Budapest szívében, nagyjából aKossuth tér, illetve a Szabadság tér között mintegy 50 méteres mélységben ma is létezik az egykor szupertitkos, atombiztos bunker, ami Rákosi Mátyás és legközelebbi elvtársai túlélését volt hivatott garantálni egy atomtámadás esetén.
Közvetlen lejárata volt az óvóhelynek a Magyar Dolgozók Pártja közeli, Zoltán utcai székházából.
A ház udvarából előbb 283 lépcsőfok vezetett a mélybe, később liftet is építettek, nem is akármilyet: bár külsőre úgy nézett ki, mint bármelyik panelházé, ez volt akkoriban Európa leggyorsabb liftje. Csak városi legenda, hogy a bunker közvetlen összeköttetésben volna a Parlament épületével, ahogy az sem igaz, hogy az 1952- ben kezdődött építkezés nehéz, föld alatti munkáit rabokkal végeztették volna. Valójában vidéki bányászok építették az óvóhelyet a 2-es metró akkoriban zajló építésével egy időben, ezért is gondolhatták a budapesti helyismerettel nem rendelkező munkások, hogy a metrót építik, holott a Kossuth téri állomás csak sokkal később készült el, és a metróalagúttal is csak 1973-ban kötötték össze a bunkert.
A létesítmény – amelybe 6 méter átmérőjű, cirill betűs feliratú öntöttvas alagúton lehet lejutni – az eredeti tervek szerint 250 embernek nyújtott volna munkakörnyezetet és védelmet, köztük a pártvezetés legmagasabb rangú tagjainak: a kevés kiváltságosnak külön dolgozószoba, privát WC és zuhanyzó is dukált. A nukleáris portól megszűrt levegő és a friss ivóvíz azonban mindenkinek járt – ezekről és a saját áramellátásról is a többségében ma is meglévő, szovjet gyártmányú berendezések gondoskodtak. A 16 emelet mélyen elterülő, összesen mintegy 3500 négyzetméteres objektumban rövid ideig – mondjuk, egy légicsapás idejére – akár 2200 ember is elfért volna. Az F–4 jelzetű objektumot azonban sem Rákosi, sem más nem használta a megépítése óta eltelt 60 évben – az állagromlás miatt pedig az építmény eredeti céljára már jó ideje nem is használható.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!