Hatalmas felzúdulást keltett Németországban, amikor kiderült: a török hadsereg német gyártmányú harckocsikat vet be a kurdok ellen. A cinikusan Olajág hadműveletnek nevezett szíriai offenzíva éppen azokat az erőket fenyegeti, amelyek a Nyugat szövetségesei a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet elleni háborúban.
Recep Tayyip Erdogan török államfő a „terrorizmus elleni harcra” hivatkozva adott parancsot a tüzérségi és légi csapásokkal előkészített szárazföldi támadásra a múlt hét végén. Ami persze senkit sem lepett meg: a 2016-os állítólagos puccskísérlet óta ezzel a szlogennel indokol mindent, a demokratikus intézmények megszállásától az ellenzéki újságírók bebörtönzéséig.
Csakhogy kilóg a lóláb: a magát egyre inkább szultánnak képzelő elnököt valójában az zavarja, hogy a határ szíriai oldalán igencsak megerősödött az YPG kurd milícia, ettől pedig vérszemet kaphat a Törökország délkeleti részén élő elnyomott kurd kisebbség is.
Az egy hete indított offenzíva vadonatúj frontot nyitott a 2011 óta tartó szíriai polgárháborúban – a következmények beláthatatlanok. A kurdok által ellenőrzött afríni régióban több mint 300 ezer ember él, közülük sokan máris menekülni kényszerülnek a harcok elől. A segélyszervezetek a civil lakosság szenvedése miatt aggódnak, miközben a török hadsereg diadalittas jelentésekben számol be az előrenyomulásról, ellenséges fegyveresek megsemmisítéséről.
Szerdán az elnök 268 „terrorista ártalmatlanításával” büszkélkedett ankarai palotájában vidéki polgármesterek előtt.
Erdogan ámokfutó politikájának honi támogatói lelkesen ünneplik a katonai akciót, kritikus hangok meg sem szólalhatnak az egyirányúsított török médiában – „a terrorizmus támogatása” címén a rezsim könnyű kézzel osztogat hosszú börtönbüntetéseket bárkinek, aki hangot merészel adni ellenvéleményének. Ilyen körülmények között több mint kínos Angela Merkel kormányának, hogy a támadás élén – felvételek tanúsága szerint – német gyártmányú Leopard 2 harckocsik nyomulnak előre roppant lánctalpaikon. Hadászati szempontból ez tökéletesen érthető is, hiszen ezek a török hadsereg legmodernebb tankjai.
A berlini ellenzék nyomban a fegyverszállítások azonnali leállítását követelte, és kórusukhoz egyre több kormánypárti politikus is csatlakozik. Ami azt illeti, a német elit eleddig nem volt ilyen finnyás, ha fegyverexportról volt szó, illetve a befolyásos fegyveripari lobbi mindig képes volt érvényesíteni az érdekeit a morális aggályok dacára is. Az NSZK már az 1980-as években, Helmut Kohl kancellársága idején több száz páncélost szállított Ankarának „NATO védelmi segély” címkével. A Bundeswehr modernebbekre cserélhette le tankjait, a törökök olcsón kapták meg a levetett régebbi típusokat. Egyszóval az üzlettel mindenki jól járt – kivéve a szerencsétlen kurdokat.
Zavartalanul folytatódtak a harckocsiszállítások a baloldali Schröder-kormány alatt (1998–2005), majd Merkel hivatalba lépése óta is. Sőt! Azelőtt legalább még azt kikötötték, hogy Törökország csakis a NATO alapokmányának 5. cikkelyével összhangban, vagyis önvédelmi céllal vetheti be a Leopardokat, ám az újabb szerződésekből valahogy kimaradt ez a kitétel. Erdogannak most már csak azt kellene bejelentenie Berlinben, ha harmadik félnek akarná továbbadni a tankokat, de ilyesmi eszében sincs, a kurdokat pedig kedvére lövetheti velük. Hiába, a politikusok által előszeretettel emlegetett „felelősségteljes fegyverexport” eszméje leginkább fából vaskarika – a realitás az, hogy ha tankot adnak el valakinek, azzal lőni is fognak.
Mi több, a német fél jóhiszeműsége is erősen megkérdőjelezhető. Már egy negyedszázaddal ezelőtt, 1993-ban is előkerültek képek arról, hogy a török hadsereg az NDK készleteiből kiárusított BTR–60 típusú páncélosokkal folytatja kíméletlen hadjáratát a kurd falvak ellen, akkor történetesen az iraki határnál. A szövetségi köztársaság illetékesei azzal a nem túl meggyőző érveléssel hárították el magukról a felelősséget, hogy az atrocitásokra nincs elegendő bizonyíték.
1500
lóeros dízelmotor hajtja a német harckocsigyártás büszkeségét, a Leopard 2-t.
A Leopard 2, közkeletű nevén a Leo a második világháború utáni német harckocsigyártás büszkesége. Az 1970-es évek elején tervezték, ’79-ben állították hadrendbe, de azóta is folyamatosan korszerűsítik, így változatlanul modernnek számít. Legelterjedtebb változata, az A4-es már teljesen digitalizált. Ez a német hadsereg, a Bundeswehr fő tanktípusa. Gyártója, a Krauss- Maffei müncheni központú cég mozdonyok és autóbuszok előállításával is foglalkozott, amíg fel nem ismerte, hogy az igazi üzlet mégiscsak a harckocsi. A Leopard 2 személyzete 4 főből áll. A 62 tonnás tankot 12 hengeres, 1500 lóerős dízelmotor hajtja, végsebessége 72 kilométer óránként. Fő fegyvere egy 120 milliméteres ágyú, amit két géppuska egészít ki. Hosszúsága 7,7, szélessége 3,7, magassága 3 méter.
"Német páncélosok török zászló alatt a kurd lakosság ellen vonulnak. Le kellene esnie végre a tantusznak: a német Törökország-politika nem mehet így tovább!" – Cem Özdemir, a német Zöldek török származású pártelnöke
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
