A nyúl általában emlősállat. Anyukája is nyúl, apukája is nyúl. - Kivétel ez alól talán csak a húsvéti nyúl. Az ő anyukája ugyanis egy istennő, apukája pedig madár.
A történet a középkori germán hitvilágban gyökerezik. A 13. század környékén a germánok számos istent és istennőt imádtak. Közéjük tartozott Eostra (más néven Ostara vagy Eostre), a tavasz és a termékenység istennője. Tiszteletére lakomákat, ünnepségeket rendeztek a tavaszi napéjegyenlőség napján. Eostra egyik szimbóluma a tavasszal igen szapora és termékeny nyúl volt.
Itt lépnek be a sztoriba a britek, akik – mint tudjuk – különös érzelmekkel viseltettek a nyulak iránt (lásd a Gyaloggalopp vérnyulát).
Az angolszász hagyomány szerint Ostarának volt egy madara, amelyet – valószínűleg unalmában, vagy mert jobb nem jutott az eszébe – nyúllá változtatott. A madárból lett nyúl ezután színes tojásokat tojt, amelyeket elrejtett, és arra kérte a gyerekeket, hogy keressék meg azokat. (Szerintem ez az egész csak merő véletlenségből maradt ki a Monty Python-összesből.)
A húsvéti nyúl az 1500-as években indult Európa-hódító útjára, ettől az időponttól vannak ugyanis róla írásos feljegyzések. Később a német bevándorlók az 1700-as években az Amerikai Egyesült Államokban is elterjesztették ezt a hagyományt. Az „Osterhase” vagy „Oschter Haws” története arra tanította a gyerekeket, hogy készítsenek fészket a nyuszinak, aki aztán ebbe tojja szép színes tojásait. Később – az ipari forradalom és a fogyasztói társadalom nyomására – a nyúl apróbb ajándékokat hozott a kicsiknek: cukorkát, játékokat, sarokházat, biciklit. Itt tartunk ma.
Ami a csokit illeti
A csokinyúl elnevezés alapjában véve megtévesztő: a világ csokinyúltermésének jelentős része nem csokoládéból készül ugyanis, hanem az úgynevezett bevonómasszából. A különbség ég és föld. Makó és Jeruzsálem távolság. A csokoládé egyik legfontosabb alkotórésze a kakaóvaj. A bevonóé pedig a növényi zsiradék, leggyakrabban pálmazsír. A kakaóvaj drága, a pálmazsír nem. A kakaóvaj nemes anyag, a pálmazsír meg pálmazsír. Ennek megfelelően a bevonóból készült csokinyuszi kerülhet akár 50 forintba is (mérettől függően), az ugyanakkora, valódi csokoládéból készült csokinyuszi 200-ba. A valódi csokinyuszi általában finom, a bevonó meg olcsó. Hát így.
Csokinyúlban egykor a világ élvonalához tartoztunk: a múlt század harmincas éveiben Friedrich Stühmer német cukrászmester leszármazottai Budapesten a Stühmer Csokoládégyárban kezdtek csokinyulat gyártani – természetesen bevonóból. Az akkor még kézi formázású és csomagolású, porcelánszerű bevonattal ellátott figurák nagy népszerűségnek örvendtek Európában is, gyártásuk 30 évig folytatódott. A bevonó használatát amúgy elsősorban az indokolta, hogy lényegesen olcsóbb volt, mint a valódi csokoládé. A kakaóbab pedig nehezen beszerezhető ritkaságnak számított akkoriban. Is.
Ma már egyre több édességgyár használ valódi csokoládét (hál’ istennek), a kézműves készítők pedig csakis ebből dolgoznak. A csokinyúl egyébként minden esetben két félnyúlból áll. Ezeket két egymásra fordított formába öntik a mesterek. A nyúlkészítés lassú folyamat: a forma mindkét felében egyforma vastagságú felületet kell kapnunk. A valódi kézműves műhelyekben ezt vicces rázogatással, forgatással érik el. A csokigyárban úgynevezett bolygatót használnak: ez egy leginkább Siva istenre emlékeztető gép rengeteg karral, és minden kar végén két összerakott formával.
A csokitojás is hasonlóan készül (ha a gyerekek kérdezik, persze a nyuszi tojja, de azért nem árt, ha tisztán látunk ebben a kérdésben).
A Mikulás bekavar
A világban évente csaknem 100 millió húsvéti csokinyuszi és -tojás kerül a kosarakba. A nyulak egy része aztán csoki Mikulásként végzi, a Mikulások pedig éppen ellenkezőleg.
Szemfüles csokoládévásárlók néhány éve kezdtek cikkezni és posztolgatni arról, hogy egyes nagy édesipari cégek télen újracsomagolt húsvéti nyulakat és tavaszi Mikulásokat dobnak piacra. Ez egyfelől nagy átverés, másfelől viszont – lássuk be – ésszerű megoldás. Egy csomó energiát spórolnak a figurák fel nem olvasztásával. Persze a lelki és erkölcsi károkról nem esik szó: képzeljék el négyéves fiukat, amikor megkérdezi, hogy miért van a Mikulásnak ekkora füle. Már a húsvétinyúl-sztori (lásd feljebb) is elég necces, hát még ez.
Egyébként néhány éve a Holland Alzheimer Alapítvány felismerte a nagy gyártók stiklijében rejlő lehetőséget. Év végi szóróajándéknak mikulásos alufóliába csomagolt csokinyulat adtak a pártolóiknak. Benne egy cédulával, amin mindössze ennyi áll: „Az alzheimeres betegeknek nap mint nap meg kell küzdeniük ezzel az érzéssel.”
3%-kal csökkent a csokinyulak részesedése a húsvéti édességcsomagokban, a tojásokkal együtt még mindig masszívan tartják a 78%-ot. A Nielsen piackutató adatai szerint a csokikacsák, -bárányok és -csibék aránya az elmúlt években szinte változatlan.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!