Az iskolák kapva kapnak majd az alkalmon és elkülönítik a problémásnak gondolt diákokat, az eddig is törvénysértő módon működő intézmények pedig megerősítést nyernek – ez lehet a következménye annak, hogy a kormány ismét törvényessé teszi a szegregációt.
Törvényesítheti az iskolai szegregációt az a jogszabálytervezet, amelyet a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nyújtott be a parlamentnek. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előremozdításáról szóló törvény preambulumába az „esélyegyenlőség” helyére a „esélyegyenlőség és társadalmi felzárkóztatás” szövegrészt írnák, illetve azt, hogy nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés, amely egy társadalmi csoport „tárgyilagos értékelésen alapulóan szükséges társadalmi felzárkóztatásának elősegítésére irányul”. Mohácsi Erzsébet, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány igazgatója attól tart, ha ezt a törvényt megszavazzák, felmentést kapnak azok az iskolák, amelyek szegregálják, vagyis elkülönítve oktatják a hátrányos helyzetű diákokat, mivel felzárkóztatásnak gyakorlatilag bármit lehet hívni. „A rendszerváltás előtt is elvileg felzárkóztatás zajlott az iskolákban, pluszpénzért, külön osztályokban, de valójában senki nem zárkózott fel sehova. Egy rossz példa már van előttünk, úgy néz ki, ezt akarják most visszahozni, ez döbbenetes” – mondja.
Az alapítvány azon dolgozik, hogy megszűnjön az iskolákban a roma gyerekek etnikai alapú elkülönítése, az országban jelenleg is számtalan iskola működik jogsértő módon. Havas Gábor szociológus kutatása szerint Magyarországon a roma gyerekek egyharmada cigányiskolába, egyharmaduk speciális nevelési igényűnek számára fenntartott iskolába jár, és csak a fennmaradó hányaduk lehet „normál” integrált általános iskola diákja. Mohácsi Erzsébet elmondása szerint minden megyeszékhelyen van „cigányiskola”, pedig a nagyvárosokban, ahol van tízen-egynéhány intézmény, lenne lehetőség az integrált oktatásra. „Az iskolán belüli elkülönítésnek a jellemző módja, hogy az A osztály mondjuk angol tagozatos, a B testnevelés, a C pedig a normál, amelyben a roma gyerekek vannak és semmiféle pluszt nem kapnak” – mondja Mohácsi Erzsébet.
Jelenleg öt pert folytatnak a romák iskolai elkülönítésének ügyében – többek között az oktatási kormányzattal szemben –, az alapítványnak azonban nem az a célja, hogy minden szegregáló iskolát bíróság elé vigyenek, igyekszenek precedens értékű ítéleteket kiharcolni. Változás azonban akkor sem feltétlenül történik, ha pert nyernek. Jogerős ítélet szól arról, hogy az egyik kaposvári iskola törvénysértő módon különítette el a roma diákokat, egyelőre mégis a korábbi gyakorlat szerint működik tovább. A Kúria ugyan megállapította a jogsértést, de a törvényben nincs szankció. „Hosszú-hosszú évek, amíg történik valami változás, a gyerekek addig felnőnek az iskolában” – mondja Mohácsi Erzsébet. Az iskolák sokszor nem csak etnikai, de szociális alapon is szegregálnak, ami jelenleg úgyszintén törvénysértő. L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány igazgatója jó ideje a hátrányos helyzetű gyerekek oktatásával és integrációjának lehetőségeivel foglalkozik. Úgy látja, a szegregáció törvénybe emelése illeszkedik a kormány szegényeket, hátrányos helyzetűeket érintő politikájába, amely a problémákat hosszú távon nem oldja meg, inkább csak „túl akarja élni” azokat. Mindenesetre az ideológia már megvan: Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter többször is kifejtette, a mélyszegénységben élő roma gyerekek elkülönítése „nem szegregáció, hanem felzárkóztatás”. L. Ritók Nóra szerint azonban mind a pedagógiai tapasztalatok, mind a szociológiai kutatások azt mutatják, hogy az elkülönített oktatás csak tovább mélyíti a társadalmi árkokat. „Ha a gyerek lakókörnyezete és az iskola is szegregált, esély sincs a többségi társadalommal való együttműködés magatartásformáit megtanulni” – teszi hozzá.
A törvénymódosítás veszélye, hogy az iskolák majd kapva kapnak a lehetőségen, és azok is elkülönítve fogják oktatni a hátrányos helyzetű, zömében roma tanulókat, akik eddig az integráció rögös, csupán apró sikerekkel szegélyezett útját járták. „Azokban az iskolákban ahol sok a hátrányos helyzetű gyerek, a pedagógusok kiégettek és sokszor eszköztelenek, mert családsegítők, szociális munkások nélkül csupán az iskolában nem tudják a gyerekek problémáit kezelni” – mondja L. Ritók Nóra. Egy pedagógus vagy iskola sikerét általában abban mérik, hogy a tanulók milyen eredményekkel zárnak a tanulmányi versenyeken, és a diákok milyen arányban tudnak tovább tanulni. Ezzel a mércével mérve a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket oktató tanárok örök kudarcra vannak ítélve. „A mai magyar közoktatás nincs felkészülve ezekre a gyerekekre, nem tudják megoldani azokat a társadalmi problémákat, a szegénységet, ami az iskolába is begyűrűzik. A tanárok azokkal szeretnének haladni, akik kipihentek, tiszták, behozzák az osztálypénzt, rendben van a felszerelésük és kész a házi feladatuk, nem azokkal, akik éhesen feküdtek le, és alig aludtak éjjel, mert az uzsorások zaklatták őket, ezért öt percig tudnak csak figyelni” – teszi hozzá a pedagógus. Félő hogy ezeket a gyerekeket az elkülönített osztályokban egyszerűen „továbbgörgeti” a rendszer, egy-két bukással eljutnak a nyolcadikig, elérik a 16 éves kort és utána használható tudás nélkül funkcionális analfabétaként lépnek ki az életbe.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!