A jég árán is megélnek

Hogy a felkutatásukkal, sőt a befogásukkal és elszállításukkal foglalkozzanak, elsőre őrült ötletnek tűnik. Pedig egy neves vontatásszakértő éppen erre vállalkozna – és ezzel az egyre fokozódó ivóvízproblémákra is megoldást ajánl. Már csak az a kérdés, miként kell levadászni egy jéghegyet és hogyan nyerhető ki belőle az édesvíz.

Szoknya a jégen

Emlékeznek még a Costa Concordia katasztrófájára? 2012-ben az itáliai Giglio-sziget partjai mentén zátonyra futott üdülőhajó mentési munkálatait és két évvel későbbi kiemelését (a roncs felállítását és elvontatását) a dél-afrikai Nick Sloane és csapata végezte. Sloane a közelmúltban sajátos ötlettel állt elő, hogy a Dél-afrikai Köztársaság szó szerint égető, rövid és hosszú távon is egyre nagyobb mértéket öltő ivóvíz-ellátási problémáira megoldást kínáljon. Fokváros és a Déli-sarkvidék északi partjai közti távolság nem megvetendő, körülbelül 2500 kilométer, itt fut össze az Atlanti- és az Indiai-óceán – Sloane ezen a tájékon kíván jéghegyekre vadászni. Az Antarktiszról tengerbe szakadt darabokat befogná és a Benguela-áramlást kihasználva utaztatná őket Afrika partjaihoz, ahol ivóvizet nyerne ki belőlük. Állítása szerint egy megfelelően kiválasztott jégtömb akár egy évre is biztosítaná Fokváros 160 millió literes vízigényét.

Sloane terve a következő: az óceánba kerülő, leszakadó jéghegyek mintegy 7 százaléka (271 ezer jéghegy vizsgálata alapján) alkalmas arra a méreténél fogva (500– 1000 méter hosszú), hogy vontatókötelek segítségével körbefogják és egy nagyobb tankerhajóval mozgásra bírják a nekik megfelelő irányba. A jégtömböt körbeölelő (300 tonna vonóerejű) két vontatókábelt egyfajta geotextíliából készült termoövként, -szoknyaként kell elképzelnünk, amik nem vájnak a jégtömbbe és nem olvasztják tovább, és egy harmadik kábellel csatlakoznak a hajóhoz. Az óceáni áramlásokat kihasználva, a mai technológia mellett könnyűszerrel eljuttathatnák az afrikai partokhoz, a horgonyzóhelyhez. Ahol a jéghegy kockákká aprítása és szárazföldre szállítása után (ez akár a tankereken is megoldható) hőkezelési és klórozási eljárással tisztítanák a kinyert, friss vizet. Majd palackoznák és Jéghegy márkanéven forgalmaznák.

A konzorciummá alakuló vállalkozás ráadásul egy egészségmegőrző tényezővel is magához vonzaná a befektetőket: Somlyai Gábor rákos daganatok elleni deutériummegvonási eljárására, felfedezésére hivatkozva. A magyar biológus 1993-ban publikálta először eredményeit a nehézhidrogén (deutérium) élettani szerepéről, mely, ha kivonjuk a szervezetből, a daganatos sejtek osztódásának megszűnéséhez vezethet. A deutérium-hidrogén izotóppár arányának megváltoztatása ma már humánkísérletek által is bizonyítottan csökkenti a rákos megbetegedések elterjedését. Sloane-ék szerint a sarki jég kisebb mértékben tartalmaz deutériumot, mint a normál ivóvíz (40 százalékkal kevesebbet), így az antarktiszi víz fogyasztása kifejezetten előnyös lehet az egészségmegóvás érdekében.

A hegy megy Mohamedhez

Hogy Nick Sloane és a dél-afrikaiak megvalósítják-e a márciusban közhírré tett elképzelésüket, még nem tudni, de ha nem vigyáznak, könnyen megelőzhetik őket konkurens jégvadászok – a sivatagból. Az egyesült arab emírségekbeli, Abu-Dzabiban székelő NABL cég ugyanis már idénre, de legkésőbb jövőre ígérte, hogy hasonló módon – jéghegyek utaztatásával – kíván úrrá lenni kiszáradási problémáin. Az Arab (Perzsa)-öbölbe persze jóval nagyobb kihívás a Déli-sarkról jeget úsztatni, de az arabok semmilyen nehézségtől nem riadnak vissza. Ráadásul nekik a pénz is rendelkezésükre áll ahhoz, hogy a terveik szerint egy jégóriás eltolatásából(!) és elolvasztásából öt évre elegendő ivóvizet biztosítsanak egymillió ember számára.

A 12 600 kilométeres utat a jéghegy egy év alatt tenné meg az Abdullah Mohamad Szulejman al-Sehi vezette cég szimulátorai szerint, és nemcsak ivóvizet, de jelentős időjárás-változást és turisztikai fellendülést is várnak a projekt megvalósításától: egy grandiózus jéghegy az arab partoknál valóban vonzaná a látványra is szomjazókat

Attól pedig nem kell tartani, hogy a nagy út során menthetetlenül elolvad a jéghegy, mivel tömegének 80 százaléka eleve a hűvös víz alatt van, a maradék kikukucskáló csúcs pedig szikrázóan visszaveri a nap sugarait.

Hogy mikor láthatják a sivatagok lakói a távolban feltűnő jéghegy csillogását, még nem tudni, mindenesetre 40 éve Szaúd-Arábiában már megfogant erre az igény, ám akkor sem a technológia, sem a pénzösszeg nem állt rendelkezésre.

Inni csak kell, nem?!

S ha már a pénz – hogy kinek mire telik! Egy kanadai italgyártó cég egyenesen lasszóval fogja be a Grönlandról leszakadó jégtömböket, hogy az így nyert vizet használja föl vodkájának gyártásához. A Canadian Iceberg Vodka Corporation megbízott emberei – új-fundlandi halászok – cowboyokat megszégyenítő módszerrel kerítik kötélvégre az elkanászodó jégdarabokat, majd a hajójukhoz húzva azokat, markolóval kiemelik őket és tovább aprítják, hogy aztán a tisztítás után tartályokban továbbadják az alkoholtartalmú italok készítőjének. Aki ezt követően a legalább 15 000 éve befagyott, szennyezetlen léből keveri vodkáját, amit az igazán kifinomult és vastag pénztárcájú vásárlók (egy üveg kb. 10 ezer forint) örömmel hörpintenek föl, azzal a felkiáltással: ilyen tiszta vizet még életükben nem ittak!

Utánpótlás pedig akad bőven, a klímaváltozás miatt egyre több és nagyobb vízkolosszus ugrik be a vízbe, ami egy 100 és 250 millió tonna súlyú „versenyzőnél” nem kis hullámokat kelt. Az északi jégvadászok mindenesetre ezekről kanyarítják le az úgy 1000 literes jégkockákat, amik végül – megolvasztva, aromásítva és alkohollal társítva – a poharakban végzik. (A cég évente 200 ezer palack italt forgalmaz – így az egykori halászok, ma jégbefogók megélhetése biztosított, ha a munka nem is mindig veszélytelen.)

A kérdés csak az, hogy a jégtiszta vizű vodkába milyen jégkocka kerül – mert az abszurdum, egyben nevetséges lenne, ha normál csapvízből fagyasztott jégkockák csilingelnének a poharak alján.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!