Csodát lát Amerika: az egymással gyilkos konkurenciaharcban álló sajtótermékek augusztus 16-án közösen léptek fel Donald Trump rágalmai ellen. Okuk volt rá: a sajtót – így, összességében – „enemy of the people”- nek, vagyis az emberek, az emberiség ellenségeinek nevezte az elnök.
Trump eddig sem erőltette túl mereven a ragaszkodást a tényekhez, de a helsinki találkozó után túlment minden határon. Ez volt az az utolsó csepp a pohárban, amitől talpra állt az ezerszínű, egymással rivalizáló amerikai média, és egyemberként dörgött a hangja: „Elég!”
Elnöknél fontosabb
A mozgalmat a Boston Globe szerkesztősége kezdeményezte. A lapot 1972-ben alapították, munkatársai huszonhat Pulitzer-díjat kaptak, egyike a huszonöt legolvasottabb amerikai nyomtatott napilapnak.
„Amikor egy korrupt rezsim átveszi a hatalmat egy országban, az első intézkedés mindig az, hogy a szabad sajtó helyét az állami média veszi át.” Ezt a Boston Globe írta a „Nem az újságíró az ellenség” című vezércikkében. A Kansas City Star című szintén erős szavakkal támadta Donald Trumpot: „A nácik hívták így a zsidókat. Sztálin bírálóira sütötték rá ezt kivégzésük előtt.”
Érdekesség, hogy a Wall Street Journal nem vett részt az akcióban. A lap szerint Trump is mondhat bármit, mivel őt is megilleti a szólásszabadság. Ráadásul ezt a szabadságot közvetve sérti a Boston Globe kampánya. De olyan nagy lapok tették le a garast mozgalmuk mellett, mint a Washington Post, a New York Times, a Houston Chronicle, a Minneapolis Star Tribune, a Miami Herald vagy a Denver Post – és támogatják a kezdeményezést újságíró-szervezetek is, így az American Society of News Editors és a New England Newspaper and Press Association. Minden lap a maga módján, stílusában, a saját olvasóinak címezve írta meg, mi a véleménye e felháborító rágalomról.
Mert az: Trump elnök erősen túldimenzionálja a saját fontosságát. Lehet bárki vagy bármi fontosabb az Amerikai Egyesült Államok elnökénél? Lehet bizony: az igazság.
Trump, Donald és a kacsák
Trump elnök most csapdában érzi magát, de ezt a csapdát saját magának állította: a helsinki találkozón valóban szégyenletesen, vállalhatatlanul, amerikai elnökhöz méltatlanul viselkedett. Már korábban is baja volt a sajtóval, de most, mikor a Mueller-bizottság vizsgálatai egyre különösebb dolgokat mutatnak ki, egyelőre csak a környezetéről, nyílt támadásnak értékelte – a mit is? Azt, hogy az amerikai sajtó tárgyilagosan számolt be a viselkedéséről a csúcstalálkozón. És hát a tények bizony méltatlanok voltak – annál rosszabb az a tényekre nézve, vont vállat Trump elnök, és lehazugozta a teljes médiát. Illetve, az emberiség ellenségének nevezte, ami azért jó néhány árnyalatnyival több a hazugságnál. Korábban is nevezett nagy múltú, közismert, akár száz évnél is idősebb lapokat egyszerűen „fake news”-nak, ha kényelmetlent kérdeztek, korábban is tiltott ki sajtótermékeket a Fehér Ház tájékoztatóiról (a „valóságon túli világ” kifejezés is egy ilyen alkalomból hangzott el először), de most minden határon túlment.
Ráadásul a valódi álhírsajtó előretörése is Trump kormányzásának köszönhető. Az ugyan még nem bizonyított tény, miszerint a rengeteg képtelen álhír és összeesküvés-elmélet, melynek megválasztását köszönheti, orosz médiaszakértők munkája lenne, az azonban mindennél többet mond, hogy a hitelesnek nem nevezhető Breitbart News vezetéséből Steve Bannon a Fehér Házba emelkedhetett mint elnöki főtanácsadó és vezető stratéga. Rémhírterjesztő ennél nagyobb karriert még nem futott be.
Természetes, hogy az álhírekre és hazug elméletekre támaszkodó kampány után Trump azt gondolja: a valódi híreket pont ugyanakkora fáradság volna meghamisítani, mint hazugságokat koholni, és ennyit igazán megtehetne érte az amerikai média – de pont ezt soha, egyetlen valódi újságíró, sajtómunkás nem fogja megtenni neki. Se pénzért, se szép szóért.
Bostonból, komolyan
Különben pedig volt egyszer egy érdekes eset. Az 1930-as évek végén karikatúra jelent meg a japán császárról egy amerikai lapban. A japán követség magától az elnöktől követelte a karikaturista japán törvények szerinti megbüntetését, ami lefejezést jelentett volna. Roosevelt elnök meg is haragudott, el is mosolyodott és azt válaszolta: „Az amerikai elnök nagy úr, sok mindent megtehet. De két dolog nem áll hatalmában: nem mondhatja meg, milyen idő legyen holnap, és nem mondhatja meg, mi jelenjen meg az újságokban és mi nem.”
Trump elnöknek valójában nem is a sajtóval van baja. Trump elnöknek a tényekkel van baja, melyek közismerten makacs dolgok, és ha figyelmen kívül hagyjuk őket vagy meghamisítjuk róluk a híreket, előbb vagy utóbb visszaütnek.
Az is beszédes, hogy az összehangolt tiltakozás éppen Bostonból indult el. Miről is nevezetes ez a város? Arról, hogy volt ott egy teadélután. Aminek mindenféle következménye volt aztán, például megalakult az Egyesült Államok.
Trump helyében mi mindent komolyan vennénk, ami Bostonból jön.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
