Pedig a kormánynak idén 150 milliárdos, jövőre pedig már 400 milliárdos költségvetési lyukat kell betömnie. Ehhez az eddigi kedélyborzoló adóötletek nem elegendők, információink szerint a kormányzati háttérműhelyek már dolgoznak az újabb sarcjavaslatokon. Minden szakértő szerint az egykulcsos adórendszer feladása lenne az egyedüli megoldás, de ezt még Orbán Viktor nem látta be.

Lapunk úgy tudja, a Fidesz-közeli Századvég intézet kapott arra megbízást, hogy nézzen körül a világban, honnan lehetne átvenni adóformákat. A sárgacsekk-adó, vagyis a banki pénzutalások megadóztatásának ötlete például Latin-Amerikából származik. Nem véletlenül nevezte hajmeresztőnek az elgondolást Chikán Attila, az első Orbán-kormány volt gazdasági minisztere. Szerinte egyre inkább szivárognak vissza azok az elemek, melyek az adórendszer átláthatatlanságához vezetnek. Szavai a talán a sárgacsekk-adónál is nagyobb vihart kavart új ötletekre is vonatkoznak: a héten kiszivárgott, hogy mind a vezetékes, mind a mobiltelefonálást megsarcolná a kormány, sőt, még az internetforgalomra is adót vetnek ki.

Az NGM eredetileg 40-50 milliárd forintot remélt ettől a középkorinak is mondható módszertől. A hétvégén azonban visszakozni látszik a kabinet, bár a kormányon belüli zűrzavart látva semmi sem biztos. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium ugyanis péntekre egyeztetésre hívta az iparági szereplőket, ám kiderült, hogy az új adók ötletéről a Matolcsy-tárca a fejlesztési minisztériummal sem egyeztetett. A pénteki egyeztetésen a hvg.hu szerint a telekomcégek csak annyit tudtak meg, hogy az új adó negatív fogadtatása miatt elképzelhető, hogy máris átalakul mobiltelefonadóvá – ide értve a telefonálás és SMS-küldés mellett a mobilinternetet is. Ezt a javaslatot a kormány kedden fogja tárgyalni. Hivatalosan a kormány nem reagál hírekre, az első érdeminek tekinthető reakció tegnap érkezett, mikor is Nyitrai Zsolt, a miniszterelnökség államtitkára Facebook-üzenetben közölte: biztos benne, hogy nem lesz internetadó. Nyitrai talán attól autentikus személy, hogy ellenzékben még ő vádolta az előző kormányt ilyen adó bevezetésével. Mindenesetre az újabb adók ellen tiltakozott az MSZP, az adók év közbeni módosítását tiltó jogszabályra tesz javaslatot az LMP, a Demokratikus Koalíció pártigazgatója pedig úgy fogalmazott: Magyarország az okostelefonok és az ostoba adók országa lesz, ha ezt így folytatják.

A kormány tehát kedden tartja ülését, azon a napon, amikor Orbán Viktor Brüsszelben Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével tárgyal. A piac sokat vár ettől a találkozótól, Brüsszelben viszont nem sok jóra számítanak.

Belezavarodtak már a kettős beszédbe, amivel Orbán kint megegyezési szándékát hangoztatja, itthon viszont már rendszeresen mutogat bűnbakként az EU-ra és olyan intézkedéseket is igyekszik az unió nyakába varrni, amihez annak semmi köze.

Ettől függetlenül a fő téma az Orbán–Barroso csúcson nyilván a konvergenciaprogram lesz, amelyet a kormánynak április végéig kell megküldeni Brüsszelbe. Annak pedig már tartalmazni kell konkrétumokat arról, hogyan tapasztja be a kabinet az idén 150 milliárdos költségvetési lyukat, hogy tartani tudja a GDP 3 százalékánál meghúzott államháztartási hiánycélt.

Jövőre még durvább a helyzet: a 2013-as költségvetési lyuk a válságadók kivezetése nyomán nagyjából 400 milliárdra becsülhető.

Közben nyilvános lett még egy rossz hír, amelyet persze a kormány már jó ideje tudott. Az uniós pénzügyminiszterek még március közepén fogalmazták meg ugyanis a magyar kormánynak az elvárásaikat, az úgynevezett túlzott deficiteljárás lezárásának feltételeit. Az immár a nyilvánosság számára is elérhető feltételeket szeptemberig kell teljesíteni, hogy az EU ne fagyassza be a Magyar­országnak szánt kohé­ziós forrásokat.

