A Fiumei úti Nemzeti Sírkert és a hányatott sorsú Sorsok Háza tőszomszédságában rejtőzik Budapest talán legszebb, legérdekesebb sírkertje, ami évtizedes elfeledettség után párizsi mintára a budapesti Pére-Lachaise-ként éledhet újjá.
A Salgótarjáni utcai zsidó temetőben sétálni egyszerre hátborzongató, felemelő és végtelenül megnyugtató érzés, miközben körülvesz minket a történelem: itt nyugszik Fényes Adolf festőművész, Vázsonyi Vilmos igazságügy-miniszter, Weiss Manfréd és Bertold, a Csepel Művek alapítói, a Hatvany–Deutsch és a Goldberger család tagjai, valamint Wechselmann Ignác, a Vakok Intézetének alapítója is.
A sírkertet 1874-ben nyitották meg a Kerepesi úti temető egy elkülönített részén, de kis mérete miatt a 20. század elejére gyakorlatilag megtelt. A két világháború között már alig temetkeztek itt, bár a II. világháború után a pesti gettó halottainak egy része, a Dunából kihúzott holttestek és a nyilasok áldozatai is ide kerültek.
A temető a múlt század második felében egyre inkább az enyészeté lett: karbantartásáról nem gondoskodtak, miközben fosztogatók, vandálok „látogatták”.
A természet pedig lassanként visszahódította a területet, így – bár a közelmúltban a sétányokat megtisztították és a sírkert újra látogatható – sok helyütt még ma is a kambodzsai templomváros, Angkor romjaira emlékeztet: sűrű, dzsungelszerű növényzet fedi a kidőlt síremlékeket, megroggyant kriptákat.
A műemléki védelem alatt álló sírkert a kiegyezés utáni magyar zsidóság kultúrájának reprezentatív emléke, és megtaláljuk a kor legnevesebb építészeinek, szobrászainak munkáit is: a bejárati kaputorony és a szertartási épület Lajta Béla – a fővárosi Vakok Intézete és az Új Színház tervezője – tervei alapján készült, de megtalálható itt Kisfaludi Strobl Zsigmond számos szobra is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!