A bíróság nem nagyon szokott a gyanúsított javára tévedni – nyilatkozta lapunknak
a volt fővárosi főügyész. Bócz Endre szerint kémügyben az ügyészségnek ennyire futotta.
– A Btk. szerint a „kémkedés” „hírszerző tevékenység,” s ez a fogalom nagyon rugalmas. Hírszerző tevékenységet végezhet, aki felkutatja a potenciális ügynököket, aki beszervezi őket, aki kiképzi őket, aki kiértékeli a tőlük származó adatokat, és még hosszan lehetne sorolni. A hírszerző tevékenység végzését az teszi kémkedéssé, hogy pontosan tudja, milyen céllal dolgozik, Tudja, hogy ő a teljes mozaikban csak egy darab. Mindezek fényében kellő elszántsággal bárkit meg lehet gyanúsítani kémkedéssel.
– Akár hírszerzési vezetőket is?
– A hírszerzés a rendőrségi bűnügyi hírszerzéshez hasonlít: a rendőrök is tartanak fenn személyes kapcsolatot bűnözőkkel, annak érdekében, hogy megtudják, mire készülnek. Nehezen elképzelhető, hogy amikor hírszerzők – akár vezető beosztásúak is – munkájukból is adódóan más hírszerzőkkel tartanak kapcsolatot, akkor ne történne valamilyen de facto információcsere.
– Ezzel arra utal, hogy nincs muníciója az ügyészségnek?
– Csekély magabiztosságról árulkodott az ügyészség már akkor is, amikor csak házi őrizetbe akarta utaltatni Galambos Lajost, de Szilvásy György és Laborc Sándor előzetes letartóztatását is sikertelenül indítványozta. Ennyire futotta.
– A Magyar Nemzet azt sugallta, hogy az ügyben ítélkező bíró elfogult, ezért engedte el a gyanúsítottakat.
– A bíróság általában helyesen – sőt, nem túlzás azt mondani, hogy a kelleténél is szigorúbban – értékeli az információkat. Nem nagyon szokott a gyanúsított javára tévedni annak megítélésében, hogy le kell-e tartóztatni valakit.
– Boross Péter szánalmasnak tartja, hogy a gyanú ellenére nem helyezték előzetes letartóztatásba a gyanúsítottakat. Szerinte vagy a katonai ügyészség, vagy a bíróság hibázott, és ilyen súlyú ügyekben kormányzati felügyeletre lenne szükség.
– Ki felett? Tisztességes államban a kormánynak nincs köze a vádhatósághoz, az igazságszolgáltatáshoz meg még kevésbé.
– Elmondaná, milyen egy ügyészségi nyomozás menete?
– A katonai ügyészség munkáját nem ismerem belülről, de nyilvánvalóan nem lehet gyökeresen más, mint a civil ügyészségen. Itt, ha a proaktív adatgyűjtés során bűncselekmény gyanúja merül fel, normális esetben először számba veszik, mit kell még megtudni, merre kell kutakodni, kiket kell kihallgatni stb. A nyomozás tervében azután logikai és időrendi szempontból rendezni kell a teendőket; például, hogy egyidejű házkutatásokat kell több helyen tartani. Meg kell határozni azt is, hogy milyen sorrendben hallgassák ki a tanúkat, gyanúsítottakat.
– Ennek a stratégiának része lehet, hogy bilincsben és vezetőszáron kísérgetnek egy volt minisztert?
– Tisztességesen gondolkodó államban ilyen nem fordulhat elő. Ez a nyilvánosságnak szolgáló látványosság, aminek nincs más célja, mint a hatalom fitogtatása és a fenyegetettség, a kiszolgáltatottság érzékeltetése. Ha „pórázon” vezetgetnek – egyébként a törvény szerint ártatlannak tekintendő – volt állami vezetőket, azt a benyomást keltik, hogy ez az ország a veszedelmes bűnözők fészke. Ilyen kényszerítő intézkedéseket akkor kellene alkalmazni, ha fennállna a veszélye annak, hogy a gyanúsított megtámadja az őt kísérő rendőröket. Az utóbbi időben divattá vált a terror légkörét sugallni az igazságszolgáltatás területén.
– A nyilvánosság bilincsben lát egy volt minisztert, aki nem védheti meg magát, nehogy államtitkot sértsen.
– Nem a közvélemény, hanem a hatóság előtt kell védekezni – igaz, újabban ott is bilincsben.
Ebben a sötét ügyben jelenleg csak egy tűnik biztosnak, ebben a lapunk által megkérdezett nemzetbiztonsági szakértők egyetértettek: az eljárás hosszú időre „taccsra vágja” a magyar titkosszolgálatokat. Jó ideig nem lesz olyan külföldi szolgálat, amely bizalmi alapon együttműködne azzal a magyar szolgálattal, amelynek vezetőit rabszíjon lehet vezetni a nyilvánosság előtt. Az eljárás a jelenlegi titkosszolgálati működést is lebénítja: aligha lesz olyan vezető, aki felelős döntést merne hozni kényes ügyekben. Egy nevének elhallgatását kérő titkosszolgálati szakember úgy nyilatkozott lapunknak: ezzel az üggyel – tudatosan vagy tudatlanul – de egyszer és mindenkorra kiszolgáltatták a politikának a szolgálatokat.
