A szaloncukor az egyetlen nem magyar hungarikum. Sőt! A szomorú helyzet az, hogy nekünk, magyaroknak – akik ma a világon szinte egyeduralkodók vagyunk a karácsonyfára aggatható édességkészítésben és -fogyasztásban – az ég adta világon semmi közük nincs a szaloncukorhoz. Olyan ez, mint a Túró Rudi. Úgy magyar, hogy orosz.

  <h1>Szaloncukor - Forrás: aprosef.hu</h1>-
  <h1>Fotó: Lónyai Mária, MTI</h1>-

Szaloncukor - Forrás: aprosef.hu

- – Kép 1/2

A szaloncukor ősét, a túltelített cukoroldatból készült édességet a 14. századi Franciaországban készítették, majd a 19. század elején, német közvetítéssel jutott el hozzánk. Idősebb olvasóink biztosan emlékeznek még az ötvenes-hatvanas években kapható rózsaszínű, fehér vagy barna szaloncukorra – ez volt a máig népszerű fondant, más néven konzumszaloncukor –, amelynek receptje nem sokat változott hatszáz év alatt. Szaloncukrokkal sokáig nem díszítettek karácsonyfát, hanem csak úgy, az élvezet kedvéért fogyasztották.

A valódi, karácsonyi cukorka ötlete ugyancsak Franciahonban szökkent szárba, egészen pontosan Lyonban. A legenda szerint egy Papillot nevű cukrászmester szerelmes inasa naponta ajándékozott az üzlet készletéből egy-egy apró csokoládét kedvesének. Az édességet fehér papírba csomagolta, amelyre szerelmes szavakat vagy versrészleteket körmölt. Ezt aztán egy újabb, színes papírba csomagolva adta át kedvesének. Amikor Papillot úr rájött, hogy meglopják, először kirúgta az inast, majd bombaüzletet csinált a szöveges papírba csomagolt csokoládéból. Papillot az idézetekkel dúsított édességet arany- és ezüstpapírba csomagolta, és még arra is volt gondja, hogy a selyempapír széleit – a mai szaloncukor csomagolásához hasonlóan – bevagdossa.

Az új termék hatalmas sikert aratott, de csak száz év múlva, 1898-ban alakult meg az első olyan cég, amely a Papillotte-ok gyártására szakosodott. Ma évente több mint 3000 tonna Papillotteot gyártanak, és a kísérő szövegek kiválasztásáról  a cég által összehívott olvasóbizottság gondoskodik. Az eddigi tapasztalatok szerint Oscar Wilde, Seneca és általában a francia moralisták számítanak a legtöbbet idézett, ezért karácsony táján a leginkább olvasott szerzőknek.

Az igazi magyar találmány valójában az, hogy a szaloncukrot a karácsonyfára aggatják. Bár az örökzöld növények tisztelete már az ókori népek hitvilágában is központi helyet foglalt el, fenyőfát először Németországban díszítettek, valamikor a 16. században. Almát, diót, süteményeket aggattak a fákra, később jelentek meg a különböző textil- és gömbdíszek (legvégül pedig a csillámporral beszórt plüss Darth Vader, ami valószínűleg az idei szezon slágere lesz). Az első pesti karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben, de csak néhány évtizeddel később kerültek fel a fákra a cukorkák.

Ma elsősorban Magyarországon és a német nyelvterületen aggatnak szaloncukrot a fákra, Hogy ez miért alakult így, senki se tudja, de ettől még a tény tény marad. A kezdeti fondant-cukrokat mára legalább százféle ízű, anyagú és állagú cukorka váltotta fel. Minden magára valamit adó édesipari cég gyárt szaloncukrot, ami nem is csoda, hiszen az éves édességfogyasztásunk egytizede erre a néhány napra összpontosul. A legnépszerűbb – ki tudja, miért? – még mindig a zselés szaloncukor. Ez valószínűleg abból a tényből fakad, hogy a magyar fogyasztóknak fogalmuk sincs, miből készül valójában a zselé. Leírjuk, hátha ezzel sikerül valakit jobb belátásra bírni. A zselé vagy agar-agarból (tengeri vörösmoszatokból nyert poliszacharid- keverékből) készül, vagy állatok kötőszövetéből kivont kollagén irreverzibilis hidrolízisével előállított zselatinból.

