Bántalmazó otthon – Egy újabb intézetis botrány margójára

El tudják képzelni, miért kaphatja meg egy bot egy 11 éves kisfiú nevét? Hogy mi lehet az a Benji-bot? A válaszból kirajzolódik a legkiszolgáltatottabb gyerekek sorsa, azoknak az állami gondoskodásban élő, („problémásnak” nyilvánított) speciális ellátást igénylő kiskorúak helyzete, akik úgy élnek, mintha börtönben töltenék napjaikat – jövőjük pedig reménytelen.

Benji ugyanis az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) Zalaegerszegi Speciális Gyermekotthon lakója – a múlt héten nyilvánosságra hozott ombudsmani jelentés egyik szereplője. Az alapjogok biztosa novemberben (állampolgári bejelentésre) rendelt el vizsgálatot, az ezt összegző jelentés torokszorító olvasmány.


Kegyetlen bánásmód

Az otthon 48 (fiú) lakójából 28 gyerekkel beszélgettek el a vizsgálócsoport pszichológusai, és egyértelművé vált számukra, hogy nem „csak” a gyerekek között mindennapos a verbális és fizikai agresszió, de a dolgozók is rendszeresen bántalmaznak bizonyos lakókat. A legtöbbet Benjit, az intézmény legfiatalabb gondozottját. Akit óvniuk, szeretniük és nevelniük kellene. A speciális nevelőotthonokban élő kiskorúak ugyanis az állami gyermekgondozás legszerencsétlenebb sorú szereplői. Olyan tizenéves fiúk és lányok, akik családjuk, nevelőszüleik, gyermekotthonuk „nehezen kezelhetőnek” bélyegez, mert problémásan illeszkednek a közösségbe, pszichés problémáik vannak, vagy különböző szereket használnak. Viselkedésük legtöbbször helyzetükből adódik: bántalmazó családokból emelik ki őket (sokszor túl későn), több intézményt, nevelőszülőt „megjárnak”, az állandóság hiánya tovább rontja a magatartásukat. Őket kellene a legtöbb figyelemmel, szakértelemmel és szeretettel gondozni, hogy kiheverhessék szörnyűségekkel, elszigetelődéssel terhes kisgyermekkorukat.

Ehelyett a speciális otthonokban – ahol a körülmények és a bánásmód sok esetben a javítóintézetekhez és a börtönökhöz hasonló – általában konzerválódnak problémáik.

Képzeljük el a bevezetőben szereplő Benji életét és kilátásait. Az ombudsmani vizsgálatot végző szakemberek által megkérdezett fiúk, a zalaegerszegi intézet lakói közül többen szóba hozták, hogy a kisfiút rendszeresen bottal ütlegelik a nevelők, volt, hogy eltörték rajta a róla elnevezett eszközt, a Benji-botot. A többi srác is rendszeresen kap a felügyelőktől, a vizsgálat idején többükön egyértelmű nyomai voltak a bántalmazásnak.


Papucsban, friss levegő nélkül

Nem csak ez tűnt fel a vizsgálatot végző szakembereknek.

„A helyszíni bejárás alkalmával a kolléganőm észrevette, hogy a gyerekek egy része a hideg idő ellenére papucsban mászkál a folyosókon. Nem sokkal később összeraktuk, hogy ezek azok a gyerekek, akiknek az órarendjébe be volt írva, hogy nem mehetnek ki az udvarra, a levegőre. Sok megdöbbentő dolgot láttunk már a vizsgálataink során, de ilyet még sosem” – idézi fel dr. Győrffy Zsuzsanna, a vizsgálat vezetője. Tehát a nevelők így jelezték egymásnak, hogy ki van büntetésben – a vizsgálat idején 14 gyerek közlekedett papucsban a huzatos folyosókon. Mint kiderült, előfordul, hogy egy-egy gyerek akár két hétig sem jut ki a friss levegőre – ilyen a javítóintézetekben (ahova bűncselekmény elkövetése miatt, bírósági ítélettel kerülnek a kis- és fiatalkorúak) sem fordulhat elő, hiszen azokban egy órában van minimalizálva a napi levegőzési idő. A jogalkotók eddig ezzel a problémával nem találkoztak, az ombudsman most javasolta, hogy a gyermekotthonokra vonatkozóan is jogszabály rögzítse a friss levegőhöz jutás feltételeit.

