem látszik megviselni senkit, hogy egy dodzsemmenet most már 800 forintot kóstál, míg egy éve 600- ért lehetett villanyautózni.
Nem lehet folyton a pénzt számolni, úgy sincs mit, néha meg kell adni a módját, mosolyog szeszízűen egy nyugdíjas munkásőr – jobb lábát egy munkabaleset miatt csonkolták, most mankóval biceg a lenini úton. De az osztályharcnak itt nyoma sincs, legfeljebb a körhinta rózsaszín dzsipjei miatt vívnak közelharcot éltes nagymamák. Hogy szeretett lányunokájuk motorra akar ülni, az egyiküket sem érdekli.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
