A gázatyuska ölelésében

Ha az orosz medve a tenyeredből eszik, a lábadból is fog, nagyjából így summázhatóOroszország sok évszázados külpolitikája – e hagyomány pedig Vlagyimir Putyint is köti. (A történelmi folytonosságról csak annyit, hogy a birodalomhizlaló cárok álmait túlszárnyaló Sztálin himnuszát az elnök ültette át – némi szövegkorrekcióval – a moszkvai demokráciába.) Bár pár éve még regionális nagyhatalomként vagy globális középhatalomként határozta meg magát Oroszország, ma – nyersanyagbázisa adta magabiztossággal – újra nagyhatalmi allűröket produkál. Az orosz diplomácia alapelve pedig ismét úgy szól: „erő van, ész nem szükséges” (eredetiben még jobban hangzik: „szilá jeszty, umá nye nádá”).

És hogy mi adja az erőt? A Gazprom nem úgy viselkedik, mint egy klasszikus energiacég, azaz betölti valamilyen csőbe a gázt, majd kiállítja a fogyasztónak a számlát. A gázóriás – valódi nagyfőnöke a Kremlben lakik – sokkal inkább politikai elitet (de legalábbis holdudvart) és stratégiai befolyást vesz, így biztosítva a hosszú távú vásárlást. A jelenlegi magyar kormányt a biztonságpolitikaiaknál sokkal inkább foglalkoztatják a gazdaságpolitikai szempontok, a bilaterális üzletek, magyarázta Deák András külpolitikai szakértő a Közép-európai Egyetemről.

Deák szerint addig azért nem feszül a húr, hogy Magyarország nyíltan konfrontálódjon a NATO-val vagy az EU-val Oroszország érdekében – inkább a kárminimalizálásra helyezi majd a hangsúlyt, azaz megpróbálja elérni, hogy a lehető legkevesebb gazdasági szankciót léptessék életbe Moszkvával szemben.

A szakértő úgy véli, attól, hogy az orosz diplomácia esetleg fenyegetőzik a kétoldali viszonyban, nem kell túlzottan megremegni, az orosz külpolitika ugyanis gyakran csapkodja az ajtót. Egyszerűen túlfélik az oroszokat. Ugyanakkor jogos kérdés, hogy mi táplálja ezt a „túlfélelmet”– például senki nem ismeri a paksi alku hátterét.

Ráadásul derült égből villámcsapásként jött az atomerőmű-bővítés – a gyorsaság pedig gyanút keltett a nemzetközi diplomáciában.

A gyanút tovább táplálta, hogy a magyar miniszterelnök hallgatott az ukrán események kapcsán. Ennek az is lehet racionális magyarázata, hogy még nem voltak véglegesítve a mintegy 3000 milliárd forintos magyar–orosz megállapodás részletei, így az ukrán helyzet okozta válsághelyzetben a magyar fél egyszerűen lefagyott, és egyfajta öncenzúra lépett működésbe.

Az orosz nagylelkűségre kár apellálni

A magyar gázszükséglet 80 százalékát importból fedezik, és ennek zömét – 6 milliárd köbmétert – az oroszok prezentálják.  Ez a mennyiség Ukrajnán át kúszik ide – ha úgy tetszik, az energiafüggőség miatt Moszkva futószárra veheti a magyar politikát. Már csak azért is, mert a Gazprom nem cáfolta azt a hírt, miszerint 20 százalékkal hajlandó lenne csökkenteni a gáz árát. Magyarán Orbán orosz forrásból fedezné az újabb rezsicsökkentést. Moszkva nagylelkűségére persze kár apellálni, a kedvezőbb gázszámlát a paksi beruházás során kompenzálja majd. Ráadásul a jelek szerint az oroszok hosszú távra „stabilizálni” akarják a piacot, hiszen szintén nem cáfolt hírek alapján a Gazprom 20 százalék erejéig bevásárolná magát az MVM-be.

Csövek földje

A Gazprom tavaly mintegy 162 milliárd gázt exportált – ebből 70 milliárdot az ukrajnai vezetékek szállítottak Nyugatra. Ha Ukrajna „elvész”, akkor a Fekete-tenger alatt futnak majd a csövek, így megeshet, hogy az eredeti tervekkel szemben kikerülik Magyarországot. Ez pedig jelen állás szerint a legrosszabb forgatókönyv – ugyanis ha megépül a Déli Áramlat, akkor lehet arról tárgyalni, hogy a tranzitvezeték esetleges szabad kapacitásain érkezhessen olcsóbb orosz vagy azeri gáz.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!