Már a napokban kikiálthatja függetlenségét Katalónia. Ám az autonóm régiónak számolnia kell azzal, hogy a spanyol kormány minden eszközzel akadályozni fogja az elszakadást. A történelmi napok magyar szemtanúját, a Barcelonában élő Bereményi Bálint Ábelt kérdeztük.
– Merre járt vasárnap, a népszavazás napján? Mit tapasztalt?
– Nem mentünk be Barcelonába, egy közeli kisvárosban voltunk, ahol élünk. Én nem vagyok állampolgár, nem szavaztam. A feleségem viszont hajnali 5-től önkénteskedett, segített a népszavazás lebonyolításában, védte az urnákat.
– Nem ijesztette el a spanyol hatóságok fenyegetése, hogy ezért utólag megbüntethetik?
– A feleségem valenciai katalán, tehát valódi kisebbségi sorban nőtt fel. Mindig is vállaltan erős katalán identitása volt. Nem fél.
– Látott rendőri erőszakot?
– Személyesen nem, csak a tévében. Én azt láttam, hogy az emberek euforikus hangulatban szavaztak, sokan énekeltek, népünnepélyjellege volt az egésznek, ami egyébként hagyomány a katalánoknál. A közhangulat már napközben is érezhetően változott. Sokan csak azért mentek el voksolni, mert hallottak a rendőri túlkapásokról. Ismerek olyat, aki nem függetlenségpárti, a történtek hatására mégis igennel szavazott.
– Úgy látszik, a spanyol kormány szerencsétlenül kezeli a helyzetet.
– Régóta úgy látszik, hogy rettentő szerencsétlenül. Valójában sehogy se kezeli. Elutasít minden reformtervet, igyekszik a szőnyeg alá söpörni a problémát. Másfelől politikai tőkét kovácsol belőle, mert a Néppárt (PP) szavazói vevők a katalánellenességre. Valenciában, Aragóniában és más autonóm területeken sok támogatót szereznek ezzel, Katalóniában pedig nem vesztenek semmit, mert ott amúgy sem szavaznának a francóista utódpártra. Ez nyilvánvalóan tudatos. Ha innen nézzük, a madridi kormány nagyon is ügyesen „kezeli a helyzetet”.
– Akik a királytól vártak közvetést, csalódottak lehetnek. VI. Fülöp lényegében a madridi álláspontot visszhangozta a tévébeszédében.
– A király mint államfő a spanyol demokratikus modell alapja, rendkívül fontos, szimbolikus szerepe volt a diktatúra utáni átmenetben. Az nem is lehetett kérdés, hogy Fülöp Spanyolország egysége mellett foglal állást. Inkább az okozhatott csalódást, hogy egy szava sem volt a rendőri túlkapásokról és a dialógus kétoldalú hiányáról.
– Mások viszont éppen a katalán kormányzatot hibáztatják a helyzet elfajulásáért, és veszedelmes populistaként jellemzik Carles Puigdemontot, aki mindenütt konfrontációt keres.
– Egyértelmű, hogy a katalán kormány tett populista lépéseket. A jelenlegi koalícióban egy jobbközép, konzervatív-liberális és egy hagyományosan baloldali párt kormányoz együtt. Egyetlen közös pont van az elképzeléseikben: Katalónia függetlensége, ami minden mással szemben prioritás volt az elmúlt évek kormányzásában. Valóban volt egyfajta manipuláció, de sokan enélkül is az elszakadás hívei.
– Az is a változás jele, hogy a héten hatalmas tömegdemonstrációt rendeztek Barcelonában?
– A sztrájkot és a tüntetést eredetileg kisebb szakszervezetek hirdették meg, a többiek csak később csatlakoztak hozzájuk, ezért aztán a mondanivaló is összemosódott. Mindenesetre volt egy erős közös üzenet Madridnak: az elnyomás nem válasz.
– Hétfőn a tervek szerint összeül a katalán parlament. Mi lehet a következő lépés?
– Elképzelhetőnek tartom, hogy megszavazzák az úgynevezett átmeneti törvényt, és teátrálisan kinyilvánítják a függetlenséget. Erre Madrid szinte bizonyosan felfüggeszti az autonómiát a spanyol alkotmány 155. cikkelye alapján, amire még nem volt példa Franco halála óta. A király beszédéből is azt lehetett kihallani, hogy erre készülnek. Ehhez persze az kell, hogy az ellenzéki szocialisták (PSOE) is támogassák Rajoy miniszterelnök kisebbségi kormányát, de az ország egységének megőrzése érdekében alighanem hajlandók lesznek erre.
– Ön szerint mi lenne a legjobb megoldás Katalóniának?
– Egy igazságosabb föderáció, választott államfővel. Negyven évvel a demokratikus átmenet után modellváltásra, alkotmánymódosításra van szükség Spanyolországban. Ezt nem sikerült elérni az utóbbi évtizedben, pedig az újraelosztás rendszere igazságtalanul hátrányos Katalóniának. Ugyanakkor tartok attól, hogy a mostani válsághelyzet aláássa a közös civil identitást, és eddig nem tapasztalt megosztottság lesz a jellemző Spanyolországban, és azon belül Katalóniában is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
