Adótöbbletből boldog a kormány

Akár ünnepelhetnénk is a nemzetgazdasági minisztert (képünkön Varga Mihály): a tervezett 2,4 százalék helyett csupán 2 százalékos lett 2015-ben az államháztartási hiány. És csak azért nem 1 százalék, mert az utolsó negyedévben kiszórt a kormány – terven felül – mintegy 300 milliárdot beruházásélénkítésre.

Ám mégsem célszerű pezsgőt bontani.

Bár az óvatos államháztartási tervezést gyakran nevezik konzervatív költségvetésnek, a hiány év eleji durva alulbecslését, majd az ezt ellensúlyozó év végi pénzszórást, mégis hiba lenne így felcímkézni. A számok mögé nézve, ugyanis az derül ki, hogy a bevételi oldal, azon belül is az adósor teljesített a vártnál jobban (leginkább az áfabevételek és a személyijövedelemadó-befizetések növekedtek terven felül). Azaz joggal tételezhetjük, hogy a belső fogyasztás erősödése juttatta többletpénzhez a büdzsét – erre pedig nem számított a kormány.

Hiszen hiába jó a tavalyi hiányszám, az államadósság rátája alig mozdult – úgy 76 százalék körül stagnál a GDP-arányos mutató. Ami azért furcsa, mert az államadósság valójában az évgyűrűkként egymásra rakodó költségvetési deficitektől terebélyesedik. Vagyis jó években csökkennie kellene, vagy legalább kinőhetné azt a bővülő gazdaság. Nos, a titok nyitja az lehet, hogy még mindig roppant devizaadósság nyomja a kormány vállát – a gyenge forint miatt. (A kormányzati gazdaságpolitikai alappillér továbbra is az export élénkítése, ehhez pedig „puha” forint kell, hiszen így kaszálhatnak magyar cégek.) Arra pár éves távlatban lehet esély, hogy 70 százalékhoz közelítsen az adósságráta – legalábbis akkor, ha a kormány a külső devizaadósságot forintkötvényekre váltja.

A hazai bankokat az úgynevezett önfinanszírozási program tereli ebbe a mederbe, a lakossági megtakarítások között pedig jelenleg nincs versenyképes alternatívája a bónusz és prémium állampapíroknak. Az alacsony kamatok mellett a bankbetét esélytelen, míg a tőzsdei befektetéseknek a kultúrája hiányzik.

Fordulatot talán a pár hete indult amerikai kamatemelési ciklus hozhat. A magyar hozamelőny, vagyis a „kockázati felár” 1 százalék alá csökkent. Ezért a külföldön dolgozó magyaroknak egyre kevésbé éri majd meg forintban megtakarítani, hiszen „kemény kötvényekben” közel azonos hozamot tehetnek zsebre.

A javuló hiánymutatók nyomán felmerülhet, vajon a hitelminősítők mit lépnek a szép számokra? Nagy valószínűséggel semmit. Egyrészt, a felülvizsgálatok tavasszal és ősszel esedékesek. Másfelől, már tavaly nyáron jelezték, hogy a magyar államadósság bóvli minősítése mindaddig fennmarad, amíg nem csökken jelentősen az adósság mértéke. Magyarán, a tizedszázalékokkal való bűvészkedés aligha hatja meg a hitelminősítőket, akik egyértelműen csökkenő adósságpályát várnak.

Könnyen elképzelhető, hogy a kormánynak nem is célja a hitelminősítők meggyőzése. A hitelbesorolás ugyanis akkor lenne fontos, ha külföldi alapkezelők számára kívánnák vonzóvá tenni a magyar állampapírokat. Ezzel szemben a kormány és a jegybank a belső – lakossági és banki – finanszírozást erőlteti. Mit sem törődve azzal, hogy idővel a mai prémiumok és bónuszok is államadósságként jelennek meg.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!