Fejtől a talpig – Mostantól máshogy néznek ránk a rendőrök

„Mintegy 43-44 éves, közép, inkább kistermetű és zömök, szőke hajú, bajusza felfelé sodrott, hegyes és vereses-szőke, szemei szürkék, tekintete komor, arcza sovány, keskeny, sápadt és foltosnak tetsző, orra hosszas, orrlyukai pedig kiállók, szája széles, fogai teljesek és tiszták, álla előre álló, fülei nagyok. Visel fekete kerek kalapot, sötétkék sárga gombos nadrágot, dolmányt vagy szűrt – jár hol kocsin, hol gyalog vagy lóháton.”

Fenti személyleírás saját korában a lehető legpontosabb képet festette Rózsa Sándorról. Bár a hírhedt betyár olyannyira népszerű figura volt, hogy valószínűleg enélkül is bárhol felismerték volna, a kézrekerítésére szerkesztett falragasz igazi kordokumentum.

Mint ahogy azok a zamatos magyarsággal írott személyrajzok is, amelyekben olyan kifejezésekkel találkozhatunk, mint a „szegszinü tiszta képű”, „most is mohódzó forma bajuszu”, „hosszu sudáros termetü”, „matska szemü” vagy „jobbik lábára hibás lépésü”. Szabó György királyi börtönügyi fogalmazó egy másik betyár, Sobri Jóska bandájának tagjairól szóló leírásai ma is élvezetes olvasmányok, de már a 19. század végén felmerült az igény a bűnüldözőkben, hogy egységesíteni kellene a személyleírás rendszerét. Tudniillik Békéscsabán nem ugyanazt értették mohódzó bajuszon, mint Sopronban.


Jöttek a tetkók

Valami hasonló igény szülte azt a könyvet is, amely a napokban jelent meg a Semmelweis Kiadónál. Soha még ennyire részletes és – szándékai szerint – egységes munka nem született Magyarországon (de valószínűleg Európában sem) a témában.

„Csaknem másfél évtizede vetődött fel először, hogy egységesíteni kellene a személy- és tárgyleírás módszertanát. Elsősorban azért volt erre szükség, mert a különböző adatkezelési rendszerekben részben már elavult tartalmú és struktúrájú kódrendszert használnak” – mondja dr. Anti Csaba rendőr alezredes, a Személyleírás című kötet szerkesztője. Az utolsó ilyen egységesítési törekvés 46 évvel ezelőtt volt, azóta is az 1971-es kódexet használták a magyar rendőrök. Amikor öt évvel ezelőtt végre idő, pénz és szándék is lett az új rendszer felállításához, a rendőrök hamar rájöttek: bővíteni kell a munkába bevont szakemberek körét.

A kriminalisztikusok, antropológusok, antropometrikusok, biológusok és pszichológusok mellett többek között nyelvészeket, ruházati formatervezőt, tetoválási szakértőket és képzőművészeket is bevontak az Alphonse Bertillon után ALFONZ-nak nevezett rendszer kidolgozásába.

„Az 1971-es könyv, amelyből mi is tanultunk, és amelyiket sokáig használt a szakma, értelemszerűen a ’70-es évek világát tükrözi. Szó sincs benne szemöldöktetoválásról, testékszerekről vagy implantátumokról, amelyek ma már mindennaposak, és alapjaiban változtatják meg egy ember kinézetét. A tetoválások is sokat változtak, olyan motívumrendszerek jelentek meg, amelyekkel korábban nem találkoztunk” – mondja Anti Csaba.

A művészcsapat vezetője dr. Kőnig Frigyes festőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanszékvezetője lett. Azért éppen ő, mert évtizedek óta foglalkozik anatómiai emberábrázolással, és jelentős eredményeket ért el régészeti leletek „életre keltésében”. Kőnig Frigyes és tanítványai legutóbb az M6-os autópálya építésénél feltárt Árpád-kori temetőben fekvő testeknek adtak karaktert.

„Az a munka – akárcsak a mostani könyv illusztrálása – igazi szellemi kaland. És ismét bizonyítja, amit már régóta állítok: a rajz egész más minőséget ad, mint a fénykép. A fotó csak ábrázol, a rajz kiemel, elemez, értelmez. A fotó az, amit látunk, a rajz pedig az, amit megértettünk belőle.”

Vagyis a redőzött függőleges homlokbarázdákat vagy a „külső szemzug felé lejtő szemöldököt” semmi nem mutatja meg jobban, mint egy anatómiailag tökéletes szabadkézi rajz.


A nézését meg a járását

Az ALFONZ megalkotásakor nem is az egységes kifejezésrendszer kialakítása volt a legnehezebb feladat, hanem az, hogy milyen mélységig merüljenek el egy-egy személyleírási elem leírásában. Dr. Gábor Béla, az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal egykori vezetőjének, az 1910-es években kidolgozott, a Bertillonéhoz hasonló szisztémáját a szakma túl részletezőnek találta, ez pedig megnehezítette a bevezetését. „Ma már az új biometrikus azonosítási módszerek a perdöntőek, és kivételes eset, ha valakit a személyleírás alapján egyedileg azonosítanak.

Inkább a felderítésben, a nyomozásban van szerepe – mondja Anti Csaba. – Ugyanakkor egy egységes leíró rendszer – amelynek köszönhetően mindenki ugyanazt érti az egyes kifejezések alatt – lényegesen megkönnyíti a nyomozók munkáját. Minél részletesebben veszik fel a személyleírási adatokat, annál valószínűbb, hogy gyorsan elfogják a menekülő tettest, vagy egy későbbi bűncselekményénél a szemtanúk segítségével azonosítani tudják. Lehetséges ugyanis, hogy csupán az arcának egy részét látják, a sötétben csak a hangját hallják, vagy a távolból a járását figyelik meg.”

Az ALFONZ bevezetésével módosítják a rendőrség adatkezelési rendszerét, a Robotzsarut is. Az adminisztrációs munkákkal túlterhelt rendőröknek az alkotók szándékai szerint mostantól sokkal könnyebb lesz felvinni az adatokat, és hatékonyabban tudnak majd keresni is. Egy-egy kifejezéshez a rendszer azonnal mutatja az arról készült rajzot, sőt a szinonimákat is érzékeli.

Ha egy mozdulatot, formát, járásmódot másképpen mondanak Nyugat-Magyarországon, mint az Alföldön, ALFONZ összerakja a képet. „Különös, de a munka közben jöttünk rá, hogy az emberek sokszor mást és mást értenek ugyanazon. Hogy a felső és alsó ajkak hallatán sokan a felső és alsó ajakpírra gondolnak, ami nem ugyanaz. És hogy például a tompor nem egyenlő a farral.”

Az új rendszer megalkotói remélik, hogy nemcsak idehaza, hanem Európában és a tengerentúlon is felfigyelnek majd a magyar szakemberek munkájára.

„Én számos országban rabosítottam magam, hogy megismerjem a módszereiket, de ilyen átfogó és egységes rendszerrel sehol nem találkoztam” – meséli Anti Csaba alezredes. A fejlesztés során a szakemberek egy új alapelvet fogalmaztak meg, ez a céltudatosság és hatékonyság volt.

„Mi építettünk egy mindenre kiterjedő rendszert, de a kollégák ebből csak annyit kell, hogy használjanak, amennyire a konkrét esetben szükségük van. Nehogy elődeink hibáiba esve felesleges terhet tegyünk kollégáink vállára” – mondja.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!