A demonstráció tetőpontján újra zúgott az „Orbán, takarodj!”. Minden felszólaló az összefogást sürgette, a szónokok beszédük végén egy gerezd narancsot vettek el az „alapnarancs” asztaláról, elősegítve, hogy „hadd fogyjon a narancsuralom”. A demonstráción részt vett az MSZP, a Demokratikus Koalíció és az LMP több képviselője is. Az LMP tucatnyi aláírópontot alakított ki a helyszínen, ugyanis a Szolidaritás támogatja a párt népszavazási kezdeményezését. A többnyire közép-, illetve időskorú résztvevőket Kováts Kriszta színész-énekesnő köztársaknak nevezte, s azt mondta: „a veszni látszó Magyar Köztársaságért vagyunk itt”. A szokásos Szolidaritás-táblákon és a már jól ismert ellenzéki transzparenseken kívül néhány új is feltűnt: „Az is tolvaj, ki az emberek bizalmát meglopja”, vagy „Üres fejjel lehet élni, de üres gyomorral nem”. A dudák és a sípok sem maradtak otthon. 

„Elfogadhatatlan, hogy az élet ott kezdődik, hogy jogom van éhen dögleni” – mondta a Szolidaritás Ifjúság elnöke. Tanos Áron felháborítónak nevezte, hogy 18 évesen azon kell a fiataloknak gondolkodniuk, hogy megéri-e a hazájukban továbbtanulni. Molnár Lajos pedagógus, a Hálózat a Tanszabadságért csoport egyik alapítója szerint: „ne legyen soha olyan munkaerőpiac, ami gyerekmunkával biztosítja a foglalkoztatottságot”. 

Jön a tavasz, a forradalmak zendülő évszaka, de „mi március 15-ét nem fizetett statisztákkal és lengyel vendégszimpatizánsokkal ünnepeljük” – jelentette ki Iványi Gábor metodista lelkész. Úgy fogalmazott: „távozzanak a hatalomból azok, akik a gyengébbek kárára akarják az erősebbek helyzetét javítani, akik el akarnak hallgattatni bennünket, akik ki akarnak rekeszteni a szabad választásokból és meg akarják mondani, milyen istent imádjunk”.

Vissza kell venni a kormány által kisajátított nemzeti jelképeket – közölte a Szolidaritás egyik társelnöke. Kónya Péter ennek demonstrálására egy óriáskokárdát tűzött a pulóverére. „Orbán Viktornak egy országgyűlési választáson veszíteni kell, hamarosan megtörténik a fülke-ellenforradalom” – mondta. Kónya ismertette az új köztársaság alapjait, amely a toleranciára, a párbeszédre és a szolidaritásra épül, s amelyben szabad a sajtó, az ügyészség és a bíróságok függetlenek, a politikusok visszahívhatóak, sérthetetlen a magántulajdon, nincsenek visszamenőleges törvények, az alkotmányról népszavazás dönt, az államfőt a nép választja és többkulcsos az adórendszer.

Kornis Mihály író szerint a józan ész és a lelkiismeret mondja az igazságot, nem pedig a híradó. „Egy semmirekellő ül az ország tetején, de erőszak nélkül kell helytállnunk” – fogalmazott, a jelenlegi hatalomról pedig azt mondta: „annyiban különbözik a radikális jobboldaltól, hogy megtanult hazudni a kommunistáktól”. A legradikálisabb szónok Tóth Imre, az éhségmenet szervezője volt, aki „mocskos kis tetűnek” nevezte a miniszterelnököt. A tömeg ekkor volt a leghangosabb: zúgott az „Orbán, takarodj!”. Ungváry Rudolf közíró kijelentette: ez a kormány „a politikai ragadozók és a gazdasági idióták kormánya”, a miniszterelnököt pedig a kádári hagyományok folytatójának nevezte. Erdős Virág és Tóth Krisztina költők, Papp János és Kálid Artúr színészek verseket szavaltak, Lerch István és Bornai Tibor zenéltek, s elhangzott Verdi Nabuccója a Szabadság kórus előadásában. Felolvasták José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke kabinetirodájának válaszlevelét, amelyet a Szolidaritásnak küldtek.

A forradalmi hangulat két óra elteltével elillant, az ácsorgásnak a hideg sem kedvezett, sokan a rendezvény vége előtt hazaindultak. A néhány száz legkitartóbb viszont még elsétált a kerítéssel körbezárt Károlyi-szoborhoz.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!