Sajnos az embereket szülőségük nem vértezi fel a betegségekkel szemben. Ha baj van, és az anya vagy az apa tartós és komoly betegségbe esik, kórházi kezelésre szorul, őszintén, a korának megfelelő nyelven, akár mesével illusztrálva szükséges elmagyarázni a kisgyermeknek, mi történik.
Anyának újabban szomorú az arca, apa a szokottnál is idegesebb, a nagymama sír. Mostanában ő vagy apa jön értem az oviba, anya mindig fáradt, sokat fekszik az ágyában, azt mondja, előbb-utóbb parókára lesz szüksége, aminek örülök, mert a róka aranyos, kiskutyánk pedig nincs…
A család élő szervezet, rendszer, ha egyik tagjának baja esik, megbetegszik, az az egész szervezetet érinti, pláne a kisgyermeket, aki láthatatlan köldökzsinórral kapcsolódik a szüleihez, és akkor is megérzi a bajt, ha a fölnőttek nem beszélnek róla – vázolja Nógrádi Csilla klinikai szakpszichológus, miért is lenne nagyon fontos olyan esetekben is komolyan venni a csemetét, mikor nem vidám dolgokat kell vele megbeszélni.
A titkolózás, a családi otthonra nehezedő rossz hangulat az életkortól, személyiségtől függően eredményezhet olyan tüneteket, mint a bepisilés, körömrágás, dadogás, tikkelés, depresszió, tanulási és magatartásbeli zavarok, vagy akár a hasfájás, hányás, allergiás reakciók – sorolja a szakpszichológus Peer Krisztina, milyen traumatikus is lehet már maga a szülő betegsége, főleg az elhallgatással súlyosbítva. A kisgyermekben akár bűntudatot is kelthet, önmagát okolhatja a betegség kialakulása miatt („mert biztos rosszalkodtam, azért…”), vagy dühös lehet, amiért a szülő „cserbenhagyta”. A tabusítás tehát a legrosszabb megoldás egy ilyen helyzetben.
Mindkét klinikai szakpszichológus állítja: az őszinte, a gyermek szorongását csökkentő beszélgetés szükséges ahhoz a szülő és a gyermek között, hogy a kicsi feldolgozhassa, miért van apu vagy anyu az otthontól, tőle távol, a kórházban, a szanatóriumban. Ehhez persze az kell, teszi hozzá Peer Krisztina, hogy a szülő is feldolgozza társának betegségét és érzelmileg erős tudjon lenni, így kommunikáljon a gyerekével, ezt az erőt át tudja neki adni. Nem kell megjátszanunk a vidámságot, de mondjuk el a szomorúságunk titkát, a baj nagyságát, nyugodtan mutassuk ki az érzelmeinket, egyben biztosítsuk őt arról, van remény, nyújtsunk számára továbbra is biztonságot.
A 3–9 éves gyerekeknél a mese lehet az egyik legjobb segítség a magyarázatnál. A mese ugyanis eltávolít a való világtól, könnyebb benne/vele föloldani a traumákat, mert tragédiák ott is előfordulnak számosan, ellenben a végük katartikus, így segítségével fölszabadulhatunk – ajánl módszert a szülőknek Nógrádi Csilla.
Mindenkiben fölmerül ilyen helyzetben: meglátogassa-e a kórházban fekvő szülőt a kisgyermek? Nógrádi Csilla, aki 9 éven át az Országos Onkológiai Intézetben dolgozott, azt mondja, nem lelki okokból nem engednek be kisgyerekeket a rákkal küszködőkhöz, hanem a sugárveszély miatt, de a teljes szeparáció egyáltalán nem hasznos: a szülővel igenis kell elesettségében is beszélgetni. Erre a kórház udvara is alkalmas lehet, de levelet is írhatnak egymásnak, és a modern kommunikáció eszközei (telefon, számítógép) is biztosíthatják a folyamatos kapcsolatot köztük. Ez mindkét félnek sokat jelent, a pszichés jólét a fizikai egészségre, a felépülésre is hatással van – fűzi hozzá Peer Krisztina.
Kavics a ciciben
Nagybeteg a kisgyerek. Jaj, mi lesz vele, hogyan segítsünk neki a kezelések során? Hogyan magyarázzuk el neki, mikor hova kell menni, miért, mit fognak vele csinálni a fehér köpenyes orvosok, ápolók? Hogyan dolgozza föl a testének változásait, a beléjeszúrt tűket, csöveket; hogyan viselje el a sok ágyban fekvést, hogyan legyen együttműködő az egészség visszaszerzéséért? Mesés feldolgozása a bajnak, mely erőt önt gyerekbe, szülőbe egyaránt, hála égnek, több is született az elmúlt időben – Benyovszky Anita Péterke hallani fog/Péterke beszélni fog (2012, 2013); Bartos Erika: A bátorságpróba. Könyv a daganatos és leukémiás gyerekek számára (2012).
Ám olyan most került a boltok polcaira először, amelyik a szülő betegségét segít feldolgozni, megérteni. Tóth Krisztina szépen illusztrált történetében az anyánál mellrákot diagnosztizálnak, és az ebből fakadó változásokat jeleníti meg nagy empátiával a kislány szemszögéből elmesélve. Hogy a rák hogy mászott be anyába, hogy az operáció nem az operában zajlik, hogy a kemoterápia mennyire hasonlít a gyomok permetezésére – mind szeretetteljes humorral, a gyermekszáj logikáját követve vezetnek akár a Piroska és a farkas meséjéhez is, ahol tudniillik a lomposnak fölvágják a hasát… A derű és a humor nem bagatellizál, inkább megerősít és a szülő-gyermek párbeszéd fokozott intenzitására sarkall.
(Tóth Krisztina: Anyát megoperálták. Hitka Viktória rajzaival. Móra, 2015. 47 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!