Anyaságért büntetnek

A november végén nyilvánosságra hozott OECD-jelentés az oktatásról nemcsak arra mutatott rá, hogy milyen rosszul teljesít a magyar iskolarendszer, hanem arra is, hogy bármennyit tanuljanak is, a nők sokkal rosszabbul keresnek, mint a hasonló végzettségű férfiak. A kutatás alaposan rácáfol arra a miniszterelnök által is sokszor hangoztatott tételre, hogy egy jó szakma ér annyit, mint egy diploma. A felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek ugyanis az OECD-országok közül a negyedik legnagyobb a bérelőnye a középfokú végzettségűekhez képest, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nincs túlképzés a magyar felsőoktatási intézményekben, sőt bizonyos területeken hiány van a diplomásokból.

Az egyetemeken és főiskolákon mára több nő tanul, mint férfi, de a munkaerőpiacon ennek ellenére még mindig hátrányban vannak. Az OECD-országokban a felsőfokú végzettséggel rendelkező nők átlagos keresete 73 százaléka a hasonló képzettségű férfiakénak, Magyarországon ez a szám 64 százalék. A legrosszabb helyzetben a 35–44 év közötti nők vannak, ebben a korosztályban a fizetésük csupán 59 százaléka a férfiakénak, és ezzel az értékkel utolsók vagyunk a vizsgált országok között.

„Azzal szoktuk magunkat nyugtatni, hogy a fiataloknál már minden más lesz, és lassan kiegyenlítődnek a különbségek. Ezzel szemben a pályakezdő diplomás férfiak több mint 50 ezer forinttal keresnek többet havonta, mint a nők. Ráadásul ez minden szakterületen igaz, vagyis ez diszkrimináció” – mondja dr. Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézetének oktatója. Ennek a diszkriminációnak pedig az a fő oka, amit a szociológia „anyasági bírságnak” nevez, a társadalom az anyákat bünteti azzal, hogy nehezebben kapnak munkát, kevesebbet keresnek és kisebb eséllyel lépnek előre a ranglétrán. Ez a bírság pedig a potenciálisan valaha anyává váló nőket már előre sújtja.

A kutatások Magyarországon rendre arra jutnak, hogy a vezetői pozíciókban jellemzően férfiak vannak, míg a nők inkább az alacsonyabb és középvezetői szinteket töltik be. Így értelemszerűen kevesebbet is keresnek, mint a ranglétrán felettük állók. Arra nézve azonban nincsenek adatok, hogy a férfiak és a nők, amennyiben azonos pozíciót töltenek be, vajon ugyanannyit keresnek-e. Ezek az adatok ugyanis általában nem nyilvánosak, sőt sok esetben a szerződések titoktartásra kötelezik a munkavállalókat. A dolgot tovább árnyalja, hogy ezekben a felsővezetői pozíciókban a jövedelemnek csupán egy része a konkrét fizetés, emellett sok az egyéb juttatás, amelyekből szintén kevésbé részesülnek a nők. „Azt csak vélelmezhetjük, hogy a férfiak sok esetben ugyanabban a pozícióban is többet keresnek, mint a nők, ezt nagyon nehéz lenne bizonyítani” – teszi hozzá Nagy Beáta. Szintén csak gyaníthatjuk, hogy az adott pozícióra fordítható összeg már önmagában előrevetíti, hogy a cég férfit vagy nőt fog felvenni. A gazdasági válság idején is tapasztalható volt, hogy több férfi veszítette el az állását, mert a nők kevesebb pénzért is megcsinálták ugyanazt a munkát.

A pontos információk hiányát jól mutatja, hogy az uniós adatok szerint Magyarország nem áll sokkal rosszabbul ezen a téren, mint a nyugati országok. Az EU adatai alapján a legnagyobb egyenlőtlenségek 2013-ban Észtországban, Németországban és Ausztriában voltak, a legegyenlőbb országok pedig Málta, Lengyelország és Szlovénia ebben a tekintetben.

Az unióban a nők átlagos órabére 16,3 százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké, ez Magyarországon 18,4 százalék. Ez azt jelenti, hogy Európában a nők a férfiakhoz képest gyakorlatilag 59 napot ingyen dolgoznak minden évben.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!