Csak szólunk. 

5500
tonna
szaloncukrot adnak el évente Magyarországon

 

2011. december 7-én, Magyarországon készítették el a világ legnagyobb szaloncukrát. A gigaédesség 104 cm hosszú, 55 cm széles és 38 cm magas, súlya pedig 209 kiló volt. Az óriás szaloncukrot – mely megközelítőleg húszezer darab eredeti méretű édességet tesz ki – a Béke Gyermekotthon lakói pusztították el – az utolsó morzsáig.

 

Házi készítésű zselés szaloncukor
(megátalkodottaknak)
Hozzávalók:

• 8 db citrom
• 4 teáskanál cukor
• 1 kis tasakos gyümölcszselépor vagy egy tasak agar-agar
• 1 tábla magas kakaótartalmú étcsokoládé
A citromokat facsarjuk ki, és a levet édesítsük a cukorral. Citrom helyett használhatunk narancsot vagy bármely más, lédús, jellegzetes ízű gyümölcsöt. Ezután melegítsük meg és adjuk hozzá a zselatinport (agar-agart), majd főzzük addig, amíg el nem kezd sűrűsödni. Ekkor öntsük egy téglalap alakú formába (egy tepsi is megteszi), és hagyjuk megdermedni. Ezután szeleteljük fel, és a darabokat egy villa segítségével mártogassuk temperált csokoládéba.

Datolyás-gesztenyés szaloncukor
Hozzávalók:
• 20 dkg szárított datolya
• 10 dkg főtt, egész gesztenye (püré nem jó!)
• 1 csomag vaníliás cukor
• fél narancs
• 1-2 evőkanál whisky
• 20 dkg étcsokoládé
A datolyát a gesztenyével, a vaníliás cukorral és a narancs reszelt héjával aprítógépben összekeverjük. Hozzáadjuk a whiskyt, ettől lesz massza állagú és formázható. Tetszőleges formájú darabokat készítünk belőle, és kb. fél órára a mélyhűtőbe tesszük dermedni. A kemény darabokat temperált (lásd alább) csokoládéba mártjuk, hagyjuk lecsöpögni – rácsot, szitát használjunk –, majd csomagoljuk.
TRÜKK: A csokoládét nem elég egyszerűen felolvasztani, hanem – szakszóval – temperálni kell. Ennek lényege, hogy a kb. 42 fokra felmelegített csokoládéba óvatosan adagoljunk szobahőmérsékletű reszelt csokoládéforgácsot, addig, amíg a massza kb. 30 fokosra hűl. Ha ekkor mártogatjuk bele a zselédarabokat, a csoki nem olvad el.
(Forrás: Vidék íze magazin)

 

Frigyes úr öröksége
Magyarországon a 19. század végén kezdték gépesíteni a szaloncukorgyártást. A fondant- készítő gépek az akkoriban Magyarországra települt Friedrich Stühmer (Stühmer Frigyes) hamburgi cukrászmester által alapított, első magyar gőzüzemű csokoládégyárában működtek. Ma Magyarországon több tucat édesipari cég gyárt és forgalmaz szaloncukrot, a legnagyobbaktól (Bonbonetti, Szerencsi, Szamos) egészen a kis manufaktúrákig. Még a Milka is beszállt a szaloncukorgyártásba.
A Stühmer – több évtized után – ma ismét működik, és 22-féle szaloncukrot készít. Az évi 1-1,5 milliárdos forgalmú cég ma a magyar szaloncukoripar 5-7%-át adja. A tulajdonos Csóll Péter a Vasárnapi Híreknek elmondta: az éves termelésük 30%-át – hasonlóan a többi csokoládés céghez
– Mikulás és karácsony között adják el. „Ahhoz, hogy kielégíthessük az egyre növekvő igényeket, január 1-jén kezdjük el tervezni a következő szezont, a szaloncukrokat pedig, mivel ezeknek legfeljebb hat hónap a szavatossági idejük, szeptember-októberben készítjük” – tette hozzá Csóll Péter.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!