„Az Emmi fenntartásában lévő speciális nevelőotthonok működési gyakorlata eleve ütközik az alapvető jogokkal” – jelenti ki Győrffy Zsuzsanna arra utalva, hogy ezekben az intézetekben a gyerekek személyes szabadságát korlátozzák, hiszen a gondozottak csak a ritka kimenőkön hagyhatják el az intézményt. „A jogszabály szerint az intézmény vezetője 48 órára rendelheti el a zárt helyen tartózkodást vagy kérheti a nevelési felügyelet elrendelését, ami két hónapig tarthat, és meglehetősen bonyolult procedúra. Így inkább házirendben vagy szakmai programban korlátozzák a gyerekek szabadságát” – mondja

a vizsgálat vezetője és rámutat: ez a gyakorlat a gyerekek tanulási lehetőségeit is durván korlátozza, mivel csak az adott intézményen belül tanulhatnak, magántanulóként, szegregáltan. Egyáltalán nincs lehetőségük, hogy gyakorlati órákkal járó szakképzésben vegyenek részt. A zalaegerszegi intézmény gondozottjai közül azoknak, akik a speciális gyermekotthonba kerülésüket megelőzően szakképzésben vettek részt esélyük sincs tanulmányaik folytatására.


Jöjjön az ügyészség!

A személyi szabadság korlátozásának egyelőre nem bizonyított, csupán gyanítható durvább módja, hogy az intézeten belüli elkülönítőben (egyfajta magánzárkában) a megengedett 48 óránál huzamosabb időt is töltöttek gyerekek – egyikük másfél hónapot, hivatalosan egészségügyi megfigyelés céljából. A megkérdezett gyerekek arról számoltak be, hogy az intézmény dolgozói büntetési céllal is használják az elzárást, volt gyerek, aki egy szál alsónadrágban fagyoskodott a bekamerázott szobában egy napon keresztül.

Mindezt az alapvető jogok biztosa által kért ügyészségi vizsgálat fogja kideríteni, ahogy azt is, hogy tényleg elhanyagolták-e a gyerekek egészségügyi ellátását. A gondozottak arról beszéltek, hogy az az intézmény ápolónője sokszor lóbalzsammal kezelte a nevelők bántalmazása miatt keletkezett sérüléseiket, köztük nyílt sebeket – szakrendelésre többszöri kérésükre sem vitték el őket. A gyerekek előadása alapján bizonyos női nevelők szexuálisan is zaklatták őket – ennek bizonyítása szintén az ügyészség feladat lesz majd.


Egy közülük?

Hogy mindezen körülmények hogyan befolyásolják egy gyerek életét, jövőjét, hogy hogyan lehet bekerülni egy ilyen intézménybe és miért nehéz kikerülni onnan – nehéz elképzelnünk, hiszen az érintett gyerekek sorsa ritkán válik elmesélt történetté. Amit a konszolidált világ lát belőlük: balhés, drogos, szökésben lévő „intézetis” gyerekek.

Ezért is nagyon fontos Horváth Leon kiállása. A most 18 éves fiú pár hónapja pert nyert a Kormányhivatallal szemben. Leon azért jelentette fel a gyámhivatalt, mert annak idején jogszerűtlenül helyezték el őt a zalaegerszegihez hasonló gyerekotthonba, másfél év után a bíróság érvénytelenítette a határozatot, amely lehetővé tette, hogy speciális otthonba kerüljön. Most azért harcol, hogy az utána jövőknek nagyobb esélye legyen a boldog gyermekkorra – javaslatait az állami gondoskodás megreformálásával kapcsolatban Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárnak is eljuttatta.

Leon már kisgyerekként elmélyült a jogi ismeretekben: felismerte, hogy az, ahogy vele és társaival az intézetben bánnak, számos esetben ütközik a jogaikkal – mindezt gyakran szóvá is tette az okos és érzékeny fiú, kivíva ezzel nevelői egy részének ellenszenvét (míg mások kifejezetten támogatták törekvéseit). Egy idő után olyan terhessé vált a fiú jelenléte, hogy az intézet kezdeményezte, hogy a fiút speciális otthonba helyezzék disszociális magatartása miatt.

