Zsivány fiúk, okos lányok.
- A lányok könnyebben alkalmazkodnak az iskolai elvárásokhoz, de ennek megfizetik az árát.
- Az általános iskola alsó osztályaiban a tanárok több figyelmet szentelnek a fiúknak.
- A tehetséget elevenségük ellenére a fiúknál veszik észre előbb.
Ki kapja a nagyobb elismerést: aki mindig jól viselkedik, és megbízhatóan hozza az elvárhatót, vagy az, aki „rosszgyerekként” nyújt időnként kiemelkedőt?
Egy sokszor idézett kutatás szerint – Nemes Lívia és munkatársai végezték még az 1970-es években – annak ellenére, hogy a lányok egész életükben egészségesebbek, mint a fiúk, iskolakezdés után mégis többször kerülnek orvoshoz. Jól tanulnak, kedvesek és látszólag könnyen alkalmazkodnak, de ezért szorongás okozta fizikai tünetekkel, hasfájással, hányingerrel, szédüléssel fizetnek. Másképp élik meg a fiúk és a lányok az iskolai mindennapokat, megerősíti ezt dr. Rostás Rita pszichológus is, aki több kutatásban is részt vett, amely a nemek közötti különbségeket vizsgálta kisiskolás korban. Egyik vizsgálatukban másodikos negyedikes gyerekeket kérdeztek meg az iskolához való viszonyukról. Másodikban, viszonylag közel az iskolakezdéshez a fiúk optimisták, az iskola számukra kaland, amibe jó belecsöppenni, fel kell fedezni, „meg kell hódítani”, a lányok viszont félénkebbek, visszahúzódók, szoronganak az elvárásoktól. Nemtől függetlenül a legtöbben állították: a fiúknak jobb a suliban, mert erősebbek, ügyesebbek és okosabbak. Egy dolog volt, amiben jobbnak tartották a lányokat, az pedig a fegyelmezettség.
Negyedik osztályra változik a kép, az iskola elveszíti kezdeti varázsát, a kalandok a falakon kívülre kerülnek, belül marad a kötelesség. Így a szorgalom és a fegyelem fontosabbá válik, ezért akkorra gyerekek már úgy látják, hogy a lányoknak könnyebb: ők tartják magukat jobb tanulónak, jobban élvezik az iskolát. „Feltételezésem szerint a kisfiúk lemondanak arról, hogy megfeleljenek az iskola által közvetített elvárásoknak. Ennek az is oka lehet, hogy alig vannak férfi tanítók, a rendszeres tanulást, az iskolát nőiesnek tartják. Nemüknek megfelelő vonzó, követhető mintát nem találnak az osztályteremben, s amúgy is inkább mozognának, mint egy helyben ülnének a könyv felett” – mondja Rostás Rita.
Önbizalommal mégsem állnak jól a lányok, mint arra az amerikai Stanford egyetem pszichológusa, Carol Dweck által az 1980-as években végzett kutatás is rámutat. Amikor nehéz, ismeretlen feladatokkal szembesülnek, a magas intelligenciahányadosú lányok sokkal hamarabb „bedobják a törülközőt”, mint a hasonló képességű fiúk, akik kihívásnak tekintették a dolgot. Rostás Rita szerint valószínűleg nincs ez másképpen Magyarországon sem, a lányok empátiás készségüknek köszönhetően inkább azt tanulják meg, hogyan kell megfelelni az adott tanító néni elvárásainak, de közben nem igazán tanulnak megküzdeni a helyzetekkel.
A lányok önbizalomhiánya nem független az őket körülvevő környezet elvárásaitól és sztereotípiáitól. Vizsgálták a pedagógusok viszonyát és kommunikációját fiúkkal és lányokkal szemben. Azt találták, hogy a pedagógusok jobban bátorítják a fiúkat, mint a lányokat. Annak ellenére, hogy a bekiabálások 77 százaléka a fiúktól származik, 71 százalékban mégis őket dicsérik. Hiába fegyelmezetlenebbek, a szidásnak csak 57 százalékát zsebelik be. „Az órai segítség 78 százalékát is a fiúknak nyújtják a tanítók, aminek oka lehet, hogy így próbálják elejét venni a rosszalkodásnak. De egyszerűen arról is szó lehet, hogy a lányok ügyesebben oldják meg maguktól a feladatokat” – teszi hozzá Rostás Rita. Hasonló jelenség, hogy amikor tehetséges gyerekeket kellett említeniük a pedagógusoknak, harmadikban 62 százalékban, negyedikben pedig 56 százalékban fiúneveket mondtak, holott olyan osztályban tanítottak, ahol többségben voltak a lányok.
Óramegfigyelések közben az is feltűnt főiskolás hallgatóknak, hogy a kislányokat sokszor csoportként kezelik, míg a fiúkat egyedekként. Ez abban nyilvánult meg, hogy fiúkat általában a nevükön szólították, az együttműködő lányokat pedig sokszor név nélkül csoportként utasították.
„Valahogy mindig egyértelmű volt, hogy ezek az általános felszólítások, vagy a »ti« a lányoknak szól. Persze ez is kapcsolatban van a fegyelmezettséggel is. Akikkel szemkontaktusban áll a tanító, akik figyelnek az órán, azokat lehet könnyen név nélkül is megkérni valamire” – mondja Rostás Rita. De ha mindez odavezet, hogy aztán csak fiú név jut az eszükbe, ha tehetséges gyerekeket kell felsorolni, akkor a lányok éppen a jó viselkedésük miatt kerülhetnek hátrányba.
Észak-Európa országaiban sokszor úgy igyekszenek leépíteni a nemi sztereotípiákat, hogy a nemi különbségeket ignorálva, egyenlőbben, „uniszex” módon próbálják nevelni a gyerekeket. A pszichológus azonban ebben nem igazán hisz, mivel a különbségek egy része bizonyítottan genetikai, és nem hamis, a társadalom által gerjesztett kép. Tény, hogy a fiúk általában mozgékonyabbak, jobb térismereteik miatt jobbak matekból, a lányok pedig emocionálisabbak, hamarabb beszélnek, az olvasás és az írás is jobban megy nekik: „Nem gondolom, hogy az lenne a cél, hogy megszüntessük a különbségeket, amelyek alapvetően megjelennek a gyerekek között.
De azt igen, hogy ne erősítsük tovább ezeket, és ebből senkinek ne származzon hátránya élete során.”
„Szerintem a lányoknak könnyebb az iskolában, mert ők okosabbak. Többet is jelentkeznek, mert többször tudják a választ, mint a fiúk. A fiúk lehet, hogy erősebbek, de az nem jelent semmit. Okosnak lenni jobb. Mert például van egy medence, és ott van egy tábla, hogy nagyon mély, és ha buta vagy, nem tudod, és beleugrasz. A fiúk sokat lökdösődnek, köpködnek, gáncsolnak, verekednek a szünetekben és az udvaron. Néha a lányokra – nem rám – is szokott lenni azért panasz, de a fiúkra sokkal több.”
LILI RÓZA, ELSŐS
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
