Összekapaszkodás és vezető szerep a térségben – nagyjából így summázható az a stratégia, amelyet a MOL évek óta követ, és amelyik áttételesen erősíti Magyarország energiafüggetlenségét.
Ennek a Lengyelországon, Csehországon, Szlovákián, hazánkon és Horvátországon „átívelő projektnek” utóbbi bázisállama volt. A MOL tulajdonában lévő INA – a horvát olajipari vállalat – különösen fontos szereplője a történetnek, egyrészt fiumei finomítói miatt, másrészt azért, mert az Adria partján-szigetein épülne egy úgynevezett LNG-terminál. (A rendszer lényege, hogy ha a gázt nem lehet csövön keresztül továbbítani, akkor cseppfolyósítják, tartályhajóba töltik, majd a célállomásnál újra gázzá alakítják.)
A horvát „visszaalakító” állomásról pedig csöveken (a MOL csövein) juthatna el a fűtőanyag (jellemzően a MOL gáza) Európa különböző országaiba. Ami azt jelenti, hogy érdemben és hosszú távon vissza lehet szorítani az oroszgáz-függést.
„Az amerikaiak már vagy tizenöt éve ígérik, hogy segítenek megcsinálni (pénzzel és technikával egyaránt) az LNG-terminált, illetve lehetővé teszik, hogy olcsóbban hajózhassunk be gázt a Közel-Keletről. De eddig nem csináltak semmit” – legyint egyik forrásunk. És a jelek szerint nem is fognak.
Ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy a MOL módosítja stratégiáját, és eladja annak kulcsszereplőjét, az INA-t. Természetesen az oroszoknak – a horvát olajtársaságért bejelentkező céget Roszneftnek hívják. Ha az akvizíció létrejön, akkor az oroszok két legyet ütnek egy csapásra. Egyrészt tulajdonosként mélyen benne vannak az olasz ENI-ben is, így a tenger alatt futó csővezetékeken elérhetik Észak-Afrika olaj- és földgázmezőit, azaz nyersanyagbázishoz jutnak, és fokozhatják Európa oroszgáz-függését. Másrészt lehetetlenné teszik, hogy bárki (leginkább Amerika) ellássa cseppfolyós gázzal a vén kontinenst egy dél-európai/kelet-közép-európai bázisról.
Bár a jelenlegi magyar kormány oroszbarát voltát nem szokás vitatni, ez az ügy azért világosan megmutatja, hogy kényszerű barátságról van szó, ahol Moszkva diktál – mégpedig titkosszolgálati logika alapján. Ugyanis a MOL nem szívesen válna meg az INA-tól, különösen most, hogy lezárult az a 2009 óta húzódó per, melyben a horvát állam vitatta, hogy a magyar vállalat jogszerűen vette meg az INA-t.
Márpedig a bíróság kimondta, hogy az üzlet legális volt. Úgyhogy a magyarok szívósan ellenálltak, így több forrásunk szerint a politikai térbe csúszott át az ügy. Az oroszok zsarolópotenciálja pedig eleve nem kicsi, a közelgő választás pedig meg is növelte. Miután az amerikai választásokon a kormány testközelből mérhette fel (lásd Vágvölgyi B. András elemzését a friss Vasárnapi Hírek 5. oldalán), mire képes az orosz zavarkeltő gépezet, súlya volt annak a mondásnak, hogy amennyiben a magyarok nem hajlanak az üzletre, akkor a Jobbik segítséget kap – és a választások után majd kiderül, kivel miképp kell tárgyalni.
Forrásaink azt valószínűsítik, hogy miután a magyar fél beadta a derekát (látszólag mindenképpen), a Jobbik ügyei épp orosz segítséggel kezdtek szivárogni. Egyes vélekedések szerint a Jobbikhoz köthető szélsőséges szervezetek (Betyársereg, Magyar Nemzeti Arcvonal) esetleges kapcsolata az Iszlám Állammal csak a jéghegy csúcsa: jönnek hírek személyi kapcsolatokról, illetve pénzmozgásokról is. Persze, teszik hozzá forrásaink, ez leginkább azért lehetséges, mert a Jobbiknak nagy adag arab vaj van a füle mögött.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!