Jó benne hinni. "KEDVES SZERKESZTŐ! NYOLCÉVES VAGYOK. NÉHÁNY BARÁTOM SZERINT NINCS MIKULÁS. APUKÁM SZERINT, AMIT A THE SUNBAN LÁTSZ, AZ ÚGY IS VAN. KÉREM, MONDJA MEG AZ IGAZAT, LÉTEZIK A MIKULÁS?"
A kis Virginia O’Hanlon 1897-ben vetette papírra kétségbeesett kérdését. A The New York Sun egyik rovatvezetője, Francis P. Church így válaszolt: „Virginia, kis barátaid tévednek. Hatott rájuk egy szkeptikus kor szkepticizmusa”, majd elmagyarázta, hogy a Mikulás létezik, de nem mint valóságos személy, hanem mint a szeretet, a jóság és a hit metaforája.
Sokan kitérő válasznak tartják Church szavait, ám a Sun még 50 évig minden alkalommal leközölte a híres levélváltást. Virginia felnőttként egyszer azt nyilatkozta, nyolcévesen teljesen megnyugodott, és még jó ideig hitt abban, hogy a Mikulás létezik.
Amerikában az ötvenes években egy áruház reklámkampányában „megadta” a Mikulás telefonszámát. Véletlenül azonban elírtak egy számot, s így a telefon az USA titkos légvédelmi központjában csörgött. Az ügyeletes tiszt, lévén maga is apuka, a kezdeti meglepetés után nem ábrándította ki az első kisfiút, és eljátszotta neki a Mikulást. Vesztére: napokon át csörgött a telefon, száz és száz kisgyerek sorolta kívánságait... A véletlenből hagyomány lett: a légvédelmi központ honlapján minden decemberben külön oldalon lehet figyelni a Mikulás útját (www.noradsanta.org).
Otthon is készülhet
Mivel még a tavalyi adag kakaós tejbevonó massza is a szekrényben hevert mikulásos fóliába csomagolva, idén úgy döntöttünk, nem veszünk csoki Télapót. Csokoládé nélkül viszont mit sem ér az ünnep, ezért meggyőztük magunkat arról, hogy nem lehet nehéz otthon elkészíteni a finomságot. Tényleg nem nehéz.
Fel kell olvasztani a csokoládét, és belecsorgatni a formába. Na de milyenbe? Idén a Mikulás gipszöntőformákban és süteményszaggató szettekben jött el hozzánk. Nincs télapós bonbon, de az a régen kapható műanyag forma sem, amelyikbe bele kellett csorgatni az olvadt csokit. Illetve van: egy profi cukrászati kellékeket gyártó boltban tizenezer forintért. Az elkeseredés kreatív ösztönöket hozott elő – hóemberes forma ugyanis volt, abból nem lehet nehéz Télapót kreálni, gondoltuk bátran. Három lábasban gőzfürdő felett felolvasztottuk a tej-, ét- és fehér csokoládétáblákat.
Aztán folyamatos kevergetés mellett úgy tettünk, mintha értenénk, mit jelent a „temperálni” kifejezés. Elvileg 30 fokosra kellett volna visszahűtenünk az olvadt csokoládét, hőmérő hiányában érzésre dolgoztunk. Ezután jön a szórakozásrész: szakállat festettünk fehér csokiból a hóember/Mikulás arcára, kipöttyöztük a szemeket, díszítgettük a rénszarvas sapkáját.
Az első adag után próbálkoztunk az ízesítéssel és a cifrázással is: rétegekben öntöttük a csokit a formákba, hogy szép csíkos legyen, a fehérbe almás porcukrot szórtunk, a tejcsokiba meg került némi rum (minőségi!) – ne csak a gyerekek örüljenek, ugyebár. A szesszel viszont megjártuk. Az addig szépen folyós csokiból randa, mázgás valami lett. Ízre, mondjuk, nem rossz, de csorgatni már nem lehetett, legfeljebb tömködni.
Mire az elkészült bonbonok bekerültek a hűtőbe (egy éjszakát kell ott várakozniuk), a konyhában talán csak a plafonról nem csöpögött a csokoládé.
De még így is vitathatatlanul az ünnep előtti készülődés egyik csúcspontja volt az áltélapós bonbonok készítése. Igaz, Mikulásra legfeljebb csukott szemmel, sötétben, fél lábon ugrálva hasonlítanak, de legalább pontosan tudjuk, hogy mi van bennük.
AZ ÖSSZEÁLLÍTÁST KÉSZÍTETTE: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
85%-a a négyéves gyerekeknek még hisz a Mikulásban, a hatéveseknek már csak 65 százaléka, a nyolcéveseknek pedig mindössze 13 százaléka veszi be a mesét.
A szülők, ha tehetik, igyekeznek minél tovább fenntartani a látszatot, ám a gyerekek nagyjából hétéves korukban kiábrándulnak a Mikulásból. Az iskolában ugyanis mindig van egy „beavatott”, aki megsúgja a kisebbeknek az igazat a Télapóról, a húsvéti nyusziról és a többiekről. S míg a kisebb gyerekek még könnyebben hisznek az absztrakt dolgokban, nem kérdőjelezik meg a repülő rénszarvasok igazságtartalmát, öt-hat évesen már képesek felismerni apu hangját a szakáll mögött, és nehezebb elhitetni velük, hogy a csizmákba a kéményben leereszkedő Mikulás csempészi be a mandarint és a csokoládét. A pszichológusok szerint azonban a képzelet, a fantáziavilág hozzátartozik a gyermekek fejlődéséhez, és segít abban, hogy felnőttként is kreatívabbak legyenek. És ha a gyerek rákérdez? A szülőnek kell eldöntenie, készen áll-e már arra, hogy hallja a teljes igazságot.
A december az az időszak, amikor nem csak magunknak, de másoknak is szívesen szerzünk örömet. Összegyűjtöttünk néhány kezdeményezést, amely segít a rászorulóknak is szebbé tenni az ünnepet.
A NIOK Alapítvány kampányt indít, melynek célja, hogy adományokat generáljon egy egyszerű eszköz: a telefonos és mobiladományozás segítségével (250 forint egy hívás vagy SMS). Az Adhat Vonal – 13600 mögött közel 70 közhasznú szervezet áll, amelyekről a www.adhatvonal.hu oldalon tudhat meg többet.
Egy 230 négyzetméteres jégpálya várja Budapesten, a Március 15. téren a korcsolyázni vágyókat. A KIOSK Jégkorszak fontos célokat is támogat, hiszen egyedüli belvárosi adománygyűjtő pontként szolgál a Menedékház Alapítványnak és a fedél nélküli családoknak, valamint 3 hónapos nyitva tartása alatt számos jótékonysági esemény helyszínéül is szolgál. A jégpálya használata ingyenes, így a kicsik és nagyok is élvezhetik a hideg hónapok legszebb sportját.
A Zsakett Hölgyegylet elindította a „Kössünk Össze” akciót, amelynek keretében idén karácsonykor jótékonysági árverést és kirakodóvásárt rendeznek a Bolyai-Breznó Közi Gyermekotthon javára. A cél az, hogy 500 ezer forinttal járuljanak hozzá a gyermekotthon most készülő művészetterápiás helyiségének felszereléséhez. Az eseményen kézműves árukat lehet vásárolni, az árverésen pedig képző- és iparművészek alkotásaira, illetve vállalkozások termékeire is lesz lehetőség licitálni. Az esemény december 7-én lesz a MÜSZI-ben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
