- Ausztriában populista fordulatot hozhat a vasárnapi választás

- Egy 31 éves fiatalember, Sebastian Kurz lehet az új kancellár

- Valószínűleg hatalomra jut a jobboldali Szabadságpárt

  <h1>Az osztrák pártok támogatottsága - Forrás: Research Affairs/Österreich, 2017. október 9.</h1>-
  <h1>Sebastian Kurz a kampányban - Fotó: Alex Halada, AFP</h1>-

Az osztrák pártok támogatottsága - Forrás: Research Affairs/Österreich, 2017. október 9.

- – Kép 1/2

Kellemetlen meglepetés érte a bécsi bevásárlóutcán, a Mariahilfer Strassén állatmaszkban fellépő utcazenészeket. A rendőrség tudatta velük, hogy törvényt sértenek. Nem a muzsikálással van a baj, hanem azzal, hogy a jelmeztől nem látszik az arcuk. Ausztriában ugyanis életbe lépett az arcot teljesen eltakaró viseletek tilalma. A választási kampány hevében fogant új jogszabályt „burkatörvénynek” nevezi a köznyelv, merthogy nyilvánvalóan az ott élő muszlimokra találták ki, de az indoklásban a felismerhetőség szerepel, ezért utcai bohócok, eleven kabalafigurák és fázós biciklisták baja is meggyűlt már a hatósággal. A törvény ezzel együtt is népszerű, mert sokan azt remélik, hogy segít megállítani az alpesi ország „iszlamizációját”.

A burkatilalom – minden abszurditásával egyetemben – nagyszerűen érzékelteti a közhangulatot a vasárnapi előrehozott választások előtt. A felmérések szerint toronymagas esélyes az Osztrák Néppárt (ÖVP) és ifjú kancellárjelöltje, Sebastian Kurz külügyminiszter (lásd keretes írásunkat). Kurznak pedig mindig van egy-két népszerű ötlete. Az elsők között sürgette a határok lezárását a menekültek előtt 2015-ben. Nemcsak a muszlimok zavarják, hanem a közép- és kelet-európai migránsok is. Például jócskán megrövidítette volna az Ausztriában dolgozó EU-polgárok családtámogatását (ha a gyerekek nem ott élnek), sokuktól megvonta volna a szociális segélyeket (ha még nem fizettek be elég járulékot). Ez nagyon rosszul jött volna a magyar (cseh, szlovák, horvát, román, lengyel, bolgár) munkavállalóknak, és csupán a Szociáldemokrata Párt (SPÖ) ellenállása miatt nem lett belőle törvény.

Csakhogy az SPÖ mélyrepülésben van. A nagyobbik kormányzópárt évtizedek óta – néhány ritka kivétellel – rendre megnyerte a választásokat, most viszont csúfos kudarc elé néz. Pedig nagy reményeket fűzött a tavalyi, ciklus közbeni kancellárváltáshoz.

Az új kormányfő, Christian Kern az ÖBB állami vasúttársaság éléről érkezett a politikába, de a várt menedzserszemlélet helyett botrányt hozott az őt jelölő szocdemek nyakára. Izraelben korrupció és pénzmosás gyanújával letartóztatták tanácsadóját, Tal Silbersteint, aki az osztrák sajtó szerint negatív kampányt készített elő, és fiktív Facebook-profilok használatával próbálta volna lejáratni az ellenfeleket.

A kínossá vált „éceszgébert” kirúgta az SPÖ, de ezzel nem tudta meg nem történtté tenni az ügyet. Ez volt a fő téma a kancellár és a kihívó Kurz tévévitájában is, amely sárdobálásba torkollt. A második világháború utáni osztrák politika a szívélyes kétpárti háttéralkukról szólt, ez a tempó teljesen szokatlan az „örök nagykoalíció” pártjaitól.

A megkérdezettek többsége egyébként Kurzot látta jobbnak a tévévitában, de a marakodás igazi győztese a populista Szabadságpárt (FPÖ). Ambiciózus vezetője, Heinz-Christian Strache nevető harmadikból kacagó másodikká léphet elő vasárnap, ha valóban a második legnagyobb frakciót állíthatja a törvényhozás alsóházában, a Nationalratban. A várható erőviszonyok pedig valószínűsítik, hogy jobboldali, ÖVP–FPÖ koalíció alakul. Tavaly a Szabadságpárt jelöltje csak hajszállal maradt le az államfői posztról, most a populisták hatalomra juthatnak Bécsben (is). Legutóbb 2000-ben (még a csokornyakkendős Schüssel kancellár és az azóta megboldogult fenegyerek, Jörg Haider idejében) volt ilyen „jobbos” együttműködés.

