Oskar Schindler, Raoul Wallenberg nevét sokkal többen ismerik, mint Sir Nicholas Wintonét. Erről csakis ő tehet. Mert soha nem beszélt arról, hogy 1939-ben 669 halálra ítélt, főként zsidó kisgyerek életét mentette meg. „Láttam, hogy tenni kell valamit, és megtettem. Nem voltam különleges ember. Csak segítettem” – mondta szabadkozva ötven évvel később, amikor kiderült titka.
Hogy hogyan – az külön történet. Felesége, Grete keresett valamit a London mellett lévő maidenheadi házuk padlásán, 1988-ban. A kacatok között egy bőrtáskára bukkant, benne vázlatfüzet, vonaton ülő gyerekek fotói, levelek, és egy lista, 669 névvel. Így tudta meg, hogy férje harmincéves banktisztviselőként mit is tett 1939- ben. Képzelhetjük megdöbbenését, amikor negyvenévi házasság után kiderül a férjéről, hogy ő a brit Oskar Schindler. Az asszony otthon nem mondott semmit, viszont szólt az angol közszolgálati tévének, a BBC-nek. Még abban az évben meghívást kaptak Esther Rantzentől, aki az egyik leghíresebb sorozatot, a BBC-n 21 éven át sugárzott „Ilyen az élet!”-et vezette. A meghívás a műsorba jelentkező közönségnek szólt. Aztán az élő adásban egyszer csak az előkerült listákról kezdtek beszélni, majd Esther hirtelen kimondta Nicholas Winton nevét és megkérdezte: van-e itt „Winton-gyerek”, olyan, aki neki köszönheti az életét? A nézőtéren két tucat férfi és nő állt fel a döbbent csendben…
Sir Winton most, május 19-én volt 105 éves, cáfolva azt, hogy mindig csak a jók mennek el. Grete halála óta egyedül él; gyermekei, unokái látogatják. Születése napján a világ köszönti őt, megköszönve azt a 669 életet, akiket ő mentett meg a biztos haláltól.
Hogy hogyan? 1938-ban Hitler háború nélkül elérte, hogy a cseh államhoz tartozó, de mintegy hárommillió német lakossal bíró Szudéta-vidéket visszacsatolják Németországhoz. A cseheket kitelepítették, Prágában gyerekek ezrei várták különféle táborokban sorsuk beteljesülését. Winton 1939 karácsonyára egy svájci síelést tervezett, ekkor érte utol a prágai brit nagykövetségen dolgozó barátja, Martin Blake telefonja: „Gyere, szükségem van a segítségedre. A síléceidet ne hozd.”
Azt nem tudni, miért éppen őrá gondolt a barát, de tény: Winton azonnal Prágába utazott, s megdöbbentette a zsidó menekültekkel teli táborok látványa. „Szívszorító volt. A szülők pontosan tudták, hogy milyen sors vár rájuk és a gyerekeikre. De mindannyian csak a gyerekekre gondoltak, nem magukra” – idézte fel a látottakat évtizedekkel később. Visszatért Angliába. Napközben brókerként dolgozott a londoni tőzsdén, esténként és éjszakánként a gyermekmentést szervezte. Addig kilincselt a kormánynál, amíg megígérték, hogy Nagy-Britannia befogadja a tizennyolc év alatti gyermekeket – ha Winton talál nekik befogadókat. Családokat keresett és pénzt gyűjtött az akcióhoz hónapokon át. Brit újságokban, templomokban és zsinagógákban hirdette a kezdeményezést. 1939 márciusa és augusztusa között nyolc „Winton-vonat” szállított Csehországból 669 fiút és lányt a biztos jövő – a túlélés – felé. A prágai pályaudvaron szívszaggató jelenetek játszódtak le. „Azt hittem, nyaralni megyek. Döbbenten láttam, hogy az anyám sír, amikor felrak a vonatra, a nyakamba akasztott névtáblával” – idézte fel hetven évvel később az egyik túlélő, Vera Penny. Volt anya, aki a kocsiról rángatta vissza gyerekét, majd mégis, amikor elindult a vonat, szabályosan feldobta a szerelvényre zokogó kicsinyét.
A kilencedik vonatnak 1939. szeptember 3-án kellett volna Prágából elindulnia, de két nappal korábban kitört a világháború, és a szerelvény nem hagyhatta el a pályaudvart. Sir Nicholas Wintont mindmáig kísérti ez az emlék. „A vonaton ülő kétszázötven gyermeket sosem látták többé. A londoni pályaudvaron pedig kétszázötven család várakozott hiába.”
Angliában Winton otthont keresett a gyerekeknek, végül mindegyik családhoz került, túlélték a háborút. Winton nem tartotta velük a kapcsolatot, úgy érezte, megmentésükkel bevégezte a dolgát. A háború után különféle segélyszervezetekben dolgozott, és a királynő nemesi címet adományozott neki – Sir Winton lett a brit idősek gondozásáért végzett munkájáért.
„Aki megment egy életet, egész világot ment meg.” Ezt a Talmud-idézetet vésték abba a gyűrűbe, amelyet a ma is Maidenheadben élő férfi az egykor kimenekített gyerektől kapott. A bőrtáskából előkerült füzetet pedig a jeruzsálemi Jad Vasem holokausztmúzeumban őrzik. A „Winton-gyerekek” és leszármazottaik ötezren lehetnek; Sir Winton ötezer világot mentett meg.
Most huszonnégy éves unokája, Laurence Winton (fizikát tanult Cambridge-ben) írta róla: „Háborúk és konfliktusok mindig is voltak, naponta olvasunk ezekről az újságokban. Aztán találkozunk valakivel, aki ugyanazokat a cikkeket olvasta, de elhatározta, hogy tesz is valamit. Ő a nagyapám”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
