Balatonba senki ne ugorjon fejest; az északi partok előtt se, a déli oldal sekély vizében különösen ne. És ne menjünk egyedül fürdeni, főleg, ha idősek, betegek vagyunk.

Ez a két legfontosabb intelem Nánási Ákos doktor szerint, aki szakmáját tekintve szemészorvos, de már a kilencvenes évek közepe óta vezeti azt az önkéntes mentőcsapatot, amelyik a zamárdi szabad strandon vigyáz a fürdőzők biztonságára; a vízimentőket hajdúsági mentőtisztek és orvosok egészítik ki, akik családostul itt nyaralnak és közben felváltva ügyelnek. Ilyen szolgálat nincs több a Balaton partján.

Zamárdi vitorlás és vízimentő egyesület – virít a felirat a kék konténeren Zamárdi legnépszerűbb strandjának, a Bácskai utcainak a sarkában, a kishajókikötő tövében.

„Futkosós ez a nyár – állapítja meg Marcsó Árpád (fenti képünkön) hajóvezető; negyven éve balatoni „tengeri medve”, vízirendőrként is szolgált, s kezdettől fogva Nánási doktorék csapatában önkénteskedik.

– Ennyi déli szélre nem emlékszem, mint idén. Az a legveszélyesebb, hiszen ilyenkor a Balaton közepe felé fúj és befelé sodor mindent; vízibiciklit, labdát és a divatos gumiszörnyeket, muszáj utánamenni, aztán sokan már csak azt veszik észre, hogy elfogyott a lábuk alól a talaj. Vagy bár a víz nyakig ér, de a szélben kialakult egy tíz-húsz centis pára a víz fölött és a fürdőző ilyenkor már nem a levegőt, hanem a vizet lélegzi be…

Marcsó Árpád azt mondja, ő a négy évtized alatt megtanulta: aki nem tiszteli a Balatont, az bajba kerülhet. „Mert bár látszólag csak egy tó, aminek a túlsó partját is jól látni, különösen itt Zamárdi és a Tihanyi-félsziget között, de meglepetésekkel teli. Zamárdinál például a bójasor után hamar két méter a víz, itt van ugyanis a marás, innen töltötték fel a mai vízparti területeket.”

Nánási doktor arra emlékeztet: 1996-ban került ki a bójasor a zamárdi partok elé, közvetlenül ezt megelőzően kezdték el a tevékenységüket, és attól fogva megszűntek a vízbe fulladások.

„Az 1994-es kezdésünket megelőző nyáron csak itt, Zamárdinál hatan fulladtak a Balatonba. Ekkor találkoztam a siófoki vízirendészeti őrs parancsnokával és említettem neki: van egy hajóm, nincs-e szükség segítségre a vízimentésben? Nagyon is van, ezt felelte.”

Merthogy a szemészorvos már 16 éves korában motorcsónakot épített, és ekkor, korengedménnyel hajóvezetői vizsgát is tett. Minden nyarát Zamárdiban töltötte, akkoriban még motorcsónakok is szelhették a Balaton vizét. Ma már csak vitorlások – a doktor is áttért hát a vitorlásépítésre. A páciensei pedig megtanulták: a nyár három hónapjában javarészt a Balatonnál találják meg, ekkor csak „átutazóként” rendel Diósdon és környékén.

S hogy miképpen kerültek a debreceni és környékbeli mentőtisztek és mentőorvosok Zamárdiba?

Egy mentőskongresszuson Kovács Zsolt, a siófoki mentőállomás akkori, történetesen zamárdi vezetője vetette fel: nem volna-e kedvük a hajdúsági mentőorvosoknak kéthetes váltásokban Zamárdiban nyaralni családostul és közben ügyeletet adni a szabad strandon?

„Nagyon is volt kedvünk – mondja a zamárdi kék konténer előtt Pápai György, aki már az első, 1994-es nyarat is itt töltötte, s ma már az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) orvosigazgatója. – Szezononként hét-nyolc család váltja egymást a helyi önkormányzat által biztosított lakásban, a mentőcsapatot a három-négy vízimentő mellett mindig egy egészségügyis (mentőorvos vagy tiszt) egészíti ki. Hárman jövünk kezdettől fogva, el se tudjuk már képzelni a nyarunkat Zamárdi nélkül. Nyaralás ez, egy kis munkával.”

Hol több, hol kevesebb a teendő Pápai György szerint, „ezen a nyáron augusztus első szombatja volt a legstrapásabb, a jó időben hatalmas tömeg strandolt, egymás után jöttek a vágott sebek, sérülések, eltűnések, meleg miatti ros?szullétek. A vízimentők a vízben, mi a parton, így komplett a csapat és a szolgáltatás. A helyi nyaralók már annyira megszokták a jelenlétünket, van, hogy felhívnak bennünket, mert belázasodott a gyerek – ilyenkor se mondunk persze nemet.”

Ezen a nyáron eddig már tizenöten fulladtak a Balatonba – az elmúlt tíz évben egyszer sem volt ilyen magas ez a szám. Vajon mi lehet ennek az oka, felelőtlenebbek a strandolók? – találgatjuk, éppen ott, ahol az egyik legbiztonságosabb a fürdőzés a Balatonnál.

„A megelőzés a legfontosabb, ezt mutatja a zamárdi példa – magyarázza Pápai György. – A vízimentők kimennek a hajójukkal és figyelnek, figyelmeztetnek.”

„A legutóbbi hétvégén akkora volt a tömeg, hogy ilyet utoljára talán a nyolcvanas évek végi, kilencvenes évek eleji legendás tömegturizmus idején láttunk – állítja Nánási Ákos. – A fürdőzők között több olyan is akadhat, aki túlságosan felszabadult, aki nincs tisztában a Balaton veszélyeivel. Zamárdiban egyébként, aki nem tud úszni, az csak mentőmellén?nyel vízibiciklizhet.”

„Talán jobban megüti a nagy meleg az embereket – találgat tovább Marcsó Árpád. – A többség tudja, miért vagyunk a vízen viharjelzéskor, déli szélben, de nem mindenki fogadja meg, amit mondunk. Gyakorta válaszolják vissza, hogy »ott fürdök, ahol akarok«”. Vagy, hogy »én ügyész vagyok«. Csakhogy egy ügyész is nagyon csúnya vízihulla tud ám lenni...”
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!