„Ha Obamát újraválasztják, Iránnak lesz nukleáris fegyvere. Ha Mitt Romney-t választják meg, akkor Iránnak nem lesz nukleáris fegyvere” – jelentette ki nemrég az Egyesült Államok legesélyesebb republikánus elnökjelöltje. Ha ennyire kategorikus kijelentéseket nem is tehetünk, megnéztük, mi vár a világra 2012-ben.

 
Ahmedinedzsád iráni elnök

Mozgalmas évnek nézünk elébe, az biztos. Jövőre az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagjából négyben, az USA-ban, Francia­országban, Kínában és Oroszországban választásokra, vagy legalábbis hatalomátadásra kerül sor. Az utóbbi két államban az eredmény szinte biztosra vehető. Oroszországban a márciusi elnökválasztásra ugyan árnyékot vethet a mostani csalási botrány, de az szinte kizárt, hogy ne Vlagyimir Putyin legyen az államfő. Kínában pedig annak ellenére, hogy még korántsem biztos, hogy Li Keqiang miniszterelnök-helyettes és Xi Jinping elnökhelyettes lép-e egyszerűen eggyel feljebb a ranglétrán, vagy helyet cserélnek, az eredmény ugyanaz lehet, mert a Kínai Kommunista Párt az egyéni ambícióknak nem sok teret ad.

Franciaországban néhány hónapja még egyértelműen a szocialista elnökjelölt, François Hollande vezette a közvélemény-kutatásokat, de mostanra kezd elhalványulni az előnye. Ha ma tartanák az első fordulót, Hollande-ra a franciák 27 százaléka szavazna, és Nicolas Sarkozy elnök csak 3 százalékponttal maradna le mögötte, míg a második fordulóban 57:43 arányban győzne a szocialista politikus. Ha ez így folytatódik, és esetleg Sarkozy tartogat még egy-két meglepetést a tarsolyában, amellyel Európa megmentőjének a szerepében tetszeleghet, nagyon szoros versenyre számíthatunk tavasszal.

Az Egyesült Államok hihetetlenül bonyolult választási rendszere miatt az eredményeket most még csak találgatni lehet. De ha feltételezzük, hogy a legesélyesebbnek és legfelkészültebbnek tűnő republikánus jelölt, Mitt Romney és Barack Obama között kell majd az amerikaiaknak dönteniük, a jelenlegi elnök győzhet, de csak hajszállal: a különböző közvélemény-kutatások átlagosan 2 százalékpontos előnyt mutattak ki Obamának.

Azonban ha Romney nyerne, az jelentős változásokat hozna a világpolitikában. A politikus nagy érdeme, hogy egyáltalán van külpolitikai stratégiája, ami a többi republikánus jelöltről nem mondható el, de az már most nyilvánvaló, hogy a konzervatívokra jellemző keményebb, erőfitogtatásra épülő irányvonalat követné a nemzetközi kapcsolatokban. Látható ez a fent idézett véleményből, de erre utal az is, hogy egy novemberi vitában kijelentette, az USA-nak be kell zárnia a piacait Kína elől, ha az nem tartja be a kereskedelmi normákat. A kampányban ezt még meg lehetett bocsátani neki, de elnökként a karrierje végét jelentené egy ilyen nonszensz ötlet, tekintve, hogy az ázsiai ország 1500 milliárd dollárnyi államkötvényével az USA legfőbb hitelezője.

2011-ről öröklött problémákkal a világ más részein is szembesülni fognak. Ilyen például az arab tavasz hatása: azzal, hogy a diktatúrák megdőltek, az addig stabil politikai berendezkedést fejetlenség váltotta fel. Például Egyiptomban most a katonai vezetés ellen tüntetnek, míg a hosszadalmas választáson rendre az iszlamisták győznek. De a nyugati világ szempontjából egyik fél sem ígér sok jót, ha hatalomra kerül. Szíriában is egyre feszültebb a helyzet, a kormányellenes tüntetéseknek a becslések szerint már 4000 áldozata van. Súlyosbítja a problémát, hogy Szíria a nagyhatalmi érdekek ütközőzónája: Irán mindent megtesz azért, hogy a vele szimpatizáló Basir el-Asszad elnöknek ne kelljen lemondania, míg Szaúd-Arábia és Törökország azon dolgoznak, hogy az Irakból történő amerikai kivonulás után létrejövő közel-keleti hatalmi vákuumba Irán ne tudjon benyomulni. Ehhez járul hozzá, hogy az iráni atomprogram miatt Izrael és a síita állam konfliktusa egyre mélyül, ami akár katonai lépésekhez is vezethet. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az izraeli-palesztin békefolyamat a nagyhatalmak minden erőfeszítése ellenére sem halad előre. Jól jellemzi ezt, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök szerint a közel-keleti helyzetet megoldani nem lehet, csak kezelni.

Az al-Kaida regionális szervezeteinek terjeszkedése jelentheti az egyik legnagyobb problémát 2012-ben. A szomáliai al-Sabaab milícia tevékenysége, amely ellen nemrég a szomszédos Kenya indított offenzívát, már régóta ismert. Viszont új fejlemény a szervezet nigériai ágának, a Boko Haramnak karácsonyi robbantása a fővárosban, amelyben 25 templomba igyekvő keresztény lelte a halálát. Az Afganisztánnal és Pakisztánnal kapcsolatos terrorfenyegetettség pedig nem újdonság.

2012-ben egy nagy talány van még: Észak-Korea kérdése. Ugyanis elképzelhető, hogy az elhunyt diktátor fia, Kim Dzsong Un hatalmát az ország katonai erejének demonstrálásával akarja majd megszilárdítani. Ennek célpontja pedig nem is lehetne más, mint az USA egyik legfőbb szövetségese, Dél-Korea. Ebben pedig partnerre lelhet Kínában, akit egyre jobban bosszant az USA fokozott érdeklődése a csendes-óceáni térség iránt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!