Még évtizedekig a menekültpolitika határozhatja meg az európai politikát. Az uniós kormányok ezért mindinkább arra törekednek, hogy az EU-n kívül, Észak-Afrikában hozzanak létre felvevő központokat az Afrika belső területeiről érkezett bevándorlók számára. Ez azonban számos akadályba ütközik.
A német szövetségi belügyminiszter, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke, Horst Seehofer ugyan mindent elkövetett azért, hogy a menekültkérdést illetően keményvonalas politikusként emlegessék, az Angela Merkel kancellárral szembeni fellépésével mégsem szerzett jó pontokat honfitársai körében. Mindössze 37 százalék elégedett munkájával. Pedig nála is akadnak radikálisabb személyiségek pártjában. Mindenekelőtt Markus Söder bajor miniszterelnök, aki bajor határőrséget is létre akart hozni, hogy visszafordítsák a menekülteket, de erre – belügyi tárcavezetőként – még Seehofer is nemet mondott.
Törékeny béke
Ugyan béke költözött a német nagykoalíció életébe, ez csak ideig-óráig tart. Bár a Törökországgal megkötött megállapodásnak köszönhetően jóval kevesebb menedékkérő jelentkezik a német hatóságoknál, mint 2015-ben, ennek az lett a következménye, hogy egyre többen mennek Olaszország felé. Matteo Salvini olasz belügyminiszter, a radikális Északi Liga elnöke azonban leszögezte: ő márpedig egyetlen „migránst” sem hajlandó befogadni. Kétségtelen, a nem éppen a humanizmusra építő politikája felettébb hatékony, hiszen pártját már 30 százalékon mérik úgy, hogy a május eleji parlamenti választáson még csak 17 százalékra tett szert.
Salvini menekültpolitikája a koalíciós partner Öt Csillag Mozgalomnak (M5S) és Giuseppe Conte miniszterelnöknek is túl radikális, de nem tudnak és nem is mernek mit kezdeni vele. A belügyminiszter a napokban azt a 450 menekültet sem volt hajlandó beengedni, akiket az EU határvédelmi szerve, a Frontex munkatársai mentettek meg a Földközi-tengeren. Ezt követően Spanyolország, Franciaország, Málta, Portugália és Németország is jelezte: 50-50 bevándorlót fogadnak be.
A teljes írás az eheti Vasárnapi Hírekben olvasható!
Líbia
Miután Olaszország felé megannyi hajó indul el Líbiából, ezért több európai kormány ezen államban hozna létre felvevőközpontokat. Líbiában azonban továbbra is polgárháború dúl, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint is elképzelhetetlen menekülttáborok létesítése. És ez csak az egyik gond. A másik, hogy a helyi, Nyugat által támogatott kormányzat hallani sem akar ilyen megoldásról. Amikor Matteo Salvini legutóbb az országban járt, ezt a nemzeti egységkormány élén álló Fajez Szarradzs is egyértelművé tette számára. Szerinte ez azért sem jöhet szóba, mert Líbia tranzitország, és nem a migráció forrása. Líbia lakossága körében sem örvendene népszerűségnek felvevőközpontok létrehozása, az emberek azt gyanítják, hogy az EU Tripolira kívánja áthárítani a menekültprobléma egy részét. A fővárosban és más városokban is helyenként áldatlan állapotok dúlnak, léteznek „no go zónák”, ahová a helyiek be sem merik tenni a lábukat. Itt külföldi bandák harcolnak egymással. Líbiában ezért meglehetősen nagy a bizalmatlanság a menekültekkel szemben.
Algéria, Marokkó, Tunézia
Algériára és Marokkóra is egyre nagyobb nyomást gyakorolnak az észak felé haladó menekültek. Az olasz partoknál egyre kevesebb Maliból érkező bukkan fel, ők inkább Spanyolország felé veszik az irányt. Számuk csak júniusban 6000 körüli volt. Jelenleg 100 ezerre becsülik a Szaharától délre lévő országokból érkezettek számát Marokkóban. Az észak-afrikai ország négy éve ad letelepedési engedélyt a bevándorlóknak. Több mint 40 ezren kapták meg ezt a státuszt, ők munkát is vállalhatnak. Algériában ezzel szemben a hatóságok egyre keményebben lépnek fel az illegális bevándorlókkal szemben. Az IOM nevű szervezet adatai szerint a helyi biztonsági erők az eltelt 14 hónapban 13 ezer menekültet toloncoltak ki Niger és Mali lakatlan vidékeire. Ők víz és élelmiszer híján tengődnek a sivatagi végeken, többen közülük életüket vesztették. Niger ígéretet tett Algériának arra, hogy állampolgárait visszaveszi, azonban azt is leszögezte, nem kíván a menekültek lerakatává válni. Algériában 100 ezerre tehető a menekültek száma, miközben egyre több algériai próbál az unió területére menekülni. Tunézia eddig nem vált tranzitországgá. Brüsszelnek is tisztában kell lennie azzal, ha itt létesítene tábort, akkor a 11 milliós ország felé áramolnának afrikai menekültek ezrei, ami végső csapást jelentene a törékeny demokráciára. Tunézia ezért nem is akar menekülttáborokat, de az EU sem erőltetné azok létrehozását.
Egyiptom
Egyiptomban különösen a szudáni, etióp és eritreai menekültek száma magas. Kairó saját közlése szerint 5 millió embernek nyújtott menedéket, az ENSZ úgy véli, 3 millió dél-szudáni és szudáni menekült ide 1991 óta, jelentős részük időközben felvette az egyiptomi állampolgárságot. További 500 ezer szíriai, 400 ezer iraki, 250 ezer jemeni és más afrikai élhet az országban. 2016 őszén Egyiptom jelentősen megerősítette határainak, illetve partszakaszának védelmét. Azóta egyetlen hajó sem indult útnak az országból Európa felé. Kairó elutasítja a felvevőtáborok létrehozását.
Niger, Csád
Mindkét ország fontos tranzitállam. Nigerben becslések szerint 180 ezer menekült lehet. Az országgal több európai állam is megállapodást kötött a menekültek visszavételéről. A helyi kormány idén 2000 bevándorló visszavételére tett ígéretet, eddig azonban mindössze 335-en tértek vissza. A 14 milliós Csádban, amely a világ egyik legszegényebb állama, 130 ezer menekült élhet. Nem zárható ki, hogy Idriss Déby elnök belemegy az európaiak követelésébe, s menekültközpontot hoz létre, ennek azonban igencsak megkérheti az árát.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