Ha megnézzük a brüsszeli öt pontot (lásd keretben), akkor az első lényegében egy általános ejnye-bejnye, a negyedik megúszható egy hangzatos tervvel és némi költségvetési forrással, míg az ötödik a határidőt tartalmazza. A második és a harmadik pont azonban azt vetíti előre: koránt sincs vége a sarcnak.

A második pont, vagyis a költségvetés hiányának tartós leszorítása ugyanis azt jelenti, hogy már az idén 2,5 százalékos GDP-arányos hiányt kellene elérni, ám az unió a jelenleg ismert intézkedések alapján 3 százalékot prognosztizál. Ami az eddig ismerteken túl további fél százaléknak megfelelő költségvetési megszorítást követel. Idén a GDP fél százaléka nagyjából 150 milliárd forintot jelent. Miközben már jelenleg is a GDP 1,9 (közel 600 milliárd) százalékának megfelelő kiigazítás van beleszuszakolva az idei költségvetésbe. Még kilátástalanabb a helyzet, ha a harmadik pontot, vagyis az államadósság csökkenő pályára állítását vesszük szemügyre. Elemzők szerint a mostani zérus közeli gazdasági növekedés és az államkötvények után fizetett 8-9 százalékos kamatok mellett a GDP-arányában 80 százalékos adósság szinten tartása is 4 százalékos költségvetési többletet feltételezne, de nemhogy többlet nincs, egyelőre a költségvetés hiányának leszorítása is alig megoldható gondot jelent. Más kérdés, hogy egy IMF-hitel, a maga 3,5 százalékos kamatterhével, annyival olcsóbb a piaci finanszírozásnál, ami nagyjából biztosíthatná az adósságnövekedés megállítását. Az IMF-hitel késlekedése már eddig is százmilliárdos pluszkiadást jelentett a költségvetésnek. Ezek után az EU/IMF-tárgyalások előkészítésének hónapok óta húzódó szappanoperájában immár az a kérdés: ugyan miben reménykedik az Orbán-kabinet az egyre nyilvánvalóbb időhúzás közben? A befektetők végtelen türelmében már aligha reménykedhet, mert a január elején felerősödött, majd a gyors IMF-megállapodást kom­­munikáló kormányzati üzenetek nyomán valamelyest lanyhuló magyar államcsődkockázat a héten ismét csúcsra futott.

De az is beszédes jelzés lehet a piac bizalmatlanságára, hogy a forint jottányit sem erősödött a hírre, miszerint a magyar kormány úgymond már „majdnem minden” vitás kérdésben egyezségre jutott az Európai Unióval a jegybank és annak elnöke státuszát illetően. Úgy látszik, az MNB elnökének fizetése körüli vita önmagában is elegendő a bizonytalanság fennmaradásához. Komoly értetlenséget váltott ki ehhez képest, hogy Matolcsy György a jelek szerint szándékosan hagyta figyelmen kívül a nemzetközi szervezetek elvárásait a kedden benyújtott jegybanktörvény-módosításban. A hvg.hu értesülései szerint az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank még egy olyan emlékeztetőt is küldött a Nemzetgazdasági Minisztériumba, amely pontokba szedve tartalmazta az elvárásaikat.

Az tűnik a legvalószínűbb verziónak, hogy a kormányzat az időhúzás közepette a magyar államadósság piaci finanszírozásának lehetőségeit tapogatja. Erre utal a lakossági állampapír- vásárlások erőltetése és a devizakötvény-kibocsátás lehetőségének lebegtetése. Nem teljesen esélytelen a piacról történő adósságfinanszírozás, legalábbis ebben az évben még valószínűleg lehetséges, de az is bizonyos, hogy nagyon drága mulatság. A forint alapú 10 éves futamidejű államkötvények után jelenleg 9 százalékos hozamot kell fizetnie a magyar államnak, a devizakötvények után pedig 7,5-8 százalékot. Ehhez képest az előző, lassan lejáró IMF-hitel kamata 3,5 százalékos. Ami azt is jelenti, hogy az IMF-hitel hiánya már az idei évben körülbelül százmilliárdos többletteher a költségvetésnek és az országnak, a következő években pedig már több százmilliárdról van szó, ami középtávon a piaci finanszírozást is kérdésessé teszi.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!