A számok (még) nem hazudnak

„Ha igaz az, amit önök mondanak, hogy négymillió szegény él ebben az országban…” – kezdte a minap pikírt parlamenti felszólalását L. Simon László államtitkár. Később sarkosabban fogalmazott: a baloldal hazudik, amikor négymillió szegényről beszél.

Hogy az államtitkárnak igaza van-e vagy sem, azt viszonylag könnyű lenne eldönteni – elméletben. Elég megnézni, hogy mit mondanak az erre vonatkozó statisztikák. Csakhogy a kormány általában azon az állásponton van – s nem először –, hogy ha a számok nem azt a választ adják a feltett kérdésre, ami nekik megfelelő, egész egyszerűen elhallgatják azokat. Rosszabb esetben (s jelenleg erről van szó) eltörlik azt a mutatót, ami beszélhetne ezekről a tényekről.

A létminimum évtizedek óta „forgalomban” lévő mutatószám volt a magyar társadalom mindenkori, aktuális állapotának leírására. És akkor jött egy döntés – hogy pontosan milyen igény szülte, arra hivatalos válasz nincs – és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közölte: eltörlik a fogalmat, mert az jelenleg megtévesztő, azt a képzetet kelti, hogy aki ezen küszöb alatt él, az már nyomorog. Ha a definíciót nézzük: a létminimum az a szint, amely biztosítja a folyamatos életvitellel kapcsolatos szükségletek kielégítését, magyarán nem kényszerű döntés, hogy valaki élelmiszert vegyen-e, a számlákat fizesse ki, vagy a gyógyszereit szerezze be – ezekre még telik. Másra már nem igazán.

Valamiféle fokmérője ez tehát a tisztes szegénységnek, még ha a KSH véleménye szerint torz képet is közöl. Ennél egyébként sokkal súlyosabb probléma, hogy a statisztikai hivatal 2011 óta egyáltalán nem közölt pontos adatokat a létminimum alatt élők számáról. Vagyis azóta csak körülbelül tudjuk, hogy hányan élnek annak határán – vagy éppen alatta. A legújabb (és egyben ezek szerint utolsó) jelentés ugyanakkor, ha nem is a szokásos módon, de a szöveges elemzésben mintegy bújtatva közölte: ma Magyarországon a háztartások 40 százaléka él a létminimum alatti jövedelemből. És itt érkezünk el a szómágia birodalmába. L. Simon László szerint ez négymillió embert jelent (bár szerinte ez is hazugság). A baloldal ennél többel számol, 4,2 millió emberrel. Nem kis különbség ez a 200 ezer, ha emberi életekről van szó.

„A politikusok mindig hajlamosak arra, hogy azt lássák a számok mögé, ami számukra előnyös. Ha a háztartások arányát nézzük, elképzelhető, hogy még ennél is többről, 4,5 millió emberről van szó, ugyanis általánosságban elmondható, hogy a hátrányos helyzetben lévő háztartások egy részében többen élnek az átlagosnál” – mondja Katona Tamás, a KSH egykori elnöke, az MSZP jelenlegi pártigazgatója. A szakember szerint nem is az a legnagyobb baj, hogy egy fogalmat a KSH egyszerűen eltöröl. Ennél sokkal nagyobb probléma, hogy egyelőre azt is csak megközelítőleg tudják, milyen elvek alapján dolgozzák ki az új módszertant, s hogyan mérik majd ezután a szegénységet.

Az utóbbi időben nem ez volt a KSH egyetlen megkérdőjelezhető lépése. Tavaly ősszel a statisztikai hivatal közölte: csökkent a szegénység Magyarországon. Ám szinte ezzel egy időben az európai statisztikai hivatal, az Eurostat adataiból az derült ki, hogy a szegénység tragikus mértékben nőtt hazánkban. Az akkori, viszonylag jelentős mértékű eltérést az okozta, hogy a KSH tavaly először(!) nem az adatfelvétel évét – tehát amikor megkérdezték az embereket – jelölte, hanem azt az évet, amelyről a kérdések szóltak (vagyis az egy évvel korábbit). Ez sem a nemzetközi módszertannak, sem a saját gyakorlatuknak nem felelt meg, és természetesen nem is verték nagydobra, csak utólag derült ki, hogy az adatok egy évvel korábbra vonatkoznak. Így viszont könnyű volt sikertörténetet generálni.

Hasonló, szintén látványos kozmetikázása volt a munkaerő-piaci statisztikáknak a közmunkaprogram bevezetése, ami újra meg újra keltheti azt a képzetet, hogy egyre kevesebb a munkanélküli hazánkban, vagyis javul a helyzet – miközben valójában időszaki munkáról van szó, melyek bőven a létminimum alatti életet biztosítanak, ám idényről idényre „megdobják a statisztikát”. A számok további szépítésére júliustól a regisztrált álláskeresők egy része is közfoglalkoztatottnak minősül (cserébe részt kell venniük néhány tréningen), vagyis immár az is dolgozó embernek számít majd, aki még csak állást keres. A valós problémára (vagyis a munkanélküliségre és az ebből fakadó elszegényedésre) ezek az intézkedések megoldást nem kínálnak, ám illeszkednek a sikerkommunikációs vonalba.

És most itt a létminimum eltörlése, ami már leplezni sem próbálja, hogy egy olyan szám kiiktatását jelenti, ami nem kényelmes a jelenlegi kormánynak…

Hogy mekkora hasznot hajthat a Fidesznek a számok manipulálása, arra kiváló példa a bevándorlásellenes politikájuk eredményessége. Mivel az elmúlt hónapokban a kormányoldal mást sem tett, csak tízezres nagyságrendben sorolta az illegális határátlépők számát (e hónapban már több mint 60 ezernél tartunk), de azt elfelejtette hozzátenni, hogy többségük jóformán azonnal, amint lehetősége volt rá, el is hagyta az országot. Így könnyedén kelthették azt a képzetet (s a nyomában megjelenő félelmet), hogy a 60 ezer vagy még annál is több menekült jelenleg is hazánk területén tartózkodik (s elveszi a munkánkat, nem tiszteli törvényeinket stb.), miközben erről szó sincs. Azt pedig pláne nem tették hozzá, hogy ezen 60 ezerből akad, akit többször is regisztrál a rendszer… Pedig ez is csak egy oszlop a statisztikában, csak kevésbé felel meg a jelenlegi, ellenségképző retorikának.

„Mondhatnám azt, hogy ez a szakma mélypontja. De nem akarom elkiabálni, mert mondtam már ezt korábban is, de azóta is volt hová süllyedni” – fogalmazott a KSH volt elnöke. Katona Tamás szerint attól nem kell tartani, hogy az adatokat jelenleg manipulálnák. Ennél sokkal aggályosabb az a mód, ahogy feldolgozzák és közzéteszik azokat. Régebben a KSH gyorsjelentései – legyen szó az ipari termelésről vagy a turizmus helyzetéről – akár 15-20 oldalas kiadványok voltak. Manapság egyoldalas győzelmi jelentések, amiknek néha még a címe is megtévesztő, mert pusztán a sikereket harsogják, a kevésbé impozáns számokat pedig figyelmen kívül hagyják. Így nehéz pontos képet kapni a valós helyzetről.

Nemrég jelent meg a Demográfiai Portré 2015. A KSH kiadványából részletes képet kaphatunk a magyar társadalom szerkezetéről, egészségi állapotáról, iskolázottságáról. De arról, hogy miből és hogyan élünk, szinte semmi sem derül ki. A Demográfiai Portré 2015-ös kiadványában egyetlenegyszer szerepel a „szegénység” szó.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!