A gyerekek öröme, a szülők terhe

Ami megkönnyebbülés a gyerekeknek, fejtörés a szülőknek – 10 hétre kell jobb esetben programot, vagy legalább felügyeletet biztosítaniuk csemetéik számára. Ahol nincsenek nagyszülők, és a szülők munkahelye sem rugalmas annyira, hogy tolerálja az irodákban általában csak unatkozó gyerekeket, ott a szülők táborok ezrei közül válogathatnak.

Ezeknek az ára igencsak borsos, egy hét akár 100 ezer forintba is kerülhet, bár a határ a csillagos ég. „Nagyon sok szülőnek jelent gyakorlatilag megoldhatatlan feladatot a gyerekek nyári elhelyezése, sok a kulcsos gyerek, akik jobb híján plázákban lófrálva, a tévé vagy a számítógép előtt töltik a nyár jelentős részét” – mondja Fodor Katalin, a Szülői Hang közösség képviselője, aki szerint még a szerencsés családok is csak egy-két hétre jutnak el nyaralni, a további másfél-két hónapra nem egyszerű programot szervezni a gyerekeknek.

Bár reprezentatív felmérés nincs arról, hogy a szülők többsége hogyan oldja meg, Fodor Katalin szerint ez biztosan egy olyan kérdés, amiről érdemes lenne beszélni, konzultálni.

Nincs elég szakember

A települési önkormányzatok feladata lenne a gyerekek nyári felügyeletét biztosítani, ebben az esetben a szülőknek csak a napi étkezés költségeit kell állnia. Az önkormányzatok egy részének lehetőségeit azonban meghaladja ennek a megszervezése – erősíti meg Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke. „Nem elsősorban az anyagi teherrel van a probléma, hanem a humán erőforrás biztosításával. Egyszerűen nincs elég ember” – mondja a településvezető, aki szerint a helyzetet tovább nehezíti, hogy amióta az állam elvette az iskolák fenntartását és üzemeltetését az önkormányzatoktól, nem ők a pedagógusok munkáltatói sem. Korábban az önkormányzat kijelölte, hogy mikor melyik iskola az ügyeletes, hol kell megszervezni a felügyeletet, a tanárok pedig intézményen belül megbeszélték, ki mennyit vállal ebből a teherből. Viszont az önkormányzat most nem kötelezheti a tanárokat, hogy vállaljanak nyári „műszakot”.

Szintén nehéz megszervezni a gyerekek étkeztetését nyáron, különösen a kistelepüléseken, hiszen közkonyhákon dolgozók is szabadságra mennek, ráadásul a vendéglátást kiemelten sújtja a munkaerőhiány. Gémesi György szerint a megoldás az lenne, ha a nyári felügyeletet is az iskolák fenntartója, vagyis az állam biztosítaná, és nem az önkormányzatokra hárítaná ezt a feladatot.

Az is településfüggő, hogy hol tudják megszervezni a felügyeletet, vannak olyan városok, amelyeknek van nagyobb zöldterülete vagy táborszerű létesítménye, ahol a gyerekek szabadban tölthetik a napjaikat, de sok helyen csak az iskolaépület, udvar áll rendelkezésre. A probléma elsősorban a városokat érinti, hiszen a falvakban kevesebb baj érheti a „kulcsos” gyerekeket. Gémesi György ugyanakkor úgy véli, jellemzően a szociálisan hátrányos helyzetű szülők nem tudják megoldani a nyári felügyeletet, nincs pénzük a drága táborokra, sőt az is előfordulhat, hogy otthon nincs mit enni, így elsősorban őket éri hátrány, ha az önkormányzat nem talál megoldást.

Hosszabb tanév, buktatókkal

A hét elején ismét felröppent a hír, hogy éppen a szülők kérésére az eddigieknél két héttel hosszabb lehet a tanév. A Népszava információi szerint már kormányrendelet is született erről, az Emberi Erőforrások Minisztériuma viszont cáfol – a következő tanév állításuk szerint még biztosan a korábbi rend szerint alakul. Abban teljes az egyetértés, hogy az iskolaépületek jelenlegi formájukban nem alkalmasak arra, hogy ott a forróságban gyerekek tartózkodjanak. Az épületek rosszul szigeteltek, a mostanában korán érkező meleg hamar felforrósítja őket, és nagyon kevés helyen van légkondicionálás. Ha lenne, annak sem örülne mindenki az egészségügyi kockázatok miatt. „A legtöbb helyen még sötétítőfüggöny sincsen, az ablakok rosszul záródnak. Nem tartom elképzelhetőnek, hogy ezt megoldják, azokon a helyeken, ahol még a szappan beszerzése is gondot jelent” – mondja Fodor Katalin.

Talán éppen az infrastrukturális hiányosságok miatt a kiszivárgott tervezet is inkább kötelező „táborozásjellegű foglalkozásról”, vagyis egyfajta „erdei iskoláról” szól. Bár ez biztosan sok család számára jelentene megoldást, a megvalósításnak számos akadálya lehet. A Pedagógusok Szakszervezete szerint például az, hogy a pedagógusok így nem tudnák kivenni a számukra járó szabadságot, és bár egyébként is sokan vállalnak nyáron ilyen feladatot, egészen új helyzetet teremtene, ha ez kötelező lenne.