A kémvád valóban politikai hullámokat kavar. Lendvai Ildikó szocialista képviselő tegnap sajtótájékoztatóján úgy nyilatkozott: az ügyészségnek nyilvánosságra kellene hoznia a volt titkosszolgálati vezetőket érintő vádakat. Amíg ez nem történik meg, Lendvai Ildikó szerint „sötét gyanúval” kell élni a kormány ellen: „eddig úgy tűnt, hogy volt kormánytagokon először a Sukoró-üggyel próbálnak fogást találni (…) de kellett egy másik ügy, azonban hogy ez ne múljon el olyan gyorsan, ezért olyan ügyet sikerült választani, amelyről meg sem tudhatjuk, hogy mi az”.
Mindenesetre úgy tűnik, a sajtóban eddig megjelent találgatások vakvágánynak bizonyultak. Az új, és információink szerint a valósághoz jobban közelítő szálat a Fidesz-közelinek tartott Hír Tv tárta fel, ha nem is teljes részletességgel. Bemutatták ugyanis az ügy negyedik vádlottját, aki jelenleg is előzetes letartóztatásban van, és akinek személyét eddig arra hivatkozva titkolták, hogy ő nem közszereplő. Az illető állítólag P. László, a budapesti székhelyű biztonságtechnikai cég, a Zömök Kft. vezetője. A jobboldali média a korábban is hangoztatott orosz szálat azzal vélte bizonyítani, hogy bemutatta: P. Lászlónak és cégtársának édesanyja is orosz származású.
Egyes értesülések szerint a vádak azzal függhetnek össze, hogy ez a cég korábban a magyar titkosszolgálatnak is adott biztonságtechnikai segítséget. Az ügyészség állítólag ezzel a munkával összefüggésben fogalmazta meg a kémkedés vádját. Vagyis azt gyaníthatják, hogy a cégen keresztül magyar államtitkok kerülhettek illetéktelen kezekbe?
Ha a kémvádban a Zömök Kft. a kulcsszereplő, az több mint érdekes. A cég ugyanis nyilvános honlapja szerint dolgozott a Belügyminisztériumnak, a Honvédelmi Minisztériumnak, a Köztársasági Őrezrednek, sőt részt vett a Parlament beléptető rendszerének kialakításában is. Vagyis olyan munkákat is végzett, amelynek elvben feltétele az előzetes biztonsági ellenőrzés. Ha a cég átesett biztonsági ellenőrzésen, akkor akár a titkosszolgálatnak is dolgozhatott. Szakértők arra hívták fel a figyelmünket, hogy a vád tárgyát képező időpontban, 2007-2008 környékén a titkosszolgálatnak komoly gondot okozott az állandó kiszivárogtatás. Felvetődött annak gyanúja is, hogy külső behatolás történt a szolgálatok informatikai rendszerébe. Az pedig állandó érzése volt a titkosszolgálati vezetőknek, hogy egyes fideszes politikusok előbb tudtak bizonyos történésekről, mint maguk a kormányzati illetékesek. Nem kizárt, hogy ezeknek a kiszivárogtatásoknak közük van a Zömök Kft. és a titkosszolgálat valamilyen formában történt együttműködéséhez. Ismert, hogy később a titkosszolgálati adathalászat gyanúja az UD Zrt.-vel kapcsolatban merült fel. A céggel kapcsolatban több vádat is megfogalmaztak az akkori titkosszolgálati vezetők, így Laborcz és Szilvásy is – felvették az UD Zrt. és egyes fideszes politikusok kapcsolatát is. E vádak miatt a kormányváltás után mégsem az UD Zrt. vezetői, hanem Szilvásy került a vádlottak padjára.
A Zömök Kft. szerepe az ügyben eddig nem tárgyalt politikai pikantériát is kölcsönöz a történéseknek. A Zömök ugyanis ugyanarra a budapesti címre van bejegyezve, ahová a gépjárművek eredetiségvizsgálatához szükséges informatikai rendszert kiépítő Eclipse Informatikai Rendszerház Zrt., az a cég, amelynek vezérigazgatóját és hat munkatársát 2010 márciusában helyezte előzetes letartóztatásba a Központi Kerületi Bíróság adócsalás és pénzmosás gyanújával. A cég 2007 és 2009 között nyert állami pályázatokon 15 milliárd forintot, amely után nem fizette be a mintegy 3 milliárd forintnyi áfát, hanem fiktív számlákkal próbálta eltűntetni azt. A Vám- és Pénzügyőrség gyanúja szerint a Zömöknek – mint alvállalkozónak – kulcsszerepe volt abban, hogy a nemzetbiztonsági okokból titkosított informatikai közbeszerzéseket elnyert Eclipse Zrt. 8,1 milliárdja után járó áfának nyoma veszett.
A korábbi sajtóhírek szerint az ügyben érintett Pintér Sándor belügyminiszter lánya, Pintér Hajnalka, aki az Eclipse projektvezetőjeként a teljesítések átadója és kapcsolattartó volt. Ezen kívül Pintér Sándor egykori cége, a Civil Biztonsági Szolgálat Zrt. – amelytől március végén megvált a miniszter – szintén kapcsolatban állt egy Eclipse-közeli beszállító céggel.
Ennek kapcsán megfigyelők felhívták arra a figyelmet: a titkosszolgálatok irányítása miatt korábban is volt ellentét Pintér és a szolgálatokat korábban irányító miniszter, jelenleg házelnök Kövér László között. Kövér nem támogatta, hogy a belügyminiszter alá tartozzanak a szolgálatok. Hozzáértők elmondták azt is: Kövér befolyása a szolgálatokra máig megmaradt. Egyes vélemények szerint Kövér érdeke ebben az ügyben két legyet ütni egy csapásra: belekeverni a vele perben-haragban álló Szilvásyt, és politikailag ellehetetleníteni Pintért. (Munkatársunktól)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!