Most már végre szeretnék a munkámmal foglalkozni – sóhajtott fel az Európai Parlamentben lefolyt vita után Jean-Claude Juncker bizottsági elnök, akinek első hivatali hónapját gyakorlatilag elvitte a luxemburgi adótrükközések miatt kirobbant botrány és a személye ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány.
Ez utóbbit végül meggyőző, 71 százalékos többséggel (461 nem, 101 igen, 88 tartózkodás) leszavazta az Európai Parlament. Az Európa-ellenes és szélsőjobb képviselők teljesen egyedül maradtak – jellemző, hogy ezúttal többen támogatták a Bizottságot, mint októberben, amikor megválasztották Junckeréket. Vagyis sem a zöldek, sem a radikális baloldaliak nem voltak hajlandóak a Bizottság megbuktatásához segítséget nyújtani – noha ők is keményen kritizálták Junckert azokért a nagyvállalatok számára nyújtott adókedvezményekért, amelyeket még luxemburgi miniszterelnökként támogatott, vagy legalábbis eltűrt. Sőt a baloldaliak egyenesen egy független parlamenti vizsgálóbizottság felállítását sürgették – hogy mégse Juncker saját Bizottsága kutakodjon a főnök múltjában. Juncker ma már maga is úgy véli, hogy egykori kormányának szigorúbban kellett volna ellenőriznie a nagyvállalatokkal kötött adómegállapodásokat, sőt Saulusból Paulussá válva adóharmonizációs javaslatokat is tett. Majd széttárt karokkal és gúnyos mosollyal konstatálta, hogy ezekért valahogy mégsem lelkesedik gyakorlatilag senki.
A parlament többségének véleményét végül a Juncker adóparadicsom-teremtő múltjával szemben amúgy kritikus Guy Verhofstadt, a liberálisok frakcióvezetője fogalmazta meg: „ez az egész bizalmatlansági indítvány nem más, mint Nigel Farage és Marine Le Pen kisded játéka”. Az euroszkeptikus UKIP és a francia Nemzeti Front vezérei „egymásra találtak Európa ellen”. Gianni Pittella, a Szocialisták és Demokraták frakcióvezetője szintén sanda szándékokat vélt felfedezni a Junckerkritikusok morális öblögetése mögött és óva intette a parlamentet: „Ha Juncker elbukik, a növekedésélénkítés utolsó esélye is elvész.”
Az Európai Bizottság elnöke a szocialisták várakozásainak megfelelően azonnal elő is terjesztette 315 milliárd eurós beruházási csomagját, amelyben az a trükk, hogy uniós forrásokból csak 21 milliárdot kaparnak össze, a többit a magántőke bevonásával biztosítanák. „Nekünk nincs bankóprésünk, magunkhoz kell csalogatni a pénzt, ha azt akarjuk, hogy a céljainkat szolgálja” – mondta Juncker, aki elsősorban a közlekedési és telekommunikációs beruházásoknak, illetve a rizikós kutatási projekteknek akar ily módon egy jó nagy lökést adni.
A stratégiai csomagba a Bizottság még egy csalit beépített: a tagállamok által a fejlesztési alapba befektetett összeg nem számítana be az államháztartási hiányba és az államadósságba. Ez különösen az ilyesmire roppant kényes németek számára fontos – Merkel kancellár ugyanis makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy ő bizony nem csinál többé adósságot.
Mások nem ilyen finnyásak. Hét eurózónához tartozó ország jövő évi költségvetésében nem látszik biztosítottnak az előírt három százalék alatti hiány, közülük a franciáknak, olaszoknak, belgáknak az elfogadott szabályok szerint máris kijárna egy zaftos büntetés. De ezt egyelőre megússzák – Juncker márciusra halasztotta a már most esedékes döntést. Ebben alighanem mégiscsak szerepet játszik az éppen túlélt botrány. Juncker és Bizottsága nem vált ugyan fogatlan oroszlánná, de azért harciasságával sem tüntet: a renitens tagországokkal szembeni első komoly erőpróbánál szépen eloldalgott.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