Egy működő modell

Az V. kerületi önkormányzat négy évvel ezelőtt igényfelmérő jelleggel indította el a Belvárosi Közösségi Teret, ahol kifejezetten a családok számára biztosítanak ingyenes csoportos foglalkozásokat, év közben is. Annak idején az önkormányzat azzal a nem titkolt szándékkal hívta létre a helyet, hogy megkönnyítsék a kerület családjainak a mindennapjait, ám a teret működtető Segítő Kezek Kft. akkor is kapóra jött, amikor a nyári táborszervezés a KLIK alá kerülő iskolák, azaz pedagógus szakemberek nélkül szakadt a nyakukba.

„Bár az önkormányzat a fenntartónk – mondja Poich Magdolna szolgáltatásszervezési referens –, saját szakembergárdával, pszichológusokkal, gyógypedagógusokkal, mozgásterapeutákkal dolgozunk. Nyaranta négy ingyenes tábort indítunk a kerületben lakó óvodások és általános iskolások részére, illetve a szünidő idején kibővítve él az időszakos, szintén ingyenes gyermekfelügyelet-szolgáltatásunk, melyet előzetes online regisztráció után vehetnek igénybe a családok. A Meseerdő Gyermekfelügyelet a nyárra különböző projekttémákkal készül: lesz hercegnőavatás, lovaggá ütés, indián nyár, kalóz kalandozás, tündérvilág, zenélés, no és persze kézműves foglalkozások.” A „megőrzőbe” hat hónapos kortól 7 éves korig érkezhetnek az V. kerületi gyerekek, akik 3 éves kor alatt heti három alkalommal 3 órát, 3–7 éves korig pedig 4 órát tölthetnek el a Meseerdőben. Sajnos a táborok most már várólistásak, de Poich Magdolna szerint nincsenek lehetetlenek, tavaly az ötödik várólistás helyről is került be gyerek például a Tűzmadár mesetáborba.

Bár csepp a tengerben, de az ilyen példákból is látszik, hogy „a választható tábor állami finanszírozása jó irány, csak éppen nem az iskolaépületekben, és nem a pedagógusoknak kötelezően előírt tevékenységként. Jó táborhoz ugyanis motivált – nem utolsósorban megfizetett – szervezők és lebonyolítók szükségesek” – írja a Pedagógusok Szakszervezete, amely nem érti, hogy az állam miért nem a bőkezűen finanszírozott Erzsébet-táborokat fejleszti tovább, és terjeszti ki minden gyerekre az ingyenes táborozás lehetőségét (és nem kötelezettségét).

Betelt. Betelt. Betelt.

„Sajnos már csak várólistás helyeink vannak” – olvasható szinte minden olyan táborleírásban már április-májusban, amelyek legalább vannak, túlmutatnak az iskolai napközis táborok „megőrző” jellegén, és költségigényüket tekintve is emészthetőbbek, mint a magánúton szerveződő, 35 ezer forintos átlagárú foglalkozáshetek. Ráadásul, aki nem elég szemfüles és nem gondol a nyárra jó előre, január-februárban akár, annak június elején már esélye sincs rá, hogy megcsípje az olcsóbb helyeket.

A gyerektábor-kereső oldalak több ezer lehetőséget sorolnak ugyan, de ha valaki a minimumként megjelölhető heti 10 000 forintot állítja be szűrési szempontnak, a több ezerből szempillantás alatt már csak ötvenvalahány marad országosan, a zömük hónapok óta betelve. Az a néhány, ami még mindig opció, számtalan homályos ponttal rendelkezik: a programleírás ugyan igen hangzatos, viszont vagy azt nem tudni, ki tartja, vagy azt nem, hogy hol, bizonyos esetekben azt sem, egészen pontosan mikor.

Aki nagyon alaposan körülnéz, beleakadhat olyan segítő szervezetekbe – többségük egyházakhoz köthető, mások kiszervezett önkormányzati kezdeményezések –, amelyek azoknak a családoknak igyekeznek segíteni, akik a kormánydefiníció szerint nem tekinthetők ugyan hátrányos helyzetűeknek, de a nyári szünet alatt nekik is fő a fejük a „hová tegyem a gyerekemet?” dilemmától. Ezek többnyire specifikus kezdeményezések, vagyis adott szűkebb közösségeket, helyi gyülekezeteket, esetleg, ahogyan a Belvárosi Közösségi Tér táborai is, adott kerületeket céloznak. Ugyanakkor van egy-egy olyan is, ahová hovatartozás nélkül várják a gyerekeket. Meláth Attila, a váci baptista közösség lelkésze például évek óta adományokból tart fent gyermektábort, melynek létszámát nem limitálja, hanem az aktuális jelentkezőkhöz szabja az önkéntesek számát. A „Mosolyhéten teljesen ingyenesen vehetnek részt az általános iskolás gyerekek – meséli a lelkész, – de évek óta fogadjuk az óvodáskorú testvéreket is. Évről évre egyre több önkéntessel dolgozunk, és a Szociális Szolgáltatások Háza szakemberei is lelkesen segítik a programjaink sikerét. Ezenkívül több felajánlást kaptunk különböző vállalkozásoktól is, így reményeink szerint idén is sok ajándékot tudunk majd szétosztani a vetélkedők, sportversenyek nyertesei között” – mondja büszkén.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!