„Már a bekerülés körülményei is súlyosan jogsértőek – mondja Leon. – Egyrészt nincs egységes protokoll arra vonatkozóan, hogy ki mi alapján számít speciális igényűnek, én például az egyik megyében annak számítottam, a másikban nem. Voltak pszichés problémáim, de azok nem indokolták a speciális intézménybe helyezésemet. Mindezt azonban nem egy független bizottság vizsgálta meg, hanem olyan testület, amelyben az intézetem munkatársai ültek. Ők pedig el akartak engem távolítani. És erre meg is volt a lehetőségük. Később egy szakember úgy nyilatkozott, hogy az ilyen döntéseknél intézményi érdekeket tartanak szem előtt…”

Leon azt a jogszabályokkal ütköző gyakorlatot is megtapasztalta, hogy a gyerekeket a speciális intézetekben nem különítik el különböző tünetcsoportok szerint – tehát a magatartás zavarral küzdő gyerek egy szobában lakhat, mondjuk, egy neurotikus gyerekkel, ami az utóbbi állapotát nagyban ronthatja. A kettős szükségletű (speciális és különleges ellátást egyidejűleg igénylő) gyermekekből csoportonként csak kettőt lehetne elhelyezni, de általában ezt sem veszik figyelembe – mindez a zalaegerszegi intézmény működését vizsgáló jelentésből is kiderül.

Leon, míg a korábbi otthonában hetente kétszer több órát tölthetett pszichológusával, a speciális intézet dolgozója hetente két órát szánt nyolcukra – azaz nyolc disszociális és/vagy pszichés problémákkal küzdő és/vagy szerhasználó gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerek ennyi segítséget kapott ahhoz, hogy „jobban legyen”.

Leon szerint a gyermekotthonok dolgozói veszélyesen kevesen vannak és a szakképzettségük sem megfelelő sok esetben – ő ezt egész gyerekkorában érezte a bőrén.


Megszállottak vagy alkalmatlanok

A szakember sem látja másként: dr. Győrffy Zsuzsanna szerint korábbi jelentéseikben gyakran felhívták a figyelmet erre a problémára, némi eredménynek tekinthető, hogy egy jogszabály-módosítás (amely harmadszorra „ment át”) eredményeképpen a speciális otthonokban dolgozóknak hat hónapon belül speciális felkészítő tanfolyamot kell elvégezniük.

„Hihetetlenül nehéz munkatársakat találni, a pedagógus-életpályamodell életbe lépése óta különösen, hiszen az oktatási intézményekben sokkal jobb fizetésért dolgozhatnak a pedagógusok. A megszállottak vagy az alkalmatlanok maradnak ezeken a helyeken, ahol embert próbáló feladatokat kell ellátniuk nagyon kevés pénzért, és többnyire nincs lehetőségük a mentális kiégésüket megelőző szupervízióra sem” – mondja a szakember. Ezért aztán óriási a fluktuáció az intézményekben, tucatnyian hagynak el egy-egy otthont évente, így a gyerekeknek esélyük sincs kötődni a nevelőikhez. Az alkalmatlanságuk miatt kirúgott pedagógusok is hamar kapnak munkát valamely intézményben. Az elmúlt évek több botrányos esete után még csak most zajlik egy jogszabály-módosítási tervezet készítése, amely azt biztosítaná, hogy ha valaki szexuális bűncselekményt követett el, az ne dolgozhasson a gyermekvédelemben. A sokszor ismételt ombudsmani javaslatok hatására tavaly felállt egy munkacsoport, amely a speciális gyermekotthonban élő gyermekek szabadságkorlátozásának jogi hátterét szabályozná újra, egy év alatt azonban csupán egyszer ült össze a csoport – így még hosszú időbe telhet, amíg érdemi változás történik a speciális igényű állami gondoskodásban lévő gyerekek ellátásában. Hogy a legszomorúbb sorsú, legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő gyerekek ne kis börtönökben éljenek. Hiszen ezekből – Leon megfogalmazása szerint – lelkileg egészségesen kikerülni szinte lehetetlen, sorsuk így megpecsételődik, jövőjük elvész.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!