Naponta hívják a névtelenül és ingyenesen tárcsázható segélyhívó vonalakat kamaszok öngyilkossági gondolatokkal. Csak tavaly 207 hívást fogadtak 16 év alatti kislány nem kívánt terhessége kapcsán. A Kék-Vonal Krízisközpont zöldszáma éjjel-nappal működik.
„Halló, a Kék-Vonalat hívtad, Kriszta vagyok, miben segíthetek? Hallgatlak.” Amikor Dóri (valójában nem Dóri, de mivel a krízisközpont névtelenséget és titoktartást garantál minden őket telefonon megkereső kamasznak, mi sem valódi néven szerepeltetjük őket) először tárcsázta a 116-111-et, sokáig csak hallgatott a vonal végén. Annyira meglepte, hogy azonnal kíváncsiak rá. Hogy meg akarják hallgatni. Jó, jó, hát épp ezért fordult hozzájuk, de annyira megszokta, hogy otthon heteket, akár hónapokat is ácsingózhat egy kevéske figyelemért, csak neki szentelt 10 percért, hogy nagy hirtelen nem is tudott mit mondani a kedvesen érdeklődő diszpécsernek.
A barátnője javasolta neki az ingyenesen hívható számot, aki 15 évesen, némi telefonos segítséggel ugyan, de egyedül végigcsinált egy vetélést. Tudta, hogy várandós, de nem merte elmondani a szüleinek. Orvoshoz sem fordult, igazából azt sem tudta, kinél kopogtasson. Áldásként jött a spontán abortusz, csak hát egyedül még így is riasztó. Fáj ugyanis. A Kék-vonal munkatársai szerveztek neki segítséget, és kiskorúsága ellenére végül szülői felügyelet nélkül orvoshoz is elkerült (átlagban másfél naponta érkezik hívás kamaszkori terhesség miatt). Dóri ehhez képest csak végtelenül magányos. Ide-oda hányódik a betáblázott napirendjében, a folyamatos időprésben, az elváráskupacok között. Azt mondja, ahogy kinyitja reggel a szemét, összeszorul a gyomra. A szülei szerint minden a legnagyobb rendben van, Dóri az iskolában, a zenében és a sportban is kiválóan teljesít. Igazi csodagyerek. Büszkék rá, amit az összes létező fórumon hirdetnek is. A kislány attól tart, hogy csalódást okozna, ha elmondaná, mennyire nem bírja a nyomást. Hogy egyszer, tényleg csak egyszer már be is szedett valamit, amit a barátnője bátyja adott neki, hogy ne szorongjon annyira.
Azért hívta a Kék-Vonal Gyermekkrízis Alapítványt, mert megijedt saját magától. Mert nem evidens számára, hogy a dolgokat anyával és apával meg lehet beszélni, és akár le is lehet állni. Nincs egyedül ezzel. A tíz–tizennyolc évesek által névtelenül felkereshető chatvonalon dolgozó szakemberek tapasztalatai szerint a gyerekek egyik leggyakoribb problémája a szorongás. Egy kamaszfiú például azt kérte karácsonyra, hogy három napig ne akarjanak tőle semmit. Aludni szeretne.
A Kék-Vonalat a leggyakrabban a 12–16 éves korosztály hívja, legtöbbször párkapcsolati, illetve a szexualitást érintő problémákban kérnek segítséget.
„Sok megkeresést maga a kapcsolódás igénye, a kíváncsiság, a magány, a szeretném magam megmutatni, a másikra hatással lenni vágya motiválja – mondja Reményiné Csekeő Borbála, az alapítvány szakmai vezetője. – A kapcsolódási nehézségek után a család, az iskola, az iskolai, illetve a kibertérben elszenvedett bántalmazás is elég masszív sérelemforrás, és hát egyre többen keresik meg önkénteseinket olyan kamaszok is, akikben valamilyen módon felmerül az öngyilkosság gondolata. Csak tavaly 316 olyan gyerekkel beszéltek (szinte napi egy), aki minimum elgondolkodott már azon, hogy önkezével vet véget az életének.”
Csekeő Borbála úgy látja, nincs akkora baj, mint amekkorának tűnik, hiszen az, hogy egyre többen mernek a halálvágyukról, az öngyilkosság lehetőségéről beszélni, csak azt jelzi, hogy megdőlnek az öröknek hitt tabuk. Már szóba lehet hozni, már nem kell eltitkolni, már van, akivel lehet ilyen súlyos dolgokról beszélni. Ezzel együtt egy európai uniós kutatás szerint (SELYE-kutatás) az unióban a 15–29 éves korosztályban az öngyilkosság a második leggyakoribb halálok a balesetek után. Dr. Balázs Judit gyermek- és ifjúságpszichiáter azt állítja, hogy az öngyilkossági gondolatok, a halálvágy előfordulása tekintetében a jobb eredményű országok közt vagyunk, de a számok így is aggasztóak: a fiatalok 3 százaléka a vizsgálatot megelőző két hétben foglalkozott az öngyilkosság gondolatával vagy tervezte. A pszichológus úgy véli, a legnagyobb baj az, hogy még mindig nagyon sok a témával kapcsolatos előítélet – már attól frászt kapnak az iskolaigazgatók, ha prevenciós programokkal kopogtatnak az ajtajukon. A legtöbben azzal utasítják el a megkereséseket, hogy mit szólnak majd a szülők, ha meghallják a szót: öngyilkosság, de akadnak olyanok is, akik kapásból hárítanak: „nálunk nincs ilyen probléma”.
A szülők nagy része is mereven elzárkózik a témától – az uniós kutatásban az összes résztvevő ország közül Magyarországon volt a legalacsonyabb a szülői beleegyezés: 60 százalékuk nemet mondott a kutatásban való részvételre.
A Kék-Vonal száma ingyenesen hívható – a hívó telefonszámláján nincs nyoma a hívásnak. Nem kell nevet megadni (persze lehet), és a gyerek döntheti el, hogy magázódni vagy tegeződni akar-e. Az önkéntesek akkor is szívesen fogadják a hívásokat, ha nincs nagy baj. Pusztán beszélgetni is örömmel beszélgetnek. Egy átlagos kapcsolódás nagyjából fél óráig tart. A Kék-Vonal munkatársai egymással megbeszélik ugyan a hívásokat, de onnan soha semmiféle információ nem kerül ki. A cikkben szereplő konkrét esetet egy 16 éves lány osztotta meg velünk.
Tavaly 41 102-en telefonon, 1550-en elektronikus levélben és 196-an chaten fordultak az alapítványhoz 12–24 év közötti fiatalok. A gyerekek megkereséseire összesen 61 önkéntes válaszolt, 9308 munkaórát töltve a segélyvonalak mellett. Az alapítvány prevenciós programokat, rendhagyó iskolai foglalkozásokat is tart különböző témákban – az idei év fókuszában az internetbiztonság és a cyberbullying áll, hiszen a kortársak közötti durvaság, kiközösítés ma már egyre inkább továbbgyűrűzik az online térbe.
Lelkisegély-vonal: 116-111; segélyvonal a bántalmazott és eltűnt gyerekekért: 110-006. Az oldalon chatszoba is elérhető.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!