Alázat kellene a kétharmadhoz

– Tényleg ön, az európai szocialisták frakcióvezetője lenne a jobboldali magyar miniszterelnök legfőbb ellenfele?

– Túl kellene lépnünk a baloldal kontra jobboldal logikáján. Ha szociáldemokrata kormányról lenne szó, akkor sem cselekednénk másképp. Csak akkor tekintem magam Orbán úr ellenfelének, ha a médiatörvény jelenlegi formájában változatlan marad, nem alakítják át úgy, hogy az európai normáknak megfeleljen, avagy nem vonja vissza azt, hogy egy új, e normákkal egyező javaslatot terjesszen elő. A változtatásra mindenképpen szükség van. Egyébiránt hajlandó vagyok én is, és az általam vezetett képviselőcsoport is az együttműködés minden formájára – ez ugyanis a magyar elnökség és Európa közös érdeke. Remélem, hogy a magyar kormány a médiaszabályozás kapcsán belátásra tér, és ezt a törvényt felülvizsgálja. Ha ezt nem teszi meg, akkor ez súlyos tehertétel lesz a tanácsi elnökség teljes időtartamára, amelyet igen sajnálatosnak tartanék.

– Levelet is írt a magyar miniszterelnöknek, kérve, vonja vissza a médiatörvényt. Ön mit kifogásol elsősorban a törvényben?

– A Médiatanács összetétele ellentétben áll a társadalmi pluralitás elvével. A médiafelügyelet tagjainak ugyanis a lehető legszélesebb demokratikus spektrumot kell lefednie. A „kiegyensúlyozott tájékoztatás” fogalma, amiről az ún. „médiaalkotmány” beszél, nem elég pontos. Ki határozza meg ugyanis, hogy mi számít kellően „kiegyensúlyozottnak”? A kormányzat vagy a sajtótermék olvasója? Európában nem létezik a kiegyensúlyozottság kötelezettsége; létezik azonban a szabad véleményalkotás joga. Az a benyomásom, hogy a Médiatanács, mint kormányzati intézmény olyan jogköröket is megkapott, amelyek egyébként az igazságszolgáltatás hatáskörébe tartoznának.

– Magyarországon a médiatörvény mellett sok kormányzati lépést tekintenek demokráciaellenesnek: az Alkotmánybíróság jogkörének csökkentése, független intézmények felszámolása, erőltetett alkotmányozás. Ezekben az ügyekben hallatja-e hangját Európa?

– Orbán úr pártja a Parlamentben kétharmados többséggel rendelkezik. Ez azonban a választói rendszer következménye, mert Orbán úr a valóságban mintegy 53 százalékos választási eredményt ért el. Ebből azt levezetni, hogy korlátlan hatalommal rendelkezzen, súlyos hiba. Az ilyen arányú győzelmeket alázattal kell fogadni – ellenkező esetben a jövőbeli vereségek csíráit hordozzák magukban.

– Ha megbizonyosodnak arról, hogy a magyar kormány megsérti a demokratikus normákat és az európai értékeket, meddig hajlandóak elmenni? Lehetségesek-e szankciók?

– Ha a magyar kormány ténylegesen megszegi az európai normákat – és a médiatörvény ügyében ezt vizsgálják éppen –, akkor minden bizonnyal felszólítják majd, hogy a normaszegő intézkedéseket korrigálja. Ha ezt nem teszi meg, akkor az európai jogban felsorolt minden eszköz alkalmazható lesz. Addig azonban hosszú még az út, és őszintén remélem, odáig sohasem kell majd elmennünk.

– A magyar kormány köreiben tartja magát az érv, hogy az európai kritikák mögött a magyar el­­len­zék „aknamunkája” áll. Önnek mi a tapasztalata, a kifogások „csak” szocialista és liberális oldalról érkeznek, vagy a néppártiak körében is visszatetszést kelt?

– Erre a törvényre a magyar újságírók hívták fel a figyelmet. Reagált rá Barroso úr, aki az Európai Néppárt tagja – csakúgy, mint Orbán úr –, a szintén néppárti Merkel kancellár asszony szóvivője útján, valamint az Orbán úrhoz hasonlóan szintén az Európai Néppárthoz tartozó Sarkozy francia elnök, szóvivője útján. Számomra meglepő újság, hogy Merkel asszony és Sarkozy úr a szocialista intrikák részei. Ez a kirohanás egyébiránt a már unalomig ismert vád: ha az embert külföldön kritizálják, akkor az biztosan egy ellenzéki összeesküvés eredménye.

– A másik ellenérv, hogy a magyar válságadók ellen tiltakozó európai gazdasági körök generálják a tiltakozásokat. Ön látja ennek jelét?

– A külföldi tulajdonú vállalatokra kirótt kivételes adóztatás szokatlan eljárás eredménye, amely akár az EU-szerződésben rögzített diszkrimináció tilalmába is ütközhet. Engem azonban megdöbbentett, hogy a teljes európai konzervatív pártcsalád – amely általában hisztérikus rohamot kap, ha az ember az „adó” szót a szájára merészeli venni – előkelő hallgatásba burkolózott, amikor egy állítólagosan konzervatív kormány radikálisan balos és protekcionista intézkedéseket vezetett be.

– Jövő héten Orbán az Európai Parlament előtt ismerteti a magyar elnökségi programot. Jó hangulatú ülés lesz? Kezdeményez esetleg személyes konzultációt a magyar miniszterelnökkel?

– Már megállapodtunk további személyes konzultációkról.

– Ilyen indulás után, van még esélye Magyar­or­szágnak a sikeres EU-elnökségre?

– Mi mindenesetre mindenféle konstruktív együttműködésre készen állunk. Európának megoldásokra van szüksége, és remélem, hogy Magyar­ország mindazon szakmai problémák megoldásának szenteli magát, amelyek lassan körmünkre égnek. Lényegi és élénk vitákra van szükség egész Európában a szociális igazságosság kiterjesztéséről, foglakoztatási feltételek javításáról, a jövedelmek biztosításáról, valamint a demokratikus értékek és intézmények tiszteletéről – ez áll a mi programunkban. Meggyőződésünk szerint ezek a legjobb eszközök arra, hogy szembeszálljunk Európában a demokráciát fenyegető jelenségekkel.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!