Akkor Európa-szerte felzúdulást keltett, hogy a szélsőségesnek tartott „kékek” helyet kaptak a konzervatív vezetésű kormányban. Ma már nem tabu a fekete-kék koalíció – ennyit változott a korszellem, a Zeitgeist 17 év alatt.



Felfüggesztették a Szabadságpárt egyik stájerországi polgármesterének párttagságát, miután állítólag náci karlendítéssel és Heil Hitlerrel köszönt.
Ausztriában, Hitler szülőhazájában törvény tiltja a nácik dicsőítését, a kormányba tartó FPÖ pedig igyekszik mérsékelt pártként megjelenni a választások előtt. Ám ez nem igazán sikerül. Egy másik emberük, Andreas Schmidt képviselőjelölt (amúgy hivatásos katona) olyan fotómontázst küldött a barátnőjének e-mailben, amely a berlini Reichstagban, a Führer mögött ábrázolja. A másik képen a nürnbergi vádlottak padján ül a fiatalember, mellette felirat: Don’t cry because it’s over, smile because it happened, vagyis: „ne sírj, hogy elmúlt, mosolyogj, mert megtörtént”. Schmidt azzal védekezik, hogy nem ő készítette az „ízléstelen montázsokat”, csak meg akarta mutatni őket a barátnőjének.


ORBÁNÉK KURZ PÁRTJÁN.
Nincs abban semmi meglepő, hogy a magyar kormány nyíltan támogatja a várható győztest.
Szijjártó Péter külügyminiszter azt mondta, fontos szövetségesnek tekinti Sebastian Kurzot, mert egyetértenek abban, hogy a külső határok védelme a legfontosabb szempont a migrációs válság kezelésében. „Azt gondolom, nagyon fontos Magyarország szempontjából is az Ausztriában zajló választási kampány, hiszen ha egy néppárti vezetésű kormány alakulhat, akkor újabb fontos szövetségesünk lesz egy kormány vezetője”
– mondta az MTI-nek a külügyminiszter.


"Kurz megbízhatatlan szövetséges lenne Berlin és Párizs számára? Egy álcázott Orbán Viktor, akinek a gátlástalanságát egyébként nagyon nem szereti nyilvánosan bírálni?"
– Christian Rainer az osztrák Profil magazinban,
Sebastian Orbán? című cikkében

Sebastian Kurz a világ tíz legbefolyásosabb fiatal vezetőjének egyike a Time magazin listáján (Next Generation Leaders).
Az 1986-os születésű bécsi fiú szédületes gyorsasággal kezdte karrierjét. Beszippantotta a politika, a jogi egyetemet – éltanuló létére – már be sem fejezte. A jól fésült, öntudatos fellépésű, választékos eleganciával öltözött fiatalember 24 évesen lett a fővárosi tanács tagja, a következő évben a belügyminisztérium integrációért felelős államtitkára, 2013-ban pedig Ausztria történetének legfiatalabb külügyminisztere. Tárcájához tartoznak az európai és integrációs ügyek is, ezeket a témákat rendre ügyesen használta ismertségének és népszerűségének növelésére.
A Néppárt elnökévé (és kancellárjelöltjévé) a szavazatok 98,7 százalékával választották, azóta is nyerő embernek tűnik: a harmadik helyről az elsőre hozta fel a konzervatívokat a közvélemény-kutatások szerint. Hívei szerint pragmatikus politikus, nem rabja az ideológiának, konkrét kérdésekre keres gyakorlati válaszokat.
Kampányában sokat profitált a kormánnyal szembeni elégedetlenségből, miközben maga is tagja a kormánynak. Kritikusai viszont úgy látják, hogy elvtelen, minden helyzetben csak a népszerűséget hajhássza. Egyszerre igyekszik kiszolgálni a választók változás iránti igényét és a stabilitás utáni vágyát. Programját, ha van, sikerült homályban tartania a kampány idején – jobbára megmaradt a migránsozásnál.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!