Izgatottan készülődök, végtére mégiscsak ez lesz életem első alkotmány-, pardon, alaptörvény-rendelése. Életem egyszer s mindenkorra forr egybe a nemzeti együvétartozás rendszerével, integrálódóm a nemzettestbe, mely ott helyben ölel kebelére. Egy akarok lenni a kiválasztottak közül, olyan, aki rendelkezik otthonában nemzeti összetartozásunk legszebb jelképével – az alkotmánnyal.
Elindulok alkotmányért, pardon, alaptörvényért. Meghatottságtól remegő lábakkal lépem át kerületem önkormányzatának kapuját. Ott van, igen ott az asztal, az Alaptörvény Asztala, rajta a mű. Azon legfeljebb a vad, úri tatárok akadnak fenn, hogy a műhöz csatolt kiadványokon nem sikerült eltalálni, mikor is volt miniszterelnök Antall József, de hát ki emlékszik már a korábbiakra, mikor van jelenlegi. Ünnepi hangulatomat némiképp oldja az értetlenkedés, ami kérdéseimet fogadja az asztalszolgává még elő nem léptetett önkormányzati dolgozók részéről. Némi bizonytalankodás után kiderül, hogy mindössze egy alkotmányt tudhatok majd magaménak, de megértem – nem terhelhetem Kövér Lászlót feleslegesen, önös érdekből, hiszen minden darabot személyesen kell dedikálnia. A megrendelőlap kitöltése nem egy nagy kihívás, név, cím, dátum, aláírás – megvan 3 perc alatt. Adatbázisba rendezni sem lehet túl nehéz, Kubatovék kipróbált technológiával rendelkeznek e téren.
Jó polgárhoz illően ellenőrzöm a nemzeti együttműködés rendszerének hétköznapi hatékonyságát, és úgy döntök, megszemlélem a művet más önkormányzatoknál is. Döbbenten vagyok kénytelen konstatálni, hogy az államtitkár asszony által megfogalmazott bölcs iránymutatás súlyos sérelmének fennforgása valósul meg azzal, hogy az előírt külön szobával egyetlen helyen sem találkoztam. Pedig négy helyen is jártam. Dekoráció mindenhol került az asztalra (ez ugyanis kötelező elem, a terítő viszont opcionális), nekem jobban tetszik az élővirágos megoldás, néhol viszont dohos művirág-kompozíció fogad. Botrány! Szájer József iPadjének kincse mindenhol nemzetiszínű szalaggal van az asztalokhoz rögzítve a 28. oldalon, szabvány szerint. Üveglap négyből mindössze három asztalt borít, de a negyedik helyen minden pillanatban várják a létfontosságú kiegészítőt. Hiányoltam viszont az asztal mellől az Alaptörvény Asztalának Gondozásáért Felelős Munkatársat, pedig az ő feladata lenne, hogy „méltó módon szolgálja és gondozza az Alaptörvény Asztalát”. Gondolom, nagy a tülekedés a megtisztelő pozícióért, ezért várat magára a kiválasztás.
Mindenesetre nagyon várom már a postást – fájdalom, még megközelítő információt sem sikerült szereznem, mikorra várható. Már elterveztem szépen mindent: az én saját különbejáratú Alaptörvényemnek csinálok saját különbejáratú Asztalt. A nappaliban áll majd, hű mása lesz a hivatalosnak. De én a saját Alaptörvényemet kikötözni semmiképp sem fogom. Az én Alaptörvényem szabadon lézenghet majd a lakásban, ekként terítve szét szellemét, nemcsak nálam, de az egész lakótelepen. Csak a kutyát hogy vegyem rá, hogy ne tépje szét?
Békés megye városainak és községeinek többségében megtették a szükséges lépéseket és csütörtök reggel óta áll az Alaptörvény Asztala. Magyardombegyházon azonban még plusz íróeszközre sincs pénz. – A kötelező feladatok ellátására is alig van közmunkásunk, nemhogy arra, hogy valakit odaültessünk az alkotmány mellé. Jöjjön ide, aki kitalálta! Irodát akár ötöt is tudok biztosítani, de tollat már nem, arra nincs pénze a hivatalnak, a sajátunkkal írunk. – A polgármester szerint az embereket az alkotmány helyett most inkább az foglalkoztatja a faluban, hogy lesz-e másnap mit